A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Győry Dezső (FI)

(* 1900. márc. 19. Rimaszombat, † 1974. febr. 1. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista. Iskoláit Rimaszombatban végezte, Németországban, Hamburgban szerzett kereskedelmi diplomát (1923). Hazatérése után újságíró lett. 1924-től a Kassai Napló, 1925-től a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak a felelős szerkesztője, 1933–1938 között a Magyar Újság szerkesztője. Csehszl. széthullása után Beregszászon élt, 1949-ben Budapesten telepedett le, és itt élt haláláig. Írói pályáját versekkel kezdte. Nagy hatással volt rá a prágai magyar diákok Szent György Körének szellemisége. Lírájában egyre inkább a kisebbségi küldetéstudat, a kisebbségi magyar társadalom sorskérdései kerülnek előtérbe. Mo.-n letelepedve műfajt váltott, és elsősorban regényeket írt. Háromszor kapott József Attila-díjat (1956, 1958, 1970), 1960-ban Munka Érdemrenddel tüntették ki. Beregszászban és Rimaszombatban emléktáblát avattak tiszteletére. – Fm. Hangulatok és gondolatok dalban és prózában (lírai útinapló, 1921); Százados adósság (v., 1923, 1924); A láthatatlan gárda (v., 1927); Új arcú magyarok (v., 1927); Hol a költő? (v., 1931); A hegyek árnyékában (v., 1936); Zengő Dunatáj (v., 1938); Emberi hang (v., 1940; Magyar hegyibeszéd címen is 1940); A veszedelmes ember(r., 1950); Viharvirág (r., 1954); Sorsvirág (v., 1959); Gömöri rengeteg(r., 1960); Az élő válaszol (vál. és új v., 1963); Tűzvirág (r., 1966); Férfiének (vál. v., 1974); Kiáltó szó(vál. v., 1983). – Ir. Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968, 1982);  Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája (1972); Fónod Zoltán: Üzenetek (mon., 1993, 2002); Szalatnai Rezső: Magyar magatartás és irodalom Csehszlovákiában (tan., 1994); Turczel Lajos: Arcképek és emlékezések. (tan., 1997). A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).

Hizsnyai Zoltán (ST)

(* 1959. febr. 13. Rimaszombat) Költő, esszéíró, szerkesztő. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett (1978), majd a kassai Thália Színpad színésze (1978–1983) volt. Ezt követően különböző munkahelyeken dolgozott. 1990–1992-ben az Irodalmi Szemle, 1992 tavaszától pedig az akkor induló Kalligram folyóirat szerkesztője, majd 1994 jún.-ától 2003 végéig főszerkesztője. 2004–2006-ban az Új Szó kulturális rovatának vezetője. 2006–2007-ben az Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) titkára volt (ezt a tisztséget korábban már 1994–1996-ban, ill. 2000–2001-ben is betöltötte). Versei az 1980-as évektől kezdve jelennek meg, az Iródia hangadó tagja volt, szerepelt a Próbaút (1986) c. antológiában. Nemzedékének jelentős képviselője. Főbb díjai: Kilencek Díja (1988); Madách-díj (1995); Szabad Sajtó Díj (1996); Sziveri János-díj (1997); József Attila-díj (2002); Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2002). – Fm. Rondó (v., 1987); Tolatás (v., 1989); A stigma krátere (v., 1994); Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok (esszék, pamfletek, 1996); Bárka és ladik (v., 2001); Mintakéve (szonettkoszorú, 2004); Hizsnyai Zoltán legszebb versei (v., 2006); Fordítva múlik – előre farol (v., 2008); Ének (v., 2010).

Juhász Dósa János (CSA)

(* 1969. Rimaszombat) Színházi szakember, újságíró. A Szabad Újság regionális munkatársa volt. A balogfalai és várgedei alapiskola után a füleki magyar gimnáziumban érettségizett (1987), 1991 és 1997 között a Nemzetközi Előkészítő Intézet munkatársa Budapesten, közben elvégezte az ELTE magyar–színháztörténet szakát (1997). A Tiszavirág Baráti Társaság alapító titkáraként részt vett a Tiszavirág és a NEI-LOM című lapok kiadásában. 1998-tól a rimaszombati Magyar Tannyelvű Speciális Alapiskolában tanít, majd a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny főszervezője, két évig a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának titkára. 2004 és 2006 között a Vasárnap felelős szerkesztője, egyik alapítója a Gömörország című folyóiratnak és a Szőrös Kő című irodalmi lapnak, 2007 és 2012 között a Gömöri Hírlap, majd a GömöriLap regionális hírportál főszerkesztője. 1999 óta szakmai munkatársként részt vesz az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál munkájában, ill. a Nyújts a kezed! országos roma szavalóverseny szervezésében.

