A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Koller Gyula (RE)

(* 1921. ápr. 1. Pozsonypüspöki, † 2015. nov. 26. Nádszeg) Egyházi szakíró, r. k. pap, szerkesztő. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban, Komáromban és Esztergomban végezte (1941). Ezután az esztergomi, majd a pozsonyi hittudományi főiskolán tanult. 1946-ban szentelték pappá. 1946–1950-ben segédlelkész, 1950–2000-ben egyebek közt Somorja, Vajka, Boldogfa, Pozsonypüspöki stb. plébánosa. A Glória magyar egyházi könyvkiadó egyik alapítója, 1990–2000-ben a Remény c. katolikus hetilap főszerkesztője. Az 1948–1949-ben magyarságmentő ténykedése miatt több hónapot vizsgálati fogságban töltött. Vallásos tárgyú cikkeket, imakönyveket, hittankönyveket is publikált. 2001-ben a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjével, 2007-ben Fraknói Vilmos-díjjal tüntették ki. – Fm. Magvetők életútja (életrajzok, 2002); Napi üzenet I–II. (igemagyarázatok, Weibl Lipóttal, 2003, 2004).

Konrád József (JSZ)

(* 1921. nov. 6. Somorja, † 2010. aug. 26. Komárom) Rendező, színész, színházigazgató, műfordító. A polgári iskolát szülővárosában végezte, reálgimnáziumba Pozsonyban kezdett járni 1936-ban. 1938 után átiratkozott Dunaszerdahelyre, s itt érettségizett 1943-ban. Alapító tagja a Csemadok somorjai helyi szervezetének, műkedvelő színjátszóként is itt lépett először színpadra. 1952-től a komáromi Magyar Területi Színház alapító tagja: színésze, rendezője, 1956–1977-ben és 1979–1981-ben művészeti vezetője, 1962–1963-ban (Munk Istvánal és Tarics Jánossal), ill. 1977–1979 között megbízott igazgatója. Szlovák színműveket fordított magyarra. Hangjátékokban, ill. szlovák és magyar filmek kisebb szerepeiben is játszott. 1979-ben Érdemes Művész címmel tüntették ki, 2008-tól a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja. – Főbb színházi szerepei: Ható Ignác (Urbán Ernő.: Tűzkeresztség); Timár Mihály (Jókai Mór–Fellegi István: Az aranyember); von Walter (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Asztrov doktor (Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi) – Főbb rendezései: Peter Karvaš: Éjféli mise; Vratislav Blažek: Karácsonyi vőlegény; Tóth Miklós: Nem olyan világot élünk; Mikszáth Kálmán: Különös házasság; Egri Viktor: Szarkafészek; Sütő András: Tékozló szerelem; Dobozy Imre: Holnap folytatjuk; Gyárfás Miklós: Kisasszonyok a magasban; Lovicsek Béla: Csillagszemű asszony; Móricz Zsigmond: Kismadár; Molnár Ferenc: Liliom; Federico García Lorca: Bernarda alba háza; Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony; Fejes Endre: Rozsdatemető; Mikszáth Kálmán–Melichárek Jana;: Szent Péter esernyője; Móricz Zsigmond: Úri muri; Illyés Gyula: Bolhabál; Heltai Jenő: A néma levente; Arthur Miller: A salemi boszorkányok; Egri Viktor: Ének a romok felett; Görgey Gábor: Handabasa, avagy a fátyol titkai; Ján Solovič: Ez aztán a meglepetés; Eugén Labiche: Szalmakalap; Alekszandr Kornyejcsuk: A nagy műtét; Július Barč: Anya; Csiky Gergely: Kaviár; Darvas József: Kormos ég; Felkai Ferenc: Madách; Thurzó Gábor: Záróra; Dávid Teréz: Időzített boldogság; Ján Solovič: Meridián; Illyés Gyula: Dupla vagy semmi; Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig; Batta György: Kakastánc; Jókai Mór–Kopányi György: A kőszívű ember fiai; Szigligeti E.–Kopányi György: A cigány; Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor; Méhes György–Dobi Géza: A peleskei nótárius; Jókai Mór–Török Tamás–Dobi Géza: Szeretve mind a vérpadig; Vörösmarty Mihály–Benedek András: Czillei és a Hunyadiak; Carlo Goldoni: A legyező; Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tót Marival; Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül; Jókai Mór: Facia Negra – Fordításai: Leopold Lahola, Ján Solovič, Peter Kováčik, Štefan Králik, Ivan Bukovčan darabjai. Hangjátékokban szerepelt, szlovák és magyar filmekben játszott. Találóak voltak rajzos színészkarikatúrái is – Fm. Hogyan kell rendezni? (Takáts Emőddel közösen) – Ir. Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története; II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Kovács László (FI)

