Lexicon

Németh Ica (ST)

(* 1944. júl. 12. Nagyudvarnok, † 2011. jan. 14. Komárom) Színésznő, színházigazgató, rádiódramaturg. 1960-ban érettségizett Dunaszerdahelyen. A következő évtől a komáromi Magyar Területi Színház színésze. 1962–1966 között elvégezte a pozsonyi Szépművészeti Akadémiát, majd ismét Komáromban játszott 1978-ig. 1978–1983 között a Csehszlovák Rádió magyar adásának dramaturgja volt Pozsonyban. Ezután ismét a Matesz, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház művésze, 1997. júl. 18-a és 1998 jan.-ja között megbízott igazgatója. Számos hangjátékban, ill. néhány szlovák filmben is szerepelt. A szlovák szerzői jogvédő hivatal életműdíjjal, a Magyar Játékszíni Társaság 2007-ben Hűség-díjjal jutalmazta. – Főbb színházi szerepei: Marika (Dávid Teréz: A Vidor család); Nyura (Alekszej Nyikolajevics Arbuzov–Tibor Andrašovan: Egy szerelem története); Adamecné (Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője); Erzsike (Szigligeti Ede: Liliomfi); Xénia (Borisz Lavrenyov: Leszámolás); Kinga (Egri Viktor.: Ének a romok felett); la Gouche (Eugéne Labiche: Szalmakalap); Mari (Raffai Sarolta: Diplomások); Klári (Darvas József: Kormos ég); Olga Noszova (Viktor Rozov: Érettségi találkozó); Klári (Dávid Teréz: Időzített boldogság); Fráter Erzsi (Felkai Ferenc: Madách); Ilona (Dávid Teréz: Bölcs Johanna); Rebeka (Szigligeti Ede: A cigány); Anya (Dávid Teréz: Dódi); Vera (Ján Solovič: Aranyeső); Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája); Mimi (Karel Čapek: A rabló); Emília (William Shakespeare: Othello); Patikusné (Ivan Bukovčan: Mielőtt a kakas megszólal); Susanne (Carlo Goldoni: A legyező); Vera Szergejevna (Vaszilij Suksin: Energikus emberek); Anya (Lovicsek Béla: Tűzijáték); Agata (Ugo Betti: Bűntény a Kecske-szigeten); Főnővér (Oldřich Daněk: Jelentés N. város sebészetéről); Ranyevszkája (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Gertrudis (Katona József: Bánk bán); Tímár Karolin (Csiky Gergely: Nagymama); Nő (Ivo Bukovčan: Keringő a pókhálóban); Polgárné (Schwajda György: Segítség); Mrs. Chasen (Colin Higgins: Maude és Harold); Lollia (Háy Gyula: CAliguLÓ); Özv. Gál Nagy Istvánné (Szabó Magda: Kiálts, város!); Vizyné (Kosztolányi Dezső: Édes Anna); Pernelle asszony (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Banya (Rideg Sándor: Indul a bakterház); Mirigy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Millerné (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Anya (Federico García Lorca: Vérnász); Mary O ́donell (Noel Coward: Forgószínpad). – Díjak, elismerések: Magyar Játékszíni Társaság, Hűség-díj , 2007; A Szlovák Irodalmi Alap életműdíja, Határon Túli Magyar Színházak XIII. Fesztiválja, Életműdíj, Kisvárda, 2001. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998);

Németh Ilona (SZM)

(* 1963. jan. 28. Dunaszerdahely) Képzőművész, illusztrátor, egyetemi tanár. 1986-ban végzett a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskola könyvművészeti és tipográfia szakán. Munkássága kezdetén több szlovákiai magyar lap grafikai tervezőjeként működött (Ifi, Irodalmi Szemle, Nap), 1987-ben alapító tagja volt az érsekújvári Studio Erté Kortárs Művészeti Társulásnak. Kezdetben festményeivel több csoportos kiállításon is részt vett, de már legelső egyéni kiállításán installációval jelentkezett (1990: Feljegyzések a labirintusból, Pozsony). Máig e műfaj jellemzi; kompozícióit építészeti elemekkel, műszaki megoldásokkal, multimedialitással gazdagítja. Hazai bemutatkozásain és magyarországi kiállításain túl Európa több városában és az Amerikai Egyesült Államokban is volt már kiállítása. 1998-ban elnyerte Az Év Szlovákiai Fiatal Művésze Díját. Külföldi tanulmányútjai: Bécs (1998, 2000), USA (1998, 2006, 2008), Párizs (1999); Berlin (2005). 2003-ban a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanított, 2002-ben, valamint 2004-től a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola intermediális műtermének tanára, itt habilitált (2013) és 2014-ben professzorrá nevezték ki. Számos könyv, tankönyv illusztrátora. Dunaszerdahelyen él. – Főbb díjak: Fehér Holló-díj (2024); Oszrák Köztársaság Érdemkeresztje Tudományért és Művészetért (2019); Pribina-kereszt 2. fokozata (2017); Kisebbségekért Díj (2008); Munkácsy-díj (2001); Nyitott Európáért Díj (1998). – Ir. Hushegyi Gábor: Németh Ilona (mon., angolul is, 2001); Hushegyi Gábor: Németh (mon., angol, magyar, szlovák nyelven, 2008); Dilemma (másokkal együtt, magyar, szlovák és angol nyelven, 2013).