Juhász Kataliln (GJ)

(* 1969. nov. 25. Rimaszombat) Költő, újságíró. Szülővárosában tett közgazdasági szakérettségit 1988-ban, majd a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–angol szakos tanári diplomát szerzett (1994). 1996-tól a Szőrös Kő irodalmi folyóirat egyik alapítója, majd főszerkesztője volt. Több kötet szerkesztője, valamint hét éven keresztül az IFI című ifjúsági magazin irodalmi rovatának vezetője. Két és fél éven át szerkesztette és vezette a Pátria rádió irodalmi magazinját.  Az 1997/98-as tanévben a kassai Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia angol szakos tanáraként dolgozott. 1998 szeptemberétől 2007 december végéig az Új Szó kassai és Kassa környéki regionális tudósítója volt, ahol közéleti, gazdasági és kulturális témákkal is foglalkozott.  2008 januárjától három éven át az MKKI sajtó- és közönségkapcsolatokért felelős munkatársa volt. 2010-től három éven át az Új Szó rovatvezetője volt, majd a lap kulturális rovatának szerkesztője. 1992-től publikál.  1998 óta tagja a Szlovákiai Újságírószövetségnek, 1994 óta tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társasásának. A 2000-es években több dokumentumfilm forgatókönyvírója volt, öt éve tagja az Ekotopfilm nevű nemzetközi természetfilm-fesztivál zsűrijének. Főbb díjak: Forbáth-díj (2019); Szlovák Irodalmi Alap Madách Nívódíja (2001).  – Fm. Gerezdek (v., 1995); Le Big Mac (v., 1999); Mentés másként (v., 2001); Makacs foltok (v., 2006); Látod, duzzad (v., 2009). – Ir. A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004);

Komlósy Zsolt (FI)

(* 1955. júl. 11. Rimaszombat, † 2005. júl. 8. Virt) Számítástechnikus, politikus. Rimaszombatban érettségizett (1974); a kassai P. J. Šafárik Egyetem TTK matematika–elméleti kibernetika szakán szerzett oklevelet (1979). 1982–1984-ben a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán posztgraduális tanulmányokat folytatott termelési mezőgazdaságtanból. 1990-től politizált: az Együttélés Politikai Mozgalom országos tanácsának, majd elnökségének tagja, 1992–1998 között az Szlovák Nemzeti Tanács képviselője volt. 1998–2002-ben polgármester-helyettes Rimaszombatban, 2002–2005-ben újból a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, az MKP országos tanácsának elnöke.

Lévay Tibor (csa)

(* 1939. dec. 29. Rimaszombat) Fúvószenekari karmester, karnagy, zeneszerző, zenetanár, kántor, orgonista. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte. A Rozsnyói Pedagógia Középiskolában érettségizett (1959), majd Pozsonyban a Központi Népművelődési Intézetben tanult karmesterképzést (1964) és a Besztercebányai Pedagógiai Karon szerzett zenetanári lektori képzést (1980). Tizenhárom hangszeren játszik. Középiskolai tanulmányait befejezve a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola tanítója lett (1959−2000). 1975-től volt a Sobotienka Fúvószenekar karmestere és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának helyettes karmestere. Karvezetőként általános- és középiskolákban három énekkart vezetett. 1987-ben a fúvószenekarok nemzetközi találkozóján Kolínban besorolták a Monster Concert karmesterének, melyen 1260 zenész, valamint énekkar és mazsorettek összjátékát vezényelte. 1995-től a rimaszombati vokális kvartett vezetője, valamint a guszonai, bátkai férfi kar, a rimaszécsi női kar, 2002-től pedig a nagybalogi „Szivárvány” női kar karvezetője. Tanári állást vállalt a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnáziumban (2004−2009). Tevékenységét számos kitüntetéssel és díjjal ismerték el: 78 díszoklevél; 21 plakett; Rimaszombat városának első díszpolgári díja (1998); a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának Emlékérme (2005); Életműdíj, Galánta (2010). – Fm. több mint száz zeneművet írt, fúvószenekarok számára 86-ot és énekkarok részére 42-t; Tiszolci Himnusz. – Ir. Szőke József és Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától–Prágáig? (1993); Mgr. Štefan Hatina–PhDr. Zuzana Janečková–Ing. Ján Malík–Ing. Dušan Martinkovič (szerk.): Who is Who v Slovenskej republike (2011); Miklósi Péter (szerk.): Örökhagyók. Hivéssel szülemlett felföldi vallomásfüzér (2006); A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központ Énekkara, Loreto-Basilika della S Casa (1993); Jöjj, mondjunk hálaszót… VIII. Gömöri Egyházmegyei Kórustalálkozó Rimaszombat (CD, 2009); Nagybalogi Szivárvány Népdalkör (CD, 2010); Ha megszólít az ének… A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának [CSMTKÉ] története [1964–2004]) (2004).

