barkók
-> Barkóság
Néprajzi kistáj Gömör, Nógrád, Borsod és Heves megye határvidékén, amelynek egy szeglete a mai Szl. területére is átnyúlik (fontosabb falvai Ajnácskő, Dobfenek, Egyházasbást, Gesztete, Vecseklő, Velkenye). Lakosainak megnevezése (barkók) eredetileg gúnynévként volt ismeretes, amivel később maguk a barkók is azonosultak. Mivel a Rima-völgyi földművelésből...megnyit →
Néprajzi kistáj Gömör, Nógrád, Borsod és Heves megye határvidékén, amelynek egy szeglete a mai Szl. területére is átnyúlik (fontosabb falvai Ajnácskő, Dobfenek, Egyházasbást, Gesztete, Vecseklő, Velkenye). Lakosainak megnevezése (barkók) eredetileg gúnynévként volt ismeretes, amivel később maguk a barkók is azonosultak. Mivel a Rima-völgyi földművelésből...megnyit →
Részletek
Néprajzi kistáj Gömör, Nógrád, Borsod és Heves megye határvidékén, amelynek egy szeglete a mai Szl. területére is átnyúlik (fontosabb falvai Ajnácskő, Dobfenek, Egyházasbást, Gesztete, Vecseklő, Velkenye). Lakosainak megnevezése (barkók) eredetileg gúnynévként volt ismeretes, amivel később maguk a barkók is azonosultak. Mivel a Rima-völgyi földművelésből és nagyállattartásból élő ref. magyarok szemében az erdei állattartó, r. k. népesség egyet jelent a barkóval, a megnevezést egyre nagyobb körzetben honosították meg, s ily módon maga a népnév fokozatosan terjedt ki egyre nagyobb területre. A számos kísérletből, amelyek a név eredetének felfejtésére törekedtek, Paládi-Kovács Attila etimológiája a legvalószínűbb. Eszerint a 18. sz. utolsó két évtizedében a 10. magyar huszárezred (amelynek tulajdonosa ekkoriban Barco Vince tábornok volt) toborzási körzete nagyjából éppen a ma Barkóságként ismert terület volt. Az innen huszárnak került legények tehát a Barco-ezredben szolgáltak, majd mint leszerelt „barkó huszárok” kerültek vissza. Logikusnak tűnik tehát, hogy ebből ragadt a térség lakóira a barkó megnevezés. Maga a térség természetföldrajzi egységet jelent (részét képezi Medvesalja és Erdőhát), s már e népnév kialakulása előtt is gazdasági-kulturális egységet alkotott. A szűk völgyekben megbúvó, zömében irtáseredetű, elzárt falvakban a barkók hosszú ideig egy viszonylag archaikus népi kultúrát őriztek meg. A 19. sz. végén az ózdi bányaipar fellendülésével viszont a Barkóság dinamikus fejlődésnek indult, ami azonban az 1918-as államfordulat nyomán az akkori Csehszl.-hoz került területen megtorpant. A barkók jellemzője a csoportendogámia, s hogy népességét r. k. magyarok alkotják. Megélhetésük alapját elsősorban az erdei legeltetésen alapuló állattartás, az állatokkal való kereskedés jelentette. – Ir. Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (1982).
Barkóság
Néprajzi kistáj Gömör, Nógrád, Borsod és Heves megye határvidékén, amelynek egy szeglete a mai Szl. területére is átnyúlik (fontosabb falvai Ajnácskő, Dobfenek, Egyházasbást, Gesztete, Vecseklő, Velkenye). Lakosainak megnevezése (barkók) eredetileg gúnynévként volt ismeretes, amivel később maguk a barkók is azonosultak. Mivel a Rima-völgyi földművelésből...megnyit →
Néprajzi kistáj Gömör, Nógrád, Borsod és Heves megye határvidékén, amelynek egy szeglete a mai Szl. területére is átnyúlik (fontosabb falvai Ajnácskő, Dobfenek, Egyházasbást, Gesztete, Vecseklő, Velkenye). Lakosainak megnevezése (barkók) eredetileg gúnynévként volt ismeretes, amivel később maguk a barkók is azonosultak. Mivel a Rima-völgyi földművelésből...megnyit →
Részletek
Néprajzi kistáj Gömör, Nógrád, Borsod és Heves megye határvidékén, amelynek egy szeglete a mai Szl. területére is átnyúlik (fontosabb falvai Ajnácskő, Dobfenek, Egyházasbást, Gesztete, Vecseklő, Velkenye). Lakosainak megnevezése (barkók) eredetileg gúnynévként volt ismeretes, amivel később maguk a barkók is azonosultak. Mivel a Rima-völgyi földművelésből és nagyállattartásból élő ref. magyarok szemében az erdei állattartó, r. k. népesség egyet jelent a barkóval, a megnevezést egyre nagyobb körzetben honosították meg, s ily módon maga a népnév fokozatosan terjedt ki egyre nagyobb területre. A számos kísérletből, amelyek a név eredetének felfejtésére törekedtek, Paládi-Kovács Attila etimológiája a legvalószínűbb. Eszerint a 18. sz. utolsó két évtizedében a 10. magyar huszárezred (amelynek tulajdonosa ekkoriban Barco Vince tábornok volt) toborzási körzete nagyjából éppen a ma Barkóságként ismert terület volt. Az innen huszárnak került legények tehát a Barco-ezredben szolgáltak, majd mint leszerelt „barkó huszárok” kerültek vissza. Logikusnak tűnik tehát, hogy ebből ragadt a térség lakóira a barkó megnevezés. Maga a térség természetföldrajzi egységet jelent (részét képezi Medvesalja és Erdőhát), s már e népnév kialakulása előtt is gazdasági-kulturális egységet alkotott. A szűk völgyekben megbúvó, zömében irtáseredetű, elzárt falvakban a barkók hosszú ideig egy viszonylag archaikus népi kultúrát őriztek meg. A 19. sz. végén az ózdi bányaipar fellendülésével viszont a Barkóság dinamikus fejlődésnek indult, ami azonban az 1918-as államfordulat nyomán az akkori Csehszl.-hoz került területen megtorpant. A barkók jellemzője a csoportendogámia, s hogy népességét r. k. magyarok alkotják. Megélhetésük alapját elsősorban az erdei legeltetésen alapuló állattartás, az állatokkal való kereskedés jelentette. – Ir. Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (1982).
