Lexicon

Ozogány Ernő (SZM)

(* 1951. máj. 14. Budapest [Mo.], † 2017. aug. 02. Pozsony) Hangmérnök, tudományos szakíró, tudomány- és technikatörténész. 1955-ben települt át szüleivel Budapestről Csehszl.-ba, Tejfalura. Somorján érettségizett, Prágában szerzett hang- és képmérnöki diplomát 1975-ben. Több szakmai társaság tagja, tisztségviselője, 1991–1992-ben a Szlovák Közszolgálati Televízió felügyelőtanácsának, 1994–1995-ben az Országos Rádió és Televízió Testület tagja volt. Tankönyveket és rádiójátékokat fordít. – Fm. A magyar tudomány évszázadai (Kiss Lászlóval és Lacza Tihamérral, 1994); A magyar tudomány évszázadai II. (Kiss Lászlóval és Lacza Tihamérral, 1996); A tudás fájáról (tan., 1999); A tudás almája (tan., 2001); Gondolatokból épült katedrális (Kiss Lászlóval és Lacza Tihamérral, 2001); Magyar atomocska (tan., 2002); Lajtától keletre (tan., 2002); Magyar nagyasszonyok (tan., Vojtek Katalinnal, 2003); Dobozba zárt múzsa (tan., 2005); Pandóra szelencéje (tan., 2006); A labdarúgás 75 éve Tejfalun (mon., 2007); A nemzet virágai (tan., 2011), Jó mulatság, férfimunka (tan., 2012); Zsinórpadlás (tan., Kiss Lászlóval, Lacza Tihamérral, 2013).

Ozsvald Árpád

(* 1932. jan. 28. Nemesoroszi, † 2003. jún. 14. Pozsony) Költő, szerkesztő, műfordító. Csurgón érettségizett (1950), majd falusi iskolákban tanított. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1957). 1956-tól a Hét szerkesztője 1960–1995 között főszerkesztő-helyettese. Régi könyvek, nyomtatványok gyűjtője, a római kori pénzérmék ismert szlovákiai szakértője volt. Első verseivel az 1950-es évek elején jelentkezett; kötetben először Veres Jánossal és Török Elemérrel közösen jelentek meg versei (Három fiatal költő, 1954). Költészetét a népmesék, a mítoszok és a modern világ élményei együtt formálták. 2008 tavaszán szülőfaluja művelődési házában Ozsvald Árpád Emlékszobát nyitottak, s felavatták a költő emléktábláját. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1968); a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll Díja (1999); a Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2001); A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2002). – Fm. Tavasz lesz újra, kedves (v., 1956); Júdása én nem lehetnék (v., 1959); Földközelben (v., 1965); A kis postás (r., 1965, 1981, 1989); Laterna magica (v., 1967); Szekerek balladája (v., 1971); Vadvizek (v., 1978); Valahol otthon (v., 1985); Nincsenek szemtanúk (v., 1990); Néger a hóesésben (gyermekv., 1994). Emlékek útján (tan., 1995); Mindenre emlékezni kell (v. és versfordítások, 1996); Az idő halála – Kiűzetés a Paradicsomból (összegyűjtött v., 2007); Az idő halála – Nézelődés az ablakból (összegyűjtött versford., 2008). – Ir. Turczel Lajos: Portrék és fejlődésképek (1977); Tőzsér Árpád: Szavak barlangjában (1980); Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980 (1982); Bodnár Gyula – Tóth László: Nyomkereső (1994); Szeberényi Zoltán: Ozsvald Árpád (mon., 2000); Szeberényi Zoltán: Magyar Irodalom Szlovákiában 1945—1999 I. (2000); Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).

P. Vonyik Erzsebet (FI)

(* 1950. júl. 29. Vajka) Újságíró. A somorjai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett 1968-ban. A pozsonyi Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomát 1973-ban. Már az egyetemi tanulmányok alatt az utolsó két évben segédszerkesztőként dolgoztott, majd egészen 2000-ig a munkatársa maradt az Új Szó szerkesztőségének. A külpolitikai rovat szerkesztője, majd a Vasárnap munkatársa volt. 2000–től a Dunaszerdahelyi Hírnök című városi újság főszerkesztője.