Mihályi Molnár László (GJ)

(* 1953. ápr. 24. Rimaszombat) Tanár, költő, publicista, művelődésszervező, politikus. Rimaszombatban érettségizett (1971), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án pszichológia–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1978). A honismereti kerékpártúrák egyik szervezője volt. 1978–1986 a Tőketerebesi járási Művelődési Központ szakelőadója, 1986–1987-ben a Királyhelmeci Művelődési Központ vezetője volt. 1988-tól a szepsi gimnázium tanára, 1990–1995 és 2000–2002 között igazgatója (az alapiskolával együtt). 1990–1992-ben a csehszlovák szövetségi parlament képviselője (Együttélés), 1992-ben az Együttélés Politikai Mozgalom országos alelnöke volt. 2002-től a kassai magyar tanítási nyelvű ipariskola tanára. Verseivel, írásaival az 1970-es évek közepén jelentkezett, szerepelt a Megközelítés (1980) c. antológiában. – Fm. Fohászok virradatért (v., 2000).

Pólos Árpád (TSZA)

(* 1957. márc. 15. Rimaszombat) Színész. Rimaszombatban érettségizett 1976-ban, majd könyvtárosi szakképesítést szerzett 1978-ban Turócszentmártonban. 1982-től a Matesz kassai Thália Színpad, ill. annak önállósulósa után a Kassai Thália Színház színésze. Kövesdi Szabó Máriával közösen számos önálló műsor összeállítója, szereplője; egyéb műsoros összeállításoknak, rádiófelvételeknek is gyakori szereplője. – Főbb színházi szerepei: Kassai Thália Színpad: Lipitlotty (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Tonin (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Bodnár János (Németh László: Bodnárné); György (Karel Čapek: Az anya); Kányai (Szigligeti Ede: Liliomfi); Wurm (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem). Kassai Thália Színház: Noah (N. Richard Nash: Az esőcsináló); Slim (John Steinbeck: Egerek és emberek); Stanley (Tenessee Williams: A vágy villamosa); Capulet (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Ariste (Jean-Baptiste Molière: Tudós nők); Decius (Székely János: Caligula helytartója); Markinson alezredes (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Mikhál bán (Katona József: Bánk bán); Vazul (Ratkó József: Segítsd a királyt!); Bromden (Dale Wassermann: Kakukkfészek); Charley (Arthur Miller: Az ügynök halála); Csermlényi Viktor (Örkény István: Macskajáték); Leonida Papagatto (Giulio Scarnacci–Renzo Tarabusi: Kaviár és lencse); Osgood Fielding Peter Stone–Mikó István: Van, aki forrón szereti); Alexis Zorba (Nikos Kazantzakis: Zorba, a szabad ember); Eddie (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Színészkirály – Szellem (William Shakespeare: Hamlet); Balu (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Csendbiztos (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Örley Dénes (Görgey Gábor: Galopp a Vérmezőn); Tót (Örkény István: Tóték); Roy (Neil Simon: Furcsa pár); Polgármester (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Hyppolit (ZágonIstván –Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Tanító (Dés László–Nemes István: Valahol Európában); Henrik, tábornok (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek); Mick O ́Byrne kanonok, a plébános (Brian Friel: Philadelpia, nincs más út!). – Film: (a csak szlovák nyelven feltüntetett műveknek nincs hivatalos műfordításuk); Bitkári plných snov, 1986; Ranč u zelenej sedmy, 1997, r. M.Balajka. – Díjak, elismerések: A Határon Túli Magyar Színházak XII. Fesztiválja, Kisvárda város Önkormányzatának különdíja, Kisvárda, 2000; Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválja, Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Életmű-díja, Kisvárda, 2012. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008), Kisvárdai Várszínház Archívuma.