Barna Annie; Faa Anna; Borosné
Részletek
Barna Annie; Faa Anna; Borosné (* 1905. márc. 6. Komárom, † ?) Költő. 1945-ig Komáromban volt tisztviselő. Verseit először a Komáromi Lapokban publikálta. – Fm. Vissza Istenhez (v., 1929); Vagyok (v., 1935); Most férfihoz szólok (v., 1939).
Bars
Részletek
Közművelődési és társadalmi hetilap (Léva, 1919–1938). Nemzeti és keresztény szellemiség jellemezte. 1919 előtt is létezett, s a bécsi döntés utáni években (1939–1944) újból megjelentették. – Szerk. Kersék János.
Barsbaracska; Baracska (Bardoňovo)
Részletek
Község az Érsekújvári járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, a Zsitva és a Garam folyók folyása között, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 1045, ebből 906 (86,7%) magyar, 114 (10,9%) szlovák; [2011] – 786, ebből 454 (57,8%) szlovák, 233 (29,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 421 (53,6%) szlovák, 221 (28,1%) magyar. V: [2011] – 386 r. k., 185 ref., 4 ev., 1 gör. kat. – A második vh. utáni belső telepítések során a faluba szlovák telepeseket költöztettek. R. k. (Szt. Bertalan-) temploma a 18. sz. elején épült barokk stílusban, ref. templomát 1909-ben emelték az 1780-ban épült előző templom alapjain.
Barsbese; Bese (Beša)
Részletek
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátságon, a Zsitva és a Garam folyók folyása között, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 626, ebből 589 (94,1%) magyar, 19 (3,0%) szlovák; [2011] – 650, ebből 363 (55,8%) szlovák, 252 (38,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 336 (51,7%) szlovák, 277 (42,6%) magyar. V: [2011] – 367 r. k., 139 ref., 25 ev., 5 gör. kat. – Az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során a ~hez tartozó Kullantó pusztára és a 19. sz. végén ~hez csatolt Setétkútra szlovák kolonisták települtek; utóbbit Jesenské néven előbb 1927–39 között, majd 1992-ben ismét önálló községgé szervezték. R. k. (Szt. Anna-) temploma 1770-ben barokk, ref. temploma 1894-ben szecessziós stílusban épült. Határa paleolit, neolit, bronz- és vaskori leletek gazdag előfordulási helye, ahol többek között mamutcsontokat is találtak.
Barsendréd; Endréd (Ondrejovce)
Részletek
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i lábánál, a Garam folyó völgyében, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 794, ebből 708 (89,2%) magyar, 82 (10,3%) szlovák; [2011] – 470, ebből 294 (62,6%) szlovák, 126 (26,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 285 (60,6%) szlovák, 136 (28,9%) magyar. V: [2011] – 344 r. k., 14 ref., 14 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni telepítések során szlovák családok települtek. Barokk stílusú r. k. (Szt. András-) temploma 1753-ban emelték 14. sz.-i gótikus alapokon; két kastélya a 19. sz. elején, öt kúriája a 19. sz. első felében klasszicista stílusban épült.