(*1946. szept. 18. Csallóközcsütörtök, † 2024. júl. 12. Gelle) Tanár, tankönyvíró. Miután a pozsonyi Comenius Egyetemen magyar nyelv és irodalom – történelem szakos tanári oklevelet szerzett, a nyitrai tanárképző főiskolán volt oktató, majd a Csallóközi Múzeumban dolgozott történészként. 1984-től nyugdíjazásáig a somorjai magyar tanítási nyelvű gimnáziumban tanított magyar nyelvet és történelmet. Közben 1990-től 2007-ig az intézmény igazgatója is volt. A bársonyos forradalom idején a Független Magyar Kezdeményezésben politizált. 1990-ben a rendszerváltó Szlovák Nemzeti Tanács kooptált képviselője volt. Alapító tagja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének és a Történelemtanárok Társulásának. Több tankönyv, helytörténeti, művelődéstörténeti, nyelvtani cikkek szerzője. – Fm. Középkori templomok Dél-Szlovákiában (mon. 2010); A magyar nép története 1 – 3. (tankönyv); Dél-Szlovákia középkori templomai (Görföl Jenővel, 2012); Hol sírjaik domborulnak (Görföl Jenővel, 2013); A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban (Görföl Jenővel, mon. 2014); Biblia pauperum (Görföl Jenővel, mon. 2015); Középkori templomok Pozsony vármegyében (Görföl Jenővel, mon. 2016); Csütörtök a történelemben (mon. 2017); Genius Loci (helyt. tan., 2023).

Mayer Éva (SZM)

(* 1983. szept. 10. Pozsony) Grafikusművész. Tanulmányait a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika- és vizuális nevelőtanár szakán végezte (2003–2009), mesterei voltak Eszik Alajos és Somorjai Kiss Tibor. 2007-ben Erasmus-ösztöndíjasként félévet tanult Corkban (IRL), a Crawford College of Art and Design (CIT)-on. 2009-től a Magyar Grafikusművészek  Társaságának, 2010-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület és a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tagja. 2011-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Kortárs Magyar Galéria Alapítvány kuratóriumának tagja. 2011-től Somorján a „DUNART.com” művésztelep főszervezője. 2002 óta Somorján és Budapesten él és alkot.Témáival az aktuális szociális problémákat és olyan tabu témákat feszeget, mint a betegség, társadalmi-kisebbségi konfliktusok vagy az elmúlás gondolatisága. – Fm. 2008: Diagnosis (Budapest); 2009: Hullámhossz (Dobó Biankával, Hódmezővásárhely); 2010: Réteghiány avagy Korlátok a fejedben vannak… (Somorja); 2011: Szakítópróba (Budapest); Életmérleg (Budapest). – Jelentősebb csoportos kiállítások: 2008: XXIV. Országos Grafikai Biennálé, (Miskolc); 2009: Black and white (Budapest); MKE – MNG Projekt (Budapest); Friss 2009 (Budapest); International Print Exchange Exhibition (Hamaoka); Yokohama Port Opening 150th Anniversary International Print Exchange Exhibition (Kanagawa); 2010: Art Fair 2010, Molnár Ani G. (Budapest); DEMO InterVIEWS 2.0 (Berlin); 2010: multiple matters – rafische Konzepte, International Print Network 2010, International Print Triennial Krakkó – Oldenburg – Bécs, (Bécs); 2011: Preview Berlin (Berlin).