Rák Viktória (TSZA)

(* 1981. márc. 15. Rimaszombat) Színésznő. Középiskolai tanulmányai után került 1999-ben a Kassai Thália Színházhoz. 2002–2006 között elvégezte a pozsonyi Színművészeti Főiskolát, majd visszatért Kassára. Közben, főiskolásként, különböző szlovák nyelvű előadások szereplője, ill. vendégszínész Komáromban. A Szomszédok (Susedia), valamint a Tömbház (Panelák) c. szlovák televíziós szappanoperák egyik főszereplője, egy szlovák televíziós táncverseny győztese. – Főbb színházi szerepei: Pozsonyi Színművészeti Főiskola: Színésznő (Arthur Schnitzler: Körbe-körbe); Mása (Anton Pavlovics Csehov: A három nővér); Eddie (Quientin Tarantino: Kutyaszorítóban); Kleopátra (William Shakespeare: Antonius és Kleopátra); Sarah, Kate, Lorrain, Lyndsey, Helen, Annie (Mark Rauvenhill: Sleeping around); Avdotja (Anton Pavlovics: Ivanov) . Kassai Thália Színház: Vöröske (Gál Sándor: A szürke ló); Táncos (Heltai Jenő: A néma levente); Kelemen Kató (Eisemann Mihály–Szilágyi László: Én és a kisöcsém); Galiba (Fazekas Mihály–Schwajda György: Lúdas Matyi); Babett (Szigligeti Ede–Tabi László: Párizsi vendég); Sári (Heltai Jenő: A Tündérlaki lányok); Ká, Bagira (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Marianna (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Victoria (William Sommerset Maugham–Nádas Gábor–Szenes Iván: Imádok férjhez menni); Ágika (Örkény István: Tóték); Hédike (Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony); Linda Molin, díva, primadonna, szexisten (Bengt Ahlfors: Színházkomédia), Apollónia Holló – divatliba és főgonosz (Böszörményi Gyula–Lakatos Róbert–Müller Péter Sziámi: Gergő és az álomfogó), Mónika (Karol Wojtyla: Az aranyműves boltja előtt). Komáromi Jókai Színház: Linda (Willy Russel: Vértestvérek); Horcsek Linda, aki a vállalat arca (Szász Péter–Aldobolyi Nagy György–Verebes István: Whisky esővízzel). – Film, TV : Ildikó (Szomszédok – Susedia, szlov. tv-sorozat); Agáta (Tömbház – Panelák, szlov. Tv-sorozat). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Samu Katalin (csa)

(* 1935. szept. 16. Rimaszombat, † 2014. máj. 28. Pelsőc) Zenetanár, zongoratanár, kántor, karvezető, népművelő. Elvégezte a Kassai Konzervatóriumot és a pozsonyi Népművelési Intézet karvezető-tanfolyamát. 1975-ben alapította a Pelsőci Nőikart. Zenés alkalmakat, találkozókat, hangversenyeket szervezett. 1997-ben Rudnay Gyula festőművész születésének 120. évfordulójának alkalmából rajzversenyt szervezett. A nagy érdeklődés miatt 2001–2008 között évente egyhetes képzőművészeti tábort rendeztek. – Díjak: Kassa megye elnökének kitüntetése (2008), Csemadok Életmű-díj (2012).

Simon Attila (ST)

(* 1966. dec. 9. Rimaszombat) Történész, tanár, tankönyvszerző. Magyar–történelem szakos tanári oklevelet a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án, doktori (PhD) oklevelet pedig a Pécsi Tudományegyetemen szerzett, 2011-ben ugyanitt habilitált. A bátkai alapiskolában, majd a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Magyar Tanítási nyelvű Gimnáziumban tanított; 2001-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa, 2011-től a Történeti Kutatások Részlegének, majd 2014-től az intézet igazgatója. 2005-től a Selye János Egyetem Tanárképző Kar Történelem Tanszékének vezetője. 2019-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Hazai és külföldi szakfolyóiratokban, ill. egyéb lapokban publikál. Kutatási területe a szlovákiai magyarság két vh. közötti története. Alapítója és elnöke a Történelemtanárok Társulásának. Több – részben Kovács Lászlóval közösen írt – tankönyv (A magyar nép története a honfoglalástól a szatmári békéig, 1997; A magyar nép története 1711-től 1918-ig, 1998; A magyar nép története a 20. században, 2000; Történelem I.–II., 2006–2007) és módszertani segédanyag, munkafüzet (Feladatok történelemből I–III., 1997–2000) szerzője. Díjak: Turczel Lajos-díj (2019); Katedra-díj (2018); Jedlik Ányos-díj (2018); Arany János-díj (2016); Kehila Haver-díj (2014); Madách-Posonium Irodalmi és Művészeti Díj (2013); Posonium Irodalmi Díj Elsőkötetes Szerzői Díja (2009). – Fm.  A szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája 1990–2002 (2004); A határon túli tudományos magyar könyvkiadás (szerk., 2005); Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia – Maďarská revolúcia roku 1956 a Slovensko (szerk., Edita Ivaničkovával, 2006); Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében (szerk., Bárdi Nándorral, 2006); Telepesek és telepesfalvak Dél-Szlovákiában a két világháború között (mon., 2008); A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok 1989–1992. I−II. (szerk., Popély Árpáddal, 2009, 2010); Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban (mon., 2010); Visszacsatolás vagy megszállás. Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez (szerk., 2010); Küzdelem a városért. Pozsony és a pozsonyi magyarok 1938–1939-ben (mon., 2011); Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban (mon., 2013); Magyar idők a Felvidéken (mon., 2014).

