Szlovákiai Magyar Adatbank » A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig – Oldal 14 – Szlovákiai Magyar Adatbank

A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Lexikonunk a Csehszlovákiában, ill. Szlovákiában élő magyarokkal kapcsolatos információk, adatok lehető legszélesebb körű összegyűjtésére vállalkozott. Címéből adódóan a szerkesztők, illetve a szerzők azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a lexikon feldolgozza a Csehszlovákia megalakulásától napjainkig terjedő időszakot. A 2014-ben azonos címen megjelent könyv bővített változata.
1 12 13 14 15 16 460
4594 találat

Arany Albert László; Arany A. László

Részletek

Arany Albert László; Arany A. László
Arany Albert László (FI)

(* 1909. szept. 19. Betlér, † 1967. okt. 13. Rozsnyó) Nyelvész, tanár, néprajzkutató. Rozsnyón érettségizett, majd a pozsonyi Comenius Egyetemen szlovák nyelvészetet és filozófiát tanult. 1937-ben doktori címet szerzett, ezután évekig a pozsonyi magyar gimnázium tanára volt. 1937-től a Šafárik Tudós Társaság nyelvtudományi szekciója mellett működő magyar bizottság vezetőjeként a szlovákiai magyar nyelvjárások gyűjtését irányította. 1943–1946 között az SZTA kutatója. Jozef Orlovskýval közösen megírta az első szlovák nyelvű strukturalista grammatikát (Gramatika jazyka slovenského, 1946). 1946-ban magyar nemzetisége miatt elbocsátották állásából. 1947-ben bekapcsolódott a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség munkájába. 1949-ben letartóztatták, és a jáchymovi munkatáborba nyolc évi kényszermunkára ítélték. 1955-ben elnöki amnesztiával szabadult. 1955 és 1958 között a Rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatója, 1958-tól pozsonyi munkahelyeken egy ideig fizikai munkás, majd a munkatáborban szerzett súlyos betegsége miatt visszaköltözött Rozsnyóra. Utolsó éveiben ismét nyelvészeti kutatásokat folytatott. Érintőlegesen a szlovákiai magyarok néprajzával is foglalkozott. 1942–43-ban több száz szociofotót készített Zoborvidék falvairól. – Fm. Psychologické základy javov bilingvistických (tan., 1939); A szlovákiai magyarság néprajza (1941); Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba (1944); Az ősmagyar nyelv szerkezetrendje és érvénytelenítése (tan., 1967). – Ir. Tóth Károly–Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (2007).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésBetlér [Betliar] / Rozsnyó [Rožňava]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID370785
Módosítás dátuma2024. október 28.

Arany Opus Díj

Részletek

A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának 2006-ban alapított díja, jeligés irodalmi pályázat, korábban meg nem jelent alkotásokra, tematikus megkötés nincs, csak terjedelmi. Az első három évben Az Év Irodalmi Alkotása volt a díj megnevezése, 2009 óta Arany Opus Díj. A díjazott munkákat az Opus folyóirat közli. 2016 óta líra és próza kategóriában is osztanak díjat, ez korábban egyszer, 2013-ban fordult elő. A díj 300 € összegből és egy képzőművészeti alkotásból áll. Díjazottak (a nyertes pályamunka címével): Z. Németh István: Éjszaka a szaunában és Fiala Ilona: Hip-hop az élet (2022); Juhász (Lomboš) Kornélia: Processus et effectus és Fiala Ilona: Horváthné örökre elment (2021); Katona Nikolasz: Kapcsolatvariációk K.-ra, É.-re és P.-re és Fiala Ilona: A bosszú (2020); Z. Németh István: Triumvirág és Fellinger Károly: Háló (mindketten versek, 2019); Szászi Zoltán: Reneszánsz hármas és Z. Németh István: Igazi boldogság, Tejfehér köd (2018); Baka L. Patrik: Hotel Učka és Forgács Péter: Ajtó (2017); Németh Zoltán: Variációk klasszikusokra és Csillag Lajos: Kilégzés utáni halk zörej (2016); N. Tóth Anikó: Az első fölolvasás (2015); Nagy Hajnal Csilla: Kötőszavak (2014); Tóth László: Virág helyett és Szalay Zoltán: A futár (2013); Szászi Zoltán: Szépp Róza (2012); Fellinger Károly: Szindbád (2011); Fellinger Károly: Köpködő c. versciklus (2010); Száz Pál: Orlando: Az csinált Arcadiának comoediája (2009); Veres István: Galvánelemek és akkumulátorok (2008); Tóth Ferenc: Az Író és a Sánta Ördög (2007); Bárczi Zsófia: Lorenzo Ribera: Trisztán és Izolda (2006).

 

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőCsG - Csanda Gábor
Rövid URL
ID582301
Módosítás dátuma2024. október 28.

Aranykert

Részletek

Aranykert
Csallóköz – a csicsói holtág (GJ)

Néprajzi tájegység. A Duna és a Kis-Duna által Pozsony és Komárom között közrezárt terület, Európa legnagyobb folyami szigete. Korábbi elnevezései Aranykert, Komáromi sziget, Kukkónia. Maga a megnevezés minden valószínűség szerint a középkorban létezett Csalló folyó nevét őrzi. A ~ további, földrajzi-közigazgatási gyökerű alegységekre, Alsó-Csallóközre és Felső-Csallóközre is tagolható. Részét képezi továbbá a Csilizköz. Mára gyakorlatilag elfeledett, de a 13. sz.-i oklevelek tanúsága szerint akkor még élő csallóközi tájnév a Vágköz. ~ egykor rendkívül vízjárta, mocsaras, folyóerekkel és tavakkal tarkított terület volt, ami elsősorban a halászatnak, a gyűjtögető gazdálkodásnak, ártéri állattartásnak kedvezett (→kisalföldi tanyák). A Duna fövenyéből évszázