Lexicon

Kulturális és közművelődési magyar szervezet (Kassa, 2000–2008). Több éven keresztül a kassai magyar szervezeteknek helyet adó független kulturális és művelődési központként működött. A belvárosban bérelt épületben korszerűen felszerelt irodahelyiségeket, kiállító- és konferenciatermet rendezett be, ahol havonta átlagban 500 kassai magyar vett részt a különböző programokon, klubesteken, kiállításokon, szakkörökön stb. A háznak otthont adó épületet a város 2006-ban értékesítette, így az addig itt működő szervezetek máshol tevékenykednek. – Vezető: Kulcsár Mária (2000); Csala Kornélia (2003).

Duna Menti Múzeum (SzL)

Regionális múzeum (Komárom, 1886). – Az első múzeumot és az azt fenntartó múzeumegyesületet 1886-ban alapították Komáromban (Komárom Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet, 1886–1900). Különböző neveken működött egészen 1945-ig. – 1974-ig járási múzeumként, majd 1991-ig ~ néven tevékenykedett. Az intézmény főépületét, ahol a régió régészetét, történetét, néprajzát bemutató állandó kiállítása is látható, muzeológiai célokból 1913-ban építették. További állandó kiállításai a várostörténeti kiállítás, a Jókai- és Lehár-emlékszoba, valamint a római kori lapidárium. 1975 óta szakmai felügyelete alá tartozik a Martosi Tájház. 1979-ben indította útjára a Spravodaj Oblastného podunajského múzea (A Duna Menti Múzeum Értesítője) c. kétnyelvű periodikumát (az 5. számtól a publikáció címe Iuxta Danubium). – 1991-ben alakult meg a komáromi múzeum szervezeti keretei között a Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya országos hatáskörrel, egy leendő önálló szlovákiai magyar múzeum csírájaként. Célul tűzte ki a dél-szlovákiai múzeumok gyűjteményeinek felmérését. – 2002-ben a múzeum a Nyitrai kerület önkormányzata határozata alapján a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma nevet vette fel, és tevékenységi körében a szlovákiai magyarságot ért jogfosztottság időszakának bemutatása és dokumentálása kapott hangsúlyt. 2007-ben a nevét a kerületi önkormányzat ~ra változtatta. – Vezető: Csütörtöky József.

A szl.-i magyar labdarúgás irányító testülete a két vh. között (1921–1938). Azért jött létre, mert a magyar sportemberek által 1919-ben területi alapon életre hívott Szlovenszkói Labdarúgó Szövetséget sem a Csehszlovák Futballszövetség, sem a FIFA nem ismerte el. A ~ saját bírói testületet is működtetett. Az első bécsi döntést követően a visszacsatolt területeken működő sportegyesületek hamarosan bekapcsolódtak a magyarországi sportéletbe, így a ~ megszűnt működni. – Vezető: Mayer Samu, Nagy Dezső, Leberfinger Frigyes.

A csehszl.–magyar lakosságcserét magyar részről irányító Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság hozta létre a mo.-i áttelepítésre kijelölt szl.-i magyarok érdekvédelmének ellátására. Fennállásának kezdeti szakaszában a magyar kisebbség jogvédelmét is igyekezett felvállalni. Működését 1946. aug. 1-jén kezdte meg Pozsonyban. 1946 okt.-ében az ún. fehér lappal a ~ értesítette az érintett magyarokat, hogy az áttelepítésre kijelöltek névjegyzékében szerepelnek. A hivatal a lakosságcserével kapcsolatos teendők mellett kezdetben az általános konzuli teendőket is ellátta. Konzuli és áttelepítési osztálya 1947 jan.-jában különvált, előbbiből jött létre 1947 szept.-ében a pozsonyi magyar főkonzulátus. A ~t a lakosságcsere befejezését követően, 1949 jún.-ában számolták fel. – Vezető: Wagner Ferenc (1946); Berecz Kálmán (1947); Vándor József (1948).

Szépirodalmi és kritikai folyóirat (Pozsony, 1930–1939). Bár tudományos folyóiratnak is nevezte magát, inkább csak jó ismeretterjesztő írásokat közölt, elsősorban külföldi szerzőktől. Nagy számban jelentetett meg külföldi kortárs magyar írókat, valamint kiterjedt kritikai rovattal rendelkezett. – Szerk. Reinel János és Walla Frigyes.

Egyetemi ifjúsági mozgalom a két vh. között. Duka Zólyomi Norbert és Bellyei László vezetésével azok a fiatalok szervezték meg, akik a Sarló mozgalom baloldali radikalizálódását, a Prohászka Ottokár Körök Szövetsége felekezeti jellegét és az ifjúsági mozgalmat nemzeti szinten akarták működtetni. A munkaközösség a Sarló eredeti programját vette át. Együttműködött a Magyar Nemzeti Párt vezetőjével, Szent-Ivány József pártelnökkel. A Szentiváni Kúria lapjában, a Magyar Írásban publikáltak, újrakezdték a szociográfiai kutatást – s a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet titkárával, Darkó Istvánnal összefogva – nagyméretű művet, ún. „kisebbségi albumot” akartak szerkeszteni a kisebbségi életviszonyokról. A mozgalomhoz később néhány a nemzetiségi sérelmekre érzékeny aktivista személyiség is csatlakozott. A mozgalom az ellenzéki pártok belső súrlódásai miatt nem tudott stabilizálódni, és Szent-Ivány József politikai és irodalompolitikai terveinek meghiúsulása után feloszlott.

A CSKP népfrontos jellegű napilapja (1936–1938). Az egyre szürkébb Munkás helyett hozták létre, s olcsósága miatt hamarosan népszerűvé lett. Az Út megszűnése után a rappizmustól elszakadt Fábry Zoltán számára a legfontosabb hazai fórum lett: itt közölte tovább harcos antifasiszta cikkeit, de a vox humana koncepcióját is itt újította fel és erősítette meg. A lap kulturális rovatát hosszabb ideig a pártonkívüli Vass László vezette, aki együtt szerepeltette az egymással szinte antagonisztikus ellentétben álló mo.-i urbánus és népi írókat. A lapban a hivatalos kommunista politika elvei is érvényesültek, a vezércikkeket és ideológiai eszmefuttatásokat olyan kommunista politikusok írták, mint Viliam Široký, Steiner Gábor, Major István és a főszerkesztő Kálmán Miklós (Moskovics Kálmán). Emellett a lapban nagy teret kaptak a szlovákiai magyarok problémáit érintő kérdések is. – Szerk. Kálmán Miklós. – Ir. Varga Rózsa: Keressétek, ami összeköt (1973); Csanda Sándor szerk.: Magyar Nap 1936–1938 (1975).

Regionális politikai, gazdasági és kulturális havi folyóirat (Nyitra, 1933 júl.–1936 dec.). – Szerk. Pataki János.

Szlovákiai magyar politikai párt (Losonc, 1925–1934). A Magyar Nemzeti Párt vezetőinek kezdeményezésére alakult meg. A húszas évek közepén az Országos Keresztényszocialista Pártban és a baloldali mozgalmakban kibontakozó válságot igyekezett kihasználni, s a magyar nemzetiségű városi munkásság között szerette volna választóbázisát kialakítani. A párt programjában a szociáldemokrácia elképzelései a nemzeti retorika eszközeivel keveredtek. Működése idején nagyobb támogatást nem sikerült elérnie, s 1934-ben beolvadt Magyar Nemzeti Pártba. A párt hivatalos sajtóorgánuma az 1930-ig megjelenő Magyar Munkás c. lap volt. – Vezető: Tomes András (1925); Kersék László (1929).