Dániel Erzsébet
(* 1946. okt. 28. Nána) Népművelő, néprajzi gyűjtő. A párkányi magyar gimnáziumban érettségizett (1964). Az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom tevékeny szervezője. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen néprajz szakos diplomát szerzett (1997), ugyanez évtől a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság elnöke. Főbb díjak: Csemadok Életmű Díj (2023);...megnyit →
(* 1946. okt. 28. Nána) Népművelő, néprajzi gyűjtő. A párkányi magyar gimnáziumban érettségizett (1964). Az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom tevékeny szervezője. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen néprajz szakos diplomát szerzett (1997), ugyanez évtől a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság elnöke. Főbb díjak: Csemadok Életmű Díj (2023);...megnyit →
Részletek
(* 1946. okt. 28. Nána) Népművelő, néprajzi gyűjtő. A párkányi magyar gimnáziumban érettségizett (1964). Az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom tevékeny szervezője. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen néprajz szakos diplomát szerzett (1997), ugyanez évtől a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság elnöke. Főbb díjak: Csemadok Életmű Díj (2023); Pro Probitate – Helytállásért díj (2017)
Danielis Ágoston
(* 1897. márc. 22. Budapest [Mo.], † 1973. ápr. 4. Pozsony) Építész. 1917-ben Felső Építészeti Ipariskolát végzett Budapesten. 1917–1920-ben a Pollaček–Epstein–Radna–Kossina (Budapest–Bécs) cég alkalmazottja, 1929–1935 között a Ludwig–Danielis tervezőiroda társtulajdonosa Pozsonyban, 1935–1940-ben a Pittel und Brausewetter cégnél dolgozott. 1945–1950-ben a pozsonyi Általános Építkezési Szövetkezeti tervezőiroda főnöke volt,...megnyit →
(* 1897. márc. 22. Budapest [Mo.], † 1973. ápr. 4. Pozsony) Építész. 1917-ben Felső Építészeti Ipariskolát végzett Budapesten. 1917–1920-ben a Pollaček–Epstein–Radna–Kossina (Budapest–Bécs) cég alkalmazottja, 1929–1935 között a Ludwig–Danielis tervezőiroda társtulajdonosa Pozsonyban, 1935–1940-ben a Pittel und Brausewetter cégnél dolgozott. 1945–1950-ben a pozsonyi Általános Építkezési Szövetkezeti tervezőiroda főnöke volt,...megnyit →
Részletek
(* 1897. márc. 22. Budapest [Mo.], † 1973. ápr. 4. Pozsony) Építész. 1917-ben Felső Építészeti Ipariskolát végzett Budapesten. 1917–1920-ben a Pollaček–Epstein–Radna–Kossina (Budapest–Bécs) cég alkalmazottja, 1929–1935 között a Ludwig–Danielis tervezőiroda társtulajdonosa Pozsonyban, 1935–1940-ben a Pittel und Brausewetter cégnél dolgozott. 1945–1950-ben a pozsonyi Általános Építkezési Szövetkezeti tervezőiroda főnöke volt, 1950–1971 között a Stavoprojekt tervezője (részt vett a garamszentkereszti alumíniumgyár tervezésében). 1946-ban az előre gyártott elemek építészeti alkalmazására dolgozott ki szabadalmat Danielis Bausystem néven. Fm: Fontosabb épületei Pozsonyban – 1930–1932: Manderla-ház (Christian Ludwikkal); 1935–1940: Apollo, Dinamitgyár; 1946–1947: tűzoltóállomás; 1950: lakóházak a Legionáriusok utcájában. Ir.: Mrňa, Ľ.: ~. Projekt, 1996/2.
