A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Beszteracebánya látképe (GJ)

Város, járási és kerületi székhely a Körmöci-hegység és az Alacsony-Tátra között, a Garam folyó jobb partján, Zólyomtól É-ra. L: [1921] – 10 587, ebből 8222 (77,7%) szlovák, 870 (8,2%) magyar, 753 (7,1%) zsidó, 454 (4,3%) német, 32 (0,3%) roma; [2011] – 80 003, ebből 67 062 (83,8%) szlovák, 754 (0,9%) cseh-morva, 445 (0,6%) roma, 300 (0,4%) magyar, 61 (0,1%) német, 11 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 67 008 (83,8%) szlovák, 811 (1,0%) cseh, 435 (0,5%) magyar, 247 (0,3%) roma, 53 (0,1%) német, 3 jiddis. V: [2011] – 30 691 r. k., 8715 ev., 847 gör. kat., 373 metodista, 227 adventista, 207 gör. kel., 164 jehovista, 104 baptista, 80 ref., 27 izr. – Német (szász) hospesek által alapított virágzó bányaváros volt. Hegyeiben évszázadokon keresztül aranyat, ezüstöt, rezet és higanyt bányásztak, aminek köszönhetően a város a 15–16. sz.-ban vezető szerepet játszott az európai érckereskedelemben. 1255-től szabad királyi város, 1876-tól rendezett tanácsú város volt, 1922-ben elveszített városi rangját 1954-ben kapta vissza. A 18. sz. végétől 1922-ig Zólyom vármegye, 1940–45 között a Garam menti zsupa, 1960–90 között a Közép-szlovákiai kerület, 1949–60-között és 1996 óta a ~i kerület székhelye. 1944. aug. 29-én itt tört ki a szlovák nemzeti felkelés, s két hónapon keresztül ~án volt a Szlovák Nemzeti Tanács, a katonai és partizánalakulatok központja. – Történelmi városrésze védett műemlékegyüttes. Eredetileg román stílusú r. k. Szűz Mária mennybevétele (ún. német) templomát a 14–15. sz.-ban gótikus, majd reneszánsz és barokk stílusban alakították át. R. k. Szt. Erzsébet ispotálytemploma 1303-ban gótikus, r. k. Szt. Kereszt- (ún. szlovák) temploma a 15. sz.-ban késő gótikus, r. k. püspöki székesegyháza 1695–1715 között barokk, a püspöki rezidencia 1783-ban ugyancsak barokk, az ev. templom 1803–07 között klasszicista stílusban épült. A 13. sz. második felében emelt várának ma már csak az előkapuja, gótikus kapuzata és egyik bástyatornya áll. Polgárházai közül legnevezetesebb az 1479-ben épült késő gótikus Mátyás-ház, a 16. sz. közepén emelt reneszánsz Thurzó-ház és az 1660-ban épült reneszánsz Beniczky-ház. – A város r. k. püspöki székhely, Közép-Szl. közlekedési, kulturális és gazdasági központja. Városi Múzeuma 1889-ben, a Közép-szlovákiai Múzeum 1950-ben, a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma 1955-ben, operaszínháza (Jozef Gregor Tajovský Színház) és bábszínháza 1960-ban, a Bél Mátyás Egyetem 1992-ben jött létre. Legjelentősebb iparágai a fa-, építőanyag, kohó-, gép-, élelmiszer-, elektronikai, papír- és nyomdaipar. – Az 1960–70-es években ~hoz csatoltak közel két tucat szomszédos települést, köztük a reneszánsz Radvánszky-kastélyról híres Radványt (Radvaň).

