Lexicon

GYÖKERES GYÖRGY (FI)

(* 1949. ? Lég, † 2010. ápr. 29., Lég) Fotóriporter. A somorjai magyar tannyelvű gimnáziumban érettségizett 1967-ben. 1975-ben közli első fényképeit az Új Ifjúság. 1978 és 1986 között az Új Szó fotóriportereként dolgozott, majd 1988-tól 1994-ig a Hét című kulturális hetilap munkatársa. 1994-től szabadfoglalkozású fotográfus. Fényképezőgéppel járta a honi magyar tájakat a Csallóköztől a Bodrogközig. Fényképei, munkái a Fórum Kisebbségkutató Intézet fotóarchívumában vannak elhelyezve.

Gyönyör József (FI)

(* 1920. okt. 25. Szalatnya, † 2003. jan. 13. Ipolyság) Jogász, jogtörténész, politológus és közíró. Az ipolysági reálgimnáziumban érettségizett (1939), majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán jogászdoktori oklevelet szerzett (1943). A szovjet hadifogság után az államigazgatás különböző szintjein dolgozott. 1969-től nyugdíjba vonulásáig a szlovák kormányhivatal nemzetiségi főosztályának munkatársa volt, ahol az 1968-ban elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény érvényre juttatásán, végrehajtási utasításainak kidolgozásán munkálkodott. Publicisztikájában és a rendszerváltás után megjelent köteteiben elsősorban a szlovákiai magyarság jogtörténetével, jogi helyzetével és lélekszámának alakulásával foglalkozott. Munkásságáért a Madách Könyv- és Lapkiadó Nívódíjával, Fábry-díjjal (1990) és a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével (2000) tüntették ki. – Fm. Államalkotó nemzetiségek (1989), Határok születtek (1992), Közel a jog asztalához (1993), Terhes örökség (1994).

Győry Attila

(* 1967. jan. 30. Dunaszerdahely) Író, könyvterjesztő. A komáromi gépipari szakközépiskolában érettségizett (1985). Ezt követően hajókormányos, majd hajóskapitány volt. Később, rövid időre a Kalligram Könyv- és Lapkiadó könyvterjesztője lett, de 1996-ban megalapította a Családi Könyvklubot, melynek azóta is igazgatója. Írásaiban egy sajátos szubkultúrát mutat be lázadó, környezetükkel dacosan szembeforduló fiatalokkal. – Fm. Vércsapolás (elb., 1992); Kitörés (r., 1993); Az utolsó légy (elb., 1995); Ütközés (r., 1998); Kerékkutya (r., 2002).

Győry Dezső (FI)

(* 1900. márc. 19. Rimaszombat, † 1974. febr. 1. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista. Iskoláit Rimaszombatban végezte, Németországban, Hamburgban szerzett kereskedelmi diplomát (1923). Hazatérése után újságíró lett. 1924-től a Kassai Napló, 1925-től a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak a felelős szerkesztője, 1933–1938 között a Magyar Újság szerkesztője. Csehszl. széthullása után Beregszászon élt, 1949-ben Budapesten telepedett le, és itt élt haláláig. Írói pályáját versekkel kezdte. Nagy hatással volt rá a prágai magyar diákok Szent György Körének szellemisége. Lírájában egyre inkább a kisebbségi küldetéstudat, a kisebbségi magyar társadalom sorskérdései kerülnek előtérbe. Mo.-n letelepedve műfajt váltott, és elsősorban regényeket írt. Háromszor kapott József Attila-díjat (1956, 1958, 1970), 1960-ban Munka Érdemrenddel tüntették ki. Beregszászban és Rimaszombatban emléktáblát avattak tiszteletére. – Fm. Hangulatok és gondolatok dalban és prózában (lírai útinapló, 1921); Százados adósság (v., 1923, 1924); A láthatatlan gárda (v., 1927); Új arcú magyarok (v., 1927); Hol a költő? (v., 1931); A hegyek árnyékában (v., 1936); Zengő Dunatáj (v., 1938); Emberi hang (v., 1940; Magyar hegyibeszéd címen is 1940); A veszedelmes ember(r., 1950); Viharvirág (r., 1954); Sorsvirág (v., 1959); Gömöri rengeteg(r., 1960); Az élő válaszol (vál. és új v., 1963); Tűzvirág (r., 1966); Férfiének (vál. v., 1974); Kiáltó szó(vál. v., 1983). – Ir. Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968, 1982);  Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája (1972); Fónod Zoltán: Üzenetek (mon., 1993, 2002); Szalatnai Rezső: Magyar magatartás és irodalom Csehszlovákiában (tan., 1994); Turczel Lajos: Arcképek és emlékezések. (tan., 1997). A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).