Simon Zsolt (FI)

(* 1970. aug. 26. Rimaszombat) Agrármérnök, politikus. A rimaszombati Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett (1988), a brünni Mezőgazdasági Egyetem Közgazdasági Karán agrárgépészmérnöki oklevelet szerzett (1993). Tanulmányai befejeztével mezőgazdasági magánvállalkozóként dolgozott. 2002–2006 között a szlovák kormány földművelésügyi minisztere, 2006-tól a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselője; 2009-ben kilépett az MKP-ból, és Bugár Bélával Most–Híd néven új pártot alapított, melynek alelnöke s parlamenti képviselője lett. 2010-ben a Radičová-kormányban mezőgazdasági, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, majd a kormány átalakítása után mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter. 2019-ben Magyar Fórum néven új pártot alapított.

Szombathy Viktor (FI)

(* 1902. ápr. 8. Rimaszombat, † 1987. aug. 12. Budapest [Mo.]) Író, újságíró. Rimaszombatban érettségizett (1920), Budapesten folytatott egyetemi tanulmányokat, de oklevelet nem szerzett. 1930–1938- ban a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) komáromi körzetének titkára, később főtitkára. A komáromi Jókai Egyesület főtitkára is volt. 1936–1940-ben a komáromi múzeum igazgatója. Az első bécsi döntés után is egy ideig Komáromban maradt, majd 1943-ig Budapesten a Széchenyi Magyar Kultúregyesület (az SZMKE utódja) főtitkára volt, s egyidejűleg szerkesztette az Ünnep és a Forrás című lapokat is. A második vh. után nyugdíjazásáig banktisztviselőként, műszaki előadóként, rádiószerkesztőként, klubvezetőként, könyvtárosként, műfordítóként dolgozott. Sikeres útikönyveket írt. Szülővárosában 1995-től emléktáblája van; róla nevezték el a feledi alapiskolát. Cikkei, interjúi, irodalmi és színikritikái, publicisztikai írásai az 1920-as évektől jelentek meg; verseket, elbeszéléseket, regényeket is írt; ismertek több kiadást megért, sikeres útikönyvei. Mo.-ról is állandóan figyelemmel kísérte a szlovákiai magyar irodalmi és szellemi élet eseményeit. – Fm. Mikulics szárazon és vízen (ifjúsági r., 1926); Czirók Pista kalandor lesz (ifjúsági r., 1927); Ezüstantenna (v., 1928); Én kedves népem (elb., 1931); Zöld hegyek balladája (r., 1935); Elesni nem szabad (r., 1938); Jóska és a világhír (ifjúsági r., 1940); Különös olasz nyár (r., 1940); Elba-parti szép szerelem (r., 1941); A félhold vándora (ifjúsági r., 1967); Holló Csete, a besenyő (ifjúsági r., 1971); Prága (útikönyv, 1971); Csehszlovákia (útikönyv, Kovács Jánossal közösen, 1973); Szlovákiai utazások (útikönyv, 1975); Két kard, két oroszlán (ifjúsági r., 1976); Az őrnaszád foglyai (ifjúsági r., 1977); Száll a rege várról várra (szlovákiai vármondák, Pozsony, 1979, 1996); Csirregi-Cserregi ország (gyermekr., 1983); Megszólal a töröksíp (ifjúsági r., 1988); Szellemidézés (Pozsony, 2004).