Nagy Myrtil (FI)

(* 1970. jún. 26. Kassa) Tréner, konzultáns, szervező. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem etnológia és etnomuzikológia tanszékén diplomázott (2007). 1997–1999 között a Fórum Alapítvány szakelőadója, 1999–2003 között a Fórum Információs Központ igazgatója, 2004-től trénere, konzultánsa. Fő területe a civil és a nonprofit szektor; több szakmai társaság és alapítvány tagja, konzultánsa. 2002-ben részt vett a Szlovákiai Magyar Szervezetek Adattára létrehozásában. 1987-től a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes énekes szólistája (közreműködött a Varsányi zenekar 1991-ben kiadott Régen volt, soká lesz c. lemezén), majd 1992-től táncosa, 2000-től 2008-ig Konkoly Lászlóval az együttes vezetője. Koreográfusként is aktív. 2003-ban Konkoly Lászlóval közösen rendezte a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes Jöjjenek a lagziba c. műsorát. 2016-tól a somorjai Városi Művelődési Központ igazgatója. – Fm. Nonprofit 1×1. Útikalauz kezdő civil szervezetek számára (többekkel, 2002); 2% Dél-Szlovákiában (2005).;

Németh Imre (FI)

(* 1954. dec. 13. Kismagyar) Jogász, énekes. Pozsonyban érettségizett (1973), a pozsonyi Comenius Egyetemen jogi diplomát szerzett (1978). 1979–1982-ben a Csemadok KB népzenei szakelőadója, 1982–1988-ban és 1991-től a Szlovák Filharmónia Énekkarának tagja. 1986–1999-ben az Ifjú Szívek mellett működött régi zenei együttes (1988-tól: Gaudium) művészeti vezetője és szólóénekese. 1990-ben elindította a somorjai Samaria Régi Zenei Napokat. Szólóénekesként számos hanglemez énekese és közreműködője. – Díjak: Nyitott Európáért Díj (1998). – Fm. Négy krasznahorkai népdal (1972); Elveszett az ökröm, Szilicei népdalok (1974); Pásztor és betyár, Ipoly-vidéki népdalok, Édesanyám rózsafája (1980); Batta György: Töklámpás című mesejátékának zeneszerzője (1980); Régi korok zenéje (1989); The Best of Renaissence Music (1994); Cantica ad Adventum et Nativitatem Christi (1996); Zahovay Ernő: Még egy tangót (1999); „Conversio” (2000); „Varázstükör” (2007); Néma éj, felvidéki magyar költők megzenésített verseik (2011); Vallomás – Régi magyar dalok (2013); „Útravaló” (2014).

Öllös László (GJ)