Danis Ferenc
(* 1931. jan. 16. Egeg – † 2022. júl. 22 Ipolyság) Tanár, agrármérnök, helytörténész. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett 1951-ben. Évekig munkásként dolgozott Zólyombrézón, közben 1956-ban elvégezte a nyitrai Mezőgazdasági Egyetem növénytermesztési szakát. 1956–1960-ig az akkori Ipolysági Járási Hivatal mezőgazdasági osztályának a munkatársa volt. Amikor...megnyit →
(* 1931. jan. 16. Egeg – † 2022. júl. 22 Ipolyság) Tanár, agrármérnök, helytörténész. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett 1951-ben. Évekig munkásként dolgozott Zólyombrézón, közben 1956-ban elvégezte a nyitrai Mezőgazdasági Egyetem növénytermesztési szakát. 1956–1960-ig az akkori Ipolysági Járási Hivatal mezőgazdasági osztályának a munkatársa volt. Amikor...megnyit →
Részletek
(* 1931. jan. 16. Egeg – † 2022. júl. 22 Ipolyság) Tanár, agrármérnök, helytörténész. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett 1951-ben. Évekig munkásként dolgozott Zólyombrézón, közben 1956-ban elvégezte a nyitrai Mezőgazdasági Egyetem növénytermesztési szakát. 1956–1960-ig az akkori Ipolysági Járási Hivatal mezőgazdasági osztályának a munkatársa volt. Amikor 1960-ban az ország közigazgatási átrendezése következtében megszűnt az Ipolysági járás, az Ipolysági Mezőgazdasági Szakközépiskola tanára, majd igazgatóhelyettese, 1968-tól pedig igazgatója volt egészen 1994-ben történt nyugalomba vonulásáig. Tanári munkája mellett kultúraszervezéssel és helytörténetírással is foglalkozott. 1990 után egyik kezdeményezője volt az ipolysági Honti Múzeum újraindításának és a Simonyi Lajos Galéria létrehozásának. Első igazgatóként sokat fáradozott a múzeum és a galéria gyűjteményének bővítésén. 1993-tól éveken át főszerkesztője volt a Honti Lapoknak, és gyakran tudósította a szlovákiai magyar központi lapokat is az ipolysági és a honti kulturális rendezvényekről. Számos helytörténeti kiadványt írt Ipolyságról, valamint szülőfalujáról is. – Díjak: a Csemadok OV ezüstérme (1991), a Nyitrai Mezőgazdasági Intézet aranyemlékérme (1998), Ipolyság Város Díja. – Fm. Ipolyság a határ menti város, 1997; Az ipolysági mezőgazdasági iskolák története (2001); Ipolyság – A zsidóság és történeti emlékei (2002); Ipolyság (2005).
Danis Tamás
(* 1925. dec. 28. Feled) Középiskolai tanár. Budapesten érettségizett 1945-ben, majd ugyanitt tett jogi doktorátust 1950-ben. Hazatérte után előbb a korponai kereskedelmi iskolában tanított, majd Pozsonyban a Természet és Technika, ill. a Szlovák Pedagógiai Kiadó szerk.-je, 1954-től a rimaszombati közgazdasági középiskola tanára volt. Közben a pozsonyi...megnyit →
(* 1925. dec. 28. Feled) Középiskolai tanár. Budapesten érettségizett 1945-ben, majd ugyanitt tett jogi doktorátust 1950-ben. Hazatérte után előbb a korponai kereskedelmi iskolában tanított, majd Pozsonyban a Természet és Technika, ill. a Szlovák Pedagógiai Kiadó szerk.-je, 1954-től a rimaszombati közgazdasági középiskola tanára volt. Közben a pozsonyi...megnyit →
Részletek
(* 1925. dec. 28. Feled) Középiskolai tanár. Budapesten érettségizett 1945-ben, majd ugyanitt tett jogi doktorátust 1950-ben. Hazatérte után előbb a korponai kereskedelmi iskolában tanított, majd Pozsonyban a Természet és Technika, ill. a Szlovák Pedagógiai Kiadó szerk.-je, 1954-től a rimaszombati közgazdasági középiskola tanára volt. Közben a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán 1961-ben történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. 1968–1972 között a Szlovák Kormány nemzetiségi tanácsának tagja volt. Több tankönyvet fordított magyarra. Fm: Visszapillantások (tan., 2006).