Barsi Imre; Bojsza
(* 1910. szept. 21. Garamlök, † 1996. jún. vége, Prága [Csehország]) Újságíró, szerkesztő. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a második vh. alatt antifasiszta tevékenységet folytatott. 1948-tól újságíró volt Pozsonyban (Új Szó), közben a Fáklya, ill. A Hét főszerkesztője. Nyugdíjba vonulásától haláláig Prágában élt. – Fm. Barangolás...megnyit →
(* 1910. szept. 21. Garamlök, † 1996. jún. vége, Prága [Csehország]) Újságíró, szerkesztő. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a második vh. alatt antifasiszta tevékenységet folytatott. 1948-tól újságíró volt Pozsonyban (Új Szó), közben a Fáklya, ill. A Hét főszerkesztője. Nyugdíjba vonulásától haláláig Prágában élt. – Fm. Barangolás...megnyit →
Részletek
Barsi Imre (FI)
(* 1910. szept. 21. Garamlök, † 1996. jún. vége, Prága [Csehország]) Újságíró, szerkesztő. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a második vh. alatt antifasiszta tevékenységet folytatott. 1948-tól újságíró volt Pozsonyban (Új Szó), közben a Fáklya, ill. A Hét főszerkesztője. Nyugdíjba vonulásától haláláig Prágában élt. – Fm. Barangolás Holnapországban (riportok, 1960); Emberek, akikkel találkoztam (riportok, 1972). – Ir. Bábi Tibor: Tegnap és holnap között, Irodalmi Szemle 1964/10.
Barsi Múzeum
Az 1927-ben Léván létrehozott múzeumot Nécsey István gyűjteménye alapozta meg. A kollekcióban többek között felső-barsi néprajzi tárgyak (főleg fafaragványok, mézeskalácsformák stb.), az egykori piarista gimnázium, valamint a híres Afrika-utazó, a lévai születésű Kittenberger Kálmán gyűjteménye található. A honismereti irányultságú intézmény főleg a néprajzi és...megnyit →
Az 1927-ben Léván létrehozott múzeumot Nécsey István gyűjteménye alapozta meg. A kollekcióban többek között felső-barsi néprajzi tárgyak (főleg fafaragványok, mézeskalácsformák stb.), az egykori piarista gimnázium, valamint a híres Afrika-utazó, a lévai születésű Kittenberger Kálmán gyűjteménye található. A honismereti irányultságú intézmény főleg a néprajzi és...megnyit →
Részletek
A Barsi Múzeum első tárlata 1929-ben (FI)
Az 1927-ben Léván létrehozott múzeumot Nécsey István gyűjteménye alapozta meg. A kollekcióban többek között felső-barsi néprajzi tárgyak (főleg fafaragványok, mézeskalácsformák stb.), az egykori piarista gimnázium, valamint a híres Afrika-utazó, a lévai születésű Kittenberger Kálmán gyűjteménye található. A honismereti irányultságú intézmény főleg a néprajzi és természetrajzi kutatásokra összpontosít (utóbbi diszciplína kutatási területe a Kisalföld szlovákiai részének keleti fele, valamint a Selmeci és Korponai dombság). Néprajzi gyűjtőterülete az egykori Bars egész területe, valamint Hont megye nyugati része. A múzeum állandó kiállításai mellett időszaki tárlatokat is rendez (nagy sikerű kiállítás volt a Mohi község hagyományos népéletét bemutató nagyszabású kiállítás). 1962 óta a Vlastivedný spravodaj Tekovského múzea (Barsi Múzeum Honismereti Értesítője) c. évkönyvet jelenteti meg (olykor magyar összefoglalókkal). A Városi Művelődési Központtal közösen 2000 óta minden jún.-ban megrendezi a Lévai Várnapokat (jelmezes történelmi szemlék, hagyományos mesterségek bemutatója, zenekarok fellépése stb.).
Barslédec; Lédec (Ladice)
Község az Aranyosmaróti járásban, a Zsitvamenti-hátság és a Tribecs-hegység találkozásánál, a Dervence-patak két partján, Aranyosmaróttól Ny-ra. L: [1921] – 865, ebből 791 (91,4%) magyar, 65 (7,5%) szlovák; [2011] – 746, ebből 445 (60,1%) szlovák, 236 (31,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 421 (56,8%) szlovák,...megnyit →
Község az Aranyosmaróti járásban, a Zsitvamenti-hátság és a Tribecs-hegység találkozásánál, a Dervence-patak két partján, Aranyosmaróttól Ny-ra. L: [1921] – 865, ebből 791 (91,4%) magyar, 65 (7,5%) szlovák; [2011] – 746, ebből 445 (60,1%) szlovák, 236 (31,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 421 (56,8%) szlovák,...megnyit →
Részletek
Barslédec – r. k. templom (GJ)
Község az Aranyosmaróti járásban, a Zsitvamenti-hátság és a Tribecs-hegység találkozásánál, a Dervence-patak két partján, Aranyosmaróttól Ny-ra. L: [1921] – 865, ebből 791 (91,4%) magyar, 65 (7,5%) szlovák; [2011] – 746, ebből 445 (60,1%) szlovák, 236 (31,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 421 (56,8%) szlovák, 254 (34,4%) magyar. V: [2011] – 626 r. k – Barokk stílusú r. k. (Mindenszentek-) temploma a 18. sz. elején épült egy középkori gótikus templom alapjain. 1969-ben ~en nyílt meg az első állandó jellegű szlovákiai magyar néprajzi kiállítás.