Lexicon

(* 1905. márc. 4. Pozsony, † 1974. jún. 21. Lund [Svédország]) Építész, a népi építészet kutatója. Egyetemistaként a Sarló vezetőségi tagja, építészeti szakcsoportjának vezetője volt. A sarlós szociográfiai vándorlások idején szakcsoportjával tanulmányozta a csallóközi népi építészetet. Feldolgozott rajzos anyaguk szerepelt a Sarló 1931-es kongresszusa alkalmából rendezett néprajzi kiállításon, melyet ~ szervezett s nyitott meg a szociofotós kiállítással együtt. 1939 tavaszán elhagyta Szlovákiát, s néhány év alatt a svédországi építészet neves alkotója lett. – Ir. A Sarló jegyében – A Sarló 1931-i pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (1932); Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek (1982).

(* 1872. szept. 25. Módos, † 1940. márc. 26. Balatonfüred) Bencés szerzetes, tankönyvíró. A középiskolát Komáromban és Győrött, teológiai tanulmányait Pannonhalmán végezte, földrajz és természetrajz szakos tanári képesítést Budapesten szerzett 1897-ben. Győri, pápai és soproni működés után 1910-ben került a komáromi gimnáziumba. – 1918 előtt több állat- és növénytani tankönyvet írt, s ezt a tevékenységet csehszlovákiai működése idején is folytatta. A földrajzot, a növény- és állattant főleg az ő könyveiből tanulták a magyar gimnáziumok diákjai. Sok tudományos, ismeretterjesztő, természetvédő cikket és tanulmányt írt különböző lapokba. A komáromi kulturális életben is szerepet vállalt: a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesületnek egy ideig igazgatója, a Dalárdának és a Madárvédő Egyesületnek pedig választmányi tagja volt.

(* 1907. márc. 12. Érsekújvár, † 1990. nov. 5. Budapest) Publicista, szociológus. A gimnáziumot szülővárosában, bölcsészettudományi tanulmányait Prágában végezte. Alapító és vezetőségi tagja volt a Sarlónak, 1931 és 1932 között a prágai csoportot vezette. A kötelező katonai szolgálat teljesítése után szülei parasztgazdaságában dolgozott. 1947-től Budapesten élt, 1954-től nyugdíjazásáig az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda szakfordítója és lektora volt. – Az ifjúsági mozgalom problémái és az értelmiség helyzete mellett főleg a magyar és kelet-közép-európai parasztság sorsának alakulását vizsgálta. – Fm. A menekülő paraszt (Új Szó, 1929/3); A Sarló etnográfiai vándorlásai a gömöri területeken (A Mi Lapunk, 1930/7); A kelet-európai parasztság az imperializmus korában (Korunk, 1932, 493); A generációs mozgalom értelme (Korunk, 1932, 189); Az áttelepített magyarság és a demokrácia (Új Otthon, 1949); A sarlós mozgalom társadalmi gyökerei (Honismeret, 1978/4); Ez volt a Sarló (társszerző, 1978).

(* 1949. nov. 24. Komárom) Zenei szerkesztő. Komáromban érettségizett (1968), a Comenius Egyetemen zenetudományt végzett (1975). 1975–1990-ben a pozsonyi Városi Művelődési Ház zenei dramaturgja, 1990-től a Szlovák Rádió magyar adásának zenei szerkesztője, a Hudobné tradície Bratislavy a ich tvorcovia [Pozsonyi zenei hagyományok és alkotóik] szöveggyűjtemények szerk. (1975–1990). Zenei témájú írásait, kritikáit a Hét, az Új Szó, az Új Ifjúság, a Nő és a Večerník közölte.

(* 1956. febr. 13. Léva) Illusztrátor, grafikus, grafikai tervező. 1971–1975-ben a pozsonyi Iparművészeti Középiskolában tanult, 1977–1983-ban a prágai Iparművészeti Főiskolán végzett illusztráció és alkalmazott grafika szakon. Léván él. Főleg gyermekkönyveket tervez és illusztrál, együttműködött a Kis Építővel, később a Tücsökkel és a Tábortűzzel. Részt vett az Illusztrált könyv című kiállításokon (1992 és 2004 között). – Fm. Szőke József: A síró hóember (1985); uő: A nagyszájú nyúl (1985); Dénes György: Bükkfamakk (1987); uő: Zebramadár (1991); Gál Sándor: Héterdő (1992); Kovács Magda: A kiskígyó (1993); Szőke József: A hencegő nyúl (1995); Csontos Vilmos: Pitypalatty (1995); Tóth László: Minden olyan furcsa (1995); Varga Imre: Luca kiskönyve (1995); Tóth László: Szivárvány (1996); Olvasókönyv (2. osztály, 1996); Magyar nyelv (2. osztály, 1998); Lampl Zsuzsanna: Móki meséi (2002); Tóth László: A zöld vadász (2002).

(* 1866. máj. 10. Nagykőrös, † 1939. jan. 4. Rimaszombat) Író, földrajzi szakíró. 1898-tól a rimaszombati protestáns főgimnázium tanára volt. A két vh. között jelentős szerepet játszott a város kulturális életében. Útirajzokat, tankönyveket is írt. – Fm. Ekvádor vértanúja (színmű, 1910); Palóc tündér (színmű, 1923); Alvó vulkánokon (r., 1938).

(*1914. nov. 10. Bori, † 1988. márc. 10. Komárom) Református lelkész, püspök. Gimnáziumi tanulmányait Ipolyságon végezte el. Teológiai tanulmányait Losoncon fejezte be. Ezután Hontfüzesgyarmaton, Vágfarkasdon, Vámosladányban és Búcson volt segédlelkész. 1941-től Hontfüzesgyarmaton, 1949-től Búcson, 1971-től Komáromban volt lelkipásztor. 1964-től a Nyitrai Egyházmegye esperese, 1972-től első püspökhelyettese. A Szlovákiai Református Keresztény Egyház 1984. máj. 4-én a püspökévé választotta.