Danisné Pólos Katalin
(* 1924. júl. 21. Feled) Pedagógus. Rimaszombatban érettségizett, majd 1946–50 között Budapesten tanult, 1951-ben a Pozsonyban szerzett történelem szakos tanári oklevelet. Előbb a pozsonyi pedagógiai iskola tanára, majd a pedagógiai főiskola tanársegéd, 1954-től Rimaszombatban közgazdasági szakközépiskolai, 1959–1982-ben gimnáziumi tanár (1964–1973 között igazgató). Több tankönyvet és módszertani...megnyit →
(* 1924. júl. 21. Feled) Pedagógus. Rimaszombatban érettségizett, majd 1946–50 között Budapesten tanult, 1951-ben a Pozsonyban szerzett történelem szakos tanári oklevelet. Előbb a pozsonyi pedagógiai iskola tanára, majd a pedagógiai főiskola tanársegéd, 1954-től Rimaszombatban közgazdasági szakközépiskolai, 1959–1982-ben gimnáziumi tanár (1964–1973 között igazgató). Több tankönyvet és módszertani...megnyit →
Részletek
(* 1924. júl. 21. Feled) Pedagógus. Rimaszombatban érettségizett, majd 1946–50 között Budapesten tanult, 1951-ben a Pozsonyban szerzett történelem szakos tanári oklevelet. Előbb a pozsonyi pedagógiai iskola tanára, majd a pedagógiai főiskola tanársegéd, 1954-től Rimaszombatban közgazdasági szakközépiskolai, 1959–1982-ben gimnáziumi tanár (1964–1973 között igazgató). Több tankönyvet és módszertani segédkönyvet írt.
Danninger József, ifj.
(* 1885. febr. 9. Pozsony, † 1954. jún. 29. Pozsony) Amatőr történész. Szülővárosában tanult, földrajz és asztronómia szakos tanár volt. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, s történelmi tanulmányokat közölt hazai folyóiratokban. – Fm. Pozsony szabad királyi város 1526–27. évi számadáskönyve...megnyit →
(* 1885. febr. 9. Pozsony, † 1954. jún. 29. Pozsony) Amatőr történész. Szülővárosában tanult, földrajz és asztronómia szakos tanár volt. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, s történelmi tanulmányokat közölt hazai folyóiratokban. – Fm. Pozsony szabad királyi város 1526–27. évi számadáskönyve...megnyit →
Részletek
(* 1885. febr. 9. Pozsony, † 1954. jún. 29. Pozsony) Amatőr történész. Szülővárosában tanult, földrajz és asztronómia szakos tanár volt. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, s történelmi tanulmányokat közölt hazai folyóiratokban. – Fm. Pozsony szabad királyi város 1526–27. évi számadáskönyve művelődéstörténeti szempontból (1907); A világkereskedelem történetének időrendi áttekintése (1923); Slovensko – maďarsko – nemecký sprievodca po Bratislave a okolí (1930).
Danter Izabella
(* 1955. márc. 27. Pozsony) Néprajzkutató, muzeológus. Szencen érettségizett (1974), a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett néprajz szakos diplomát (1978), majd bölcsészdoktori címet (1981). 1978–1985 között a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, 1986-tól a galántai Honismereti Múzeum munkatársa. 1999-ben a szlovákiai magyar nyelvterület tájházainak, néprajzi-honismereti gyűjteményeinek szakszerű...megnyit →
(* 1955. márc. 27. Pozsony) Néprajzkutató, muzeológus. Szencen érettségizett (1974), a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett néprajz szakos diplomát (1978), majd bölcsészdoktori címet (1981). 1978–1985 között a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, 1986-tól a galántai Honismereti Múzeum munkatársa. 1999-ben a szlovákiai magyar nyelvterület tájházainak, néprajzi-honismereti gyűjteményeinek szakszerű...megnyit →
Részletek
Danter Izabella (ST)
(* 1955. márc. 27. Pozsony) Néprajzkutató, muzeológus. Szencen érettségizett (1974), a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett néprajz szakos diplomát (1978), majd bölcsészdoktori címet (1981). 1978–1985 között a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, 1986-tól a galántai Honismereti Múzeum munkatársa. 1999-ben a szlovákiai magyar nyelvterület tájházainak, néprajzi-honismereti gyűjteményeinek szakszerű dokumentálására létrehozta a Mátyusföldi Muzeológiai Társaságot. 2001-ben a Szlovák Nemzeti Múzeum önálló osztályaként létrehozott Magyar Kultúra Dokumentációs Központ vezetőjeként, majd külső munkatársaként meghatározó szerepe volt a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma állandó kiállításának megvalósításában (2003). Nevéhez fűződik az évente megrendezésre kerülő Musaeum Hungaricum konferenciasorozat megvalósulása. A népi gyógyászat kutatása mellett főleg a zsákmányoló gazdálkodás, ill. a népszokások és a népviselet kutatásával foglalkozik. – Fm. Népi gyógyászat a Kisalföld északi részén (1994).