Németh Imre (FI)

(* 1954. dec. 13. Kismagyar) Jogász, énekes. Pozsonyban érettségizett (1973), a pozsonyi Comenius Egyetemen jogi diplomát szerzett (1978). 1979–1982-ben a Csemadok KB népzenei szakelőadója, 1982–1988-ban és 1991-től a Szlovák Filharmónia Énekkarának tagja. 1986–1999-ben az Ifjú Szívek mellett működött régi zenei együttes (1988-tól: Gaudium) művészeti vezetője és szólóénekese. 1990-ben elindította a somorjai Samaria Régi Zenei Napokat. Szólóénekesként számos hanglemez énekese és közreműködője. – Díjak: Nyitott Európáért Díj (1998). – Fm. Négy krasznahorkai népdal (1972); Elveszett az ökröm, Szilicei népdalok (1974); Pásztor és betyár, Ipoly-vidéki népdalok, Édesanyám rózsafája (1980); Batta György: Töklámpás című mesejátékának zeneszerzője (1980); Régi korok zenéje (1989); The Best of Renaissence Music (1994); Cantica ad Adventum et Nativitatem Christi (1996); Zahovay Ernő: Még egy tangót (1999); „Conversio” (2000); „Varázstükör” (2007); Néma éj, felvidéki magyar költők megzenésített verseik (2011); Vallomás – Régi magyar dalok (2013); „Útravaló” (2014).

nemeth istvan (SZM)

(* 1937. márc. 21. Vereknye, † 2005. jún. 5. Pozsony) Költő, újságíró. Prágában nyomdaipari szakközépiskolában (1957), majd a somorjai gimnáziumban (1958) érettségizett. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1966). 1963–1966-ban a Csemadok KB szakelőadója, 1966–1968-ban a dunaszerdahelyi gimnázium tanára, 1968–1969-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó munkatársa, 1969–1991-ben az Új Ifjúság szerkesztő-riportere. 1991-től vállalkozó volt. Glóbusz címmel rövid életű havilapot jelentetett meg. 1965-től publikált verseket, riportokat, interjúkat, színikritikákat, művészettörténeti írásokat. Szerepelt az Egyszemű éjszaka (1970) c. versantológiában. – Fm. Dőrejárás (v., 2005); Csontváry Kosztka Tivadar családtörténete (mon., 2005).

Németh István színész (SZM)

(* 1956. febr. 15. Komárom – † 2021. dec. 2. ) Színész. Az általános iskolát Marcellházán végezte. A Szepsi Mezőgazdasági Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Az 1974-es érettségi vizsga után Marcellházán volt népművelő, majd az ifjúsági mozgalomban tevékenykedett. Aktívan részt vett a műkedvelő színjátszó mozgalomban. 1990-ben került a Komáromi Jókai Színházhoz. Leginkább karakterszerepeket, groteszk és drámai hősöket alakít. – Főbb színházi szerepei: Idomeneus (Weöres Sándor: A holdbéli csónakos); Bornemissza (Háy Gyula: Mohács); Pozzo (Samuel Beckett: Godot-ra várva); Lázár Wolf (Jerry Bock–Sheldon Hardick–Joseph Stein: Hegedűs a háztetőn); Tót (Örkény István: Tóték); Toppancs (Rideg Sándor: Indul a bakterház); Niedzelski (Spiró György: Az imposztor); Apa (Arthur Miller: Kanyargó időben); Hadik (Szomory Dezső: II. József); Apa (Jon Fosse: Őszi álom); Kocsmáros (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Dubrints Pál, esküdt (Gárdonyi Géza: A bor); Vidor (Grimm-testvérek–Albert Péter–Barabás Árpád–Lőrinczy Attila: Hófehérke meg a törpék); Vámos (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Rohusnsdorf tábornok (Kálmán Imre–Stein Leó–Jenbach Béla –Gábor Andor–Békeffi István–Kellér Dezső: Csárdáskirálynő); Öreg Háry (Kodály Zoltán–Paulini Béla–Harsányi Zsolt: Háry János); Siro (Niccolo Machiavelli: Mandragora); Hadvezér, szénégető (Csukás István–Bergendy István: Süsü, a sárkány); Ferapont (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Pap (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Firsz, inas (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Tarcali koma (Móricz Zsigmond: Sári bíró); Vidaubant (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból); Korobkin, nyugdíjas tisztviselő (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor). – Film: (a csak szlovák nyelven feltüntetett műveknek nincs hivatalos műfordításuk); Feltámadás, 2000, r. Taviani testvérek; Pokoj v duši, 2009, r. Vladimír Balko; Isztambuli kaland, 2011, r. Török Ferenc. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).