Besztercebánya − városközpont (GJ)

Besztercebánya

Selmecbánya − Leányvár (FI)

Város és járási székhely a Selmeci-hegységben, a Selmec-patak mentén, Zólyomtól DNy-ra. L: [1921] – 13 264, ebből 11 956 (90,1%) szlovák, 660 (5,0%) magyar, 299 (2,2%) német, 239 (1,8%) zsidó; [2011] – 10 409, ebből 9006 (86,5%) szlovák, 35 (0,3%) magyar, 2 (0,02%) német, 2 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 9000 (86,5%) szlovák, 50 (0,5%) magyar, 4 (0,04%) német, 1 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 5728 r. k., 702 ev., 45 gör. kat., 13 ref., 7 izr. – Német telepesek által a 12. sz.-ban alapított bányaváros volt. Arany- és ezüstbányáinak köszönhetően a középkorban egyike volt Mo. legmódosabb városainak, ezüstlelőhelyei Európában a leggazdagabbak közé tartoztak. A 19. sz.-ra bányái kimerültek, német lakossága pedig nagyrészt beolvadt a betelepülő szlovákságba. 1572-től szabad királyi város, 1876-tól 1922-ig rendezett tanácsú város volt, ekkor elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1923–60 között, majd 1996 óta járási székhely. – Műemléki védettségű belvárosát és bányatörténeti jelentőségű emlékeit az UNESCO 1993-ban a világörökség részévé nyilvánította. Legjelentősebb műemlékei: a román kori bazilikából 1546–69 között a török elleni erősséggé átalakított Óvár, az 1564–71 között épült reneszánsz Leányvár (Újvár), a 13. sz.-ban román stílusban épült Nagyboldogasszony- (ún. német) templom, a 13. sz.-i korai gótikus Szt. Erzsébet-kápolna, az 1488–91 között épült késő gótikus Szt. Katalin- (ún. szlovák) templom, az 1512-ben késő gótikus stílusban emelt Havas Boldogasszony-templom, az 1794–96-ban emelt copf stílusú ev. templom és a 19. sz. második felében emelt neoklasszicista zsinagóga. Múzeumát, a Szlovák Bányamúzeumot 1927-ben alapították. 1735-ben ~án nyílt meg Európa első felsőfokú bányászati tanintézete, amelyet 1770-ben akadémiai rangra emeltek, majd 1846-ban összevontak az 1808-ban alapított erdészeti akadémiával. Az így létrejött Bányászati és Erdészeti Akadémiát Csehszl. megalakulása után Sopronba menekítették. Iparát az ércbányászat mellett a dohány-, fafeldolgozó, textil- és élelmiszeripar képviseli. – Bányásztelepülései közül Hodrusbányát (Banská Hodruša) 1952-ben, Bélabányát (Banská Belá) 1954-ben, Kisbányát (Banky) 1960-ban önálló községgé szervezték; 1971-ben hozzácsatolták Szitnyatőt (Sitnianska).

Selmecbánya – Péch Antal sírja (GJ)

Selmecbánya látképe (GJ)

1960-ban Nagybári és Kisbári egyesítésével létrejött község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i völgyében, Királyhelmectől Ny-ra. L: [2011] – 322, ebből 216 (67,1%) magyar, 88 (27,3%) szlovák nemzetiségű; A: [2011] – 254 (78,9%) magyar, 48 (14,9%) szlovák. V: [2011] – 229 ref., 51 r. k., 6 gör. kat.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Téske-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 362, ebből 360 (99,4%) magyar, 2 (0,6%) szlovák; [2011] – 512, ebből 356 (69,5%) magyar, 68 ( 13,3%) roma, 59 (11,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 430 (84,8%) magyar, 54 (10,5%) szlovák, 1 (0,2%) roma. V: [2011] – 453 r. k., 2 ref., 1 gör. kat. – R. k. (Szentháromság-) temploma 1787-ben épült barokk-klasszicista stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű iskolával rendelkezett. – Ir. B. Kovács István: Baracai népköltészet (1994); Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében (2007).

Község az Érsekújvári járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, a Zsitva és a Garam folyók folyása között, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 1045, ebből 906 (86,7%) magyar, 114 (10,9%) szlovák; [2011] – 786, ebből 454 (57,8%) szlovák, 233 (29,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 421 (53,6%) szlovák, 221 (28,1%) magyar. V: [2011] – 386 r. k., 185 ref., 4 ev., 1 gör. kat. – A második vh. utáni belső telepítések során a faluba szlovák telepeseket költöztettek. R. k. (Szt. Bertalan-) temploma a 18. sz. elején épült barokk stílusban, ref. templomát 1909-ben emelték az 1780-ban épült előző templom alapjain.