Danyi Irén Szoplák Zoltánné
(* 1963. júl. 21. Fülek) Színésznő. 1969–78 között szülővárosában járt általános iskolába. Füleken érettségizett 1982-ben. Munkásként dolgozott, majd 1983-ban a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához került. 1990-ben egyike volt azoknak, akik az önállósult Kassai Thália Színház együttesének tagjai voltak. Fő- és epizódszerepekben egyaránt emlékezetes...megnyit →
(* 1963. júl. 21. Fülek) Színésznő. 1969–78 között szülővárosában járt általános iskolába. Füleken érettségizett 1982-ben. Munkásként dolgozott, majd 1983-ban a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához került. 1990-ben egyike volt azoknak, akik az önállósult Kassai Thália Színház együttesének tagjai voltak. Fő- és epizódszerepekben egyaránt emlékezetes...megnyit →
Részletek
Danyi Irén (TSZA)
(* 1963. júl. 21. Fülek) Színésznő. 1969–78 között szülővárosában járt általános iskolába. Füleken érettségizett 1982-ben. Munkásként dolgozott, majd 1983-ban a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához került. 1990-ben egyike volt azoknak, akik az önállósult Kassai Thália Színház együttesének tagjai voltak. Fő- és epizódszerepekben egyaránt emlékezetes teljesítményt nyújtott. 1994-ben elhagyta a hívatásos színészi pályát. – Főbb színházi szerepei: Lucinda (Páskándi Géza: Egy ember, aki megunta bőrét); Leány (Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok); Lena (Georg Büchner: Leonce és Lena), Francia légikisasszony (Marc Camoletti: Leszállás Párizsban); Cica (Németh László: Bodnárné); Mariska (Szigligeti Ede: Liliomfi); Dorothy (John Boynton Priestley: Váratlan vendég); Tóth Flóra (Bródy Sándor: A tanítónő); Eunice (Tennessee Williams A vágy villamosa); Manci (Békeffi István–Lajtai Lajos: Régi nyár); Rablólány (Jevgenyij Svarc–Romhányi József–Lendvay Kamilló: Hókirálynő); Mária Jacobi, Borka (Mészöly Dezső: Harmadnapi győzedelem avagy Legenda a dicsőséges feltámadásról). Hívatásos működésének befejezése után mindmáig nagy sikerrel szerepel a Füleki Zsákszínház előadásaiban, mint például: Mrs. Johnston története, Romlott erkölcsök, Az anya, Ébredés. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).