(* 1957. júl. 14. Pozsony) Politológus, filozófus. Dunaszerdahelyen érettségizett, majd a pozsonyi Comenius Egyetem magyar–történelem szakán végzett 1983-ban, 1994–1995-ben a Közép-Európai Egyetem Politikatudományi Tanszékén szerezte meg második diplomáját. 1995–1996-ban New York-ban a New School of Social Research ösztöndíjasa. 2004-ben politikai filozófiából PhD-fokozatot szerzett az ELTE-n, majd 2010-ben a Comenius Egyetemen habilitált. Az 1980-as években bekapcsolódott A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának munkájába. 1989-ben a Magyar Polgári Párt jogelődje, a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója, ill. elnökségének tagja. 2004-ben az ELTE-en a filozófia tudományokban, a politikai filozófia szakterületen védte meg doktori disszertációját. 1996-tól a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Politológia és Európai Tanulmányok Tanszékének oktatója, a komáromi Sellye János Egyetem vendégtanára. Alapításától tagja a kommunista titkosszolgálat adatait nyilvánosságra hozó Nemzeti Emlékezet Intézete elnökségének. 1999–2005 között a Fórum Társadalomtudományi Szemle főszerkesztője, majd a szerkesztőbizottság elnöke. Az Európai Unió tagállamai nyelvi kisebbségeit összefogó szervezet, az European Bureau of Lesser Used Languages (EBLUL) elnökségének tagja és szlovákiai szervezetének (SLOVBLUL) az elnöke. 2005-től a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Főbb díjak:  Anton Srholec Szabadság-díj (2021); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2018). –Fm. A New Balance: Democracy and Minorities in Post-Communist Europe (többekkel, 2003); Emberi jogok – nemzeti jogok (tan., 2004). Anthropological and Historical Approaches to Ethnic Relations in Postsocialist Europe (többekkel, 2006); Az egyetértés konfliktusa. A Magyar Köztársaság alkotmánya és a határon túli magyarok (tan., 2008).

Pogany Erzsebet (Somogyi foto)

(1959. dec.  19. Pozsony, † 2018. máj. 06. Somorja)

Közgazdász, közéleti személyiség. 1997-ben a pozsonyi Közgazdasági Egyetemen diplomát, majd 2017-ben doktori címet szerzett.  A rendszerváltás után az Együttélés politikai mozgalom központi irodájának vezetője volt, később a Magyarok Világszövetségénél dolgozott. 2001-től a Szövetség a Közös Célokért civil szervezet igazgatója. 2005-ben elindította a Felvidék.ma hírportált. Ugyancsak létrehozója és irányítója volt a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaságnak.  Főbb díjak: Teleki Pál Érdemérem (2010), Esterházy Emlékérem (2014), Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2015), Ex Libris Díj (2016), Széchenyi Társaság Díja (posztumusz, 2018), Magyar Örökség-díj (posztumusz, 2018), Wekerle Sándor Közgazdasági Életműdíj (posztumusz, 2018). Főbb műve: Együttélés öt éve (1995).

Pokstaller László (HG)

(* 1934. aug. 26. Pozsony, † 2000. jún. 27. Somorja) Karnagy. Az alapiskolát Somorján végezte, majd egészségügyi szakközépiskolában fogtechnikusi végzettséget szerzett, és egészen haláláig a szakmájában dolgozott. Zenei tanulmányait 1962 és 1968 között a Pozsonyi Konzervatóriumban végezte trombita szakon. 1968-tól 1993-ig óraadó tanárként tanított a somorjai művészeti alapiskolában, fúvós hangszereket oktatott. 1952-től kezdődően 10 éven át vezette a Városi Tűzoltószervezet Fúvószenekarát és más félhivatásos zenekarokat. 1972-től a Híd Vegyeskar karnagya. 1978−1989 között a Központi Ének-Zenei Szakbizottság, majd 1990-től a Csehszlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának tagja. Kezdeményezésére indult el Somorján az adventi hangversenyek hagyománya. 1988-ban megszervezte Somorján az I. Csallóközi Kórustábort. A vezetése alatt a kórus rendszeres szereplője volt a galántai Kodály Napoknak, ahol számos alkalommal szereztek aranykoszorús minősítést. 1985-ben a „Kultúra érdemes dolgozója” kitüntetést kapta. 2000-ben Somorja városa posztumusz Pro Urbe-díjjal tüntette ki. – Ir. Szőke József–Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától−Prágáig? (1993); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Presinszky Lajos (FI)

(* 1939. dec. 10. Nagycétény, † 2010. ápr. 3. Somorja) Író, helytörténész, tanár. Párkányban 1957-ben érettségit, majd 1960-ban Pozsonyban a Felsőbbfokú Pedagógiai Iskola magyar tagozatán földrajz-történelem szakos tanítói oklevelet szerzett. Előbb Nagycétényben, majd Nagylégen és Nagyszarván tanított, az utóbbi helyen iskolaigazgatóként is. 1967-1984 között a Szlovák Kommunista Párt dunaszerdahelyi járási bizottságában dolgozott. 1988-tól a Somorjai Honismereti Ház vezetője volt. A somorjai Csemadok alapszervezet egyik szervező tagja. Elsősorban helytörténettel és paraszti-népi hagyományokkal foglalkozott. Számos krónika és helytörténeti mű kötődik a nevéhez. – Fm. Víz, víz, víz, víz: az 1965-ös csallóközi árvíz publicisztikai és szépirodalmi anyagaiból (Zalabai Zsigmonddal közösen szerk. 1995); Somorja és Tejfalu művelődéstörténete (2004); Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Nagycétény történelméből(2002); Somorja. Történelmi olvasókönyv (Bárdos Gáborral és Végh Lászlóval közösen szerk., 1996).

Siposs Jenő, színész (FI)

(* 1920. júl. 1. Somorja, † 1997. aug. 17. Komárom) Színész, színműíró, színműfordító, színházi szakíró. Dunaszerdahelyen érettségizett 1940-ben. Katonaként megjárta a második vh. harctereit, így 1940-ben Budapesten kezdett jogi tanulmányait csak 1948-ban fejezhette be. Ezután hazakerült Somorjára, ahol előbb jogügyi előadó, majd útépítő munkás. Alapító tagja a Csemadok helyi szervezetének; aktív műkedvelő színjátszó. 1952-ben alapító színésze a komáromi Magyar Területi Színháznak (1957–1975 között egyidejűleg irodalmi titkár is; 1980-ban ment nyugdíjba). Ismertek színházi publicisztikái, színészportréi és -interjúi is. A Magyar Területi Színház, ill. a Thália Színpad több mesejátékát is bemutatta. Színművei a műkedvelő színjátszó együttesek kedvelt repertoárdarabjai közé számítottak. A pozsonyi rádió magyar adása számos hangjátékát sugározta. Több színművét lefordították szlovákra, ill. ukránra, maga is fordított szlovák színműveket magyarra. Szlovák, ill. magyar filmekben játszott kisebb-nagyobb szerepeket, számos hangjátékszerepet alakított, kabaréműsorok kedvelt komikusa volt. – Fm. A csodálatos erszény (mesejáték); Bolondóra (vígjáték); Tülekedők (vígjáték); Bumeráng (vígjáték); Jávorfácska (mesejáték); A farkas és az őzikék (mesejáték); Utazás Idómiába (mesejáték); Nagy baj az agybaj (komédia); Rosszcsont Ferke (mesejáték); Bagolyvár (mesejáték); Nagyezüst (hangjáték); Majomszeretet, Bumeráng – Főbb színházi szerepei: Fuvaros Szél János (Urbán Ernő: Tűzkeresztség); Basilio (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A sevillai borbély); Von kalb (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Vincentio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Sztolarik (Mikszáth Kálmán–Melichárek Jana: Szent Péter esernyője); Kraus ezredes (Jaroslav Hašek: Švejk); Haynau (Jókai Mór–Kopányi György: A kőszívű ember fiai); Valkay tanár úr (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-Es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); A Komáromi Jókai Színház archívuma.

SZILVÁSSY JÓZSEF2 (FI)

(* 1946. júl. 25.) Közíró, lapszerkesztő. Somorján érettségizett (1964), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történelem–szlovák szakos tanári oklevelet (1968). 1968-tól az Új Szó munkatársa, 1974–1989-ben a kulturális rovat vezetője, 1990–1998 között főszerkesztő, 1998–1999-ben a Katedra főszerkesztője, 2001–2004-ben ismét az Új Szó főszerkesztője. 2001-től a Csallóköz főmunkatársa, majd főszerkesztője (2004-től), 1998-tól a budapesti Népszabadság szlovákiai tudósítója. – Fm. Kisebbség a határon (publicisztika, 1998).