Darázs Rozália
(* 1948. okt. 9. Ógyalla) Szobrász. 1965–1969-ben a pozsonyi Iparművészeti Középiskola fafaragó szakán, majd 1970–1976 között a Képzőművészeti Főiskola domborműszobrászat szakán tanult. 1978–1985 között az ógyallai Pedagógiai Középiskola tanára, 1985-től az itteni Művészeti Alapiskola igazgatója. Fő területe az éremművészet, rendszeresen részt vesz a Nemzetközi...megnyit →
(* 1948. okt. 9. Ógyalla) Szobrász. 1965–1969-ben a pozsonyi Iparművészeti Középiskola fafaragó szakán, majd 1970–1976 között a Képzőművészeti Főiskola domborműszobrászat szakán tanult. 1978–1985 között az ógyallai Pedagógiai Középiskola tanára, 1985-től az itteni Művészeti Alapiskola igazgatója. Fő területe az éremművészet, rendszeresen részt vesz a Nemzetközi...megnyit →
Részletek
Darázs Rozália (SZM)
(* 1948. okt. 9. Ógyalla) Szobrász. 1965–1969-ben a pozsonyi Iparművészeti Középiskola fafaragó szakán, majd 1970–1976 között a Képzőművészeti Főiskola domborműszobrászat szakán tanult. 1978–1985 között az ógyallai Pedagógiai Középiskola tanára, 1985-től az itteni Művészeti Alapiskola igazgatója. Fő területe az éremművészet, rendszeresen részt vesz a Nemzetközi Éremművész Szövetség kiállításain. Ógyallán él. Fontosabb köztéri munkái: 1996: Az első és a második vh. áldozatainak emlékműve (Nemesócsa); 2000: Király püspök mellszobra, IV. Béla király szobra (Komárom); 2002: Jókai Mór mellszobra (Ógyalla); 2005: Csokonai Vitéz Mihály szobra (Komárom).
Darázs Rozália: Csokonai Vitéz Mihály (KKK)
Darkó István; Székely István
(* 1902. febr. 19. Szentendre [Mo.], † 1972. aug. 6. Budapest [Mo.]) Író, publicista, lapszerkesztő. Gyermekkorát Losoncon töltötte, itt végezte a gimnáziumot is. A két vh. közötti időszak egyik legjelentősebb szlovákiai magyar írója, a szlovákiai magyar kulturális élet egyik fő szervezője, több lap munkatársa,...megnyit →
(* 1902. febr. 19. Szentendre [Mo.], † 1972. aug. 6. Budapest [Mo.]) Író, publicista, lapszerkesztő. Gyermekkorát Losoncon töltötte, itt végezte a gimnáziumot is. A két vh. közötti időszak egyik legjelentősebb szlovákiai magyar írója, a szlovákiai magyar kulturális élet egyik fő szervezője, több lap munkatársa,...megnyit →
Részletek
Darkó István (LA)
(* 1902. febr. 19. Szentendre [Mo.], † 1972. aug. 6. Budapest [Mo.]) Író, publicista, lapszerkesztő. Gyermekkorát Losoncon töltötte, itt végezte a gimnáziumot is. A két vh. közötti időszak egyik legjelentősebb szlovákiai magyar írója, a szlovákiai magyar kulturális élet egyik fő szervezője, több lap munkatársa, ill. főszerkesztője (A Mi Lapunk, Magyar Írás, Figyelő). A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után aktív szerepet vállalt a kisebbségi magyar kulturális és irodalmi élet kialakításában: megszervezte – Sziklay Ferenccel együtt – a Kazinczy Könyvbarátok Társaságát, ezt követően pedig a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetet. Ezenkívül a Magyar Írás főszerkesztője és a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület körzeti titkára volt, továbbá munkatársa a Kassai Naplónak és a Prágai Magyar Hírlapnak. 1939–1944 között a kassai rádió igazgatója volt. 1945-ben rövid időre szovjet fogságba esett, majd szabadulása után Mo.-ra menekült. Itt előbb a Magyar Áttelepülési Kormánybizottság alkalmazottja, majd kollégiumi igazgató volt, 1950-től fizikai munkát végzett. Égő csipkebokor c. regényét 1937-ben csehszlovák Állami Díjjal jutalmazták. – Fm. Két ember, egy árnyék (elb., 1925); A legnagyobb úr (novellák, 1926); Zúzmara (r., 1928); Égő csipkebokor (r., 1935); Deszkaváros (r., 1938); Kassai legenda (novellák, 1941); Magyar hegyek népe (elb., 1943); Romok és fények (vál. elb., 1969). – Ir. Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968, 1982); Fónod Zoltán: Üzenet (mon., 1993, 2002); Tóth László: Elfeledett évek (esszék, interjúk, 1993); Turczel Lajos: Visszatekintések a szlovákiai magyar kisebbségi lét első szakaszára (tan., 2002); Gál Éva: Darkó István élete és munkássága (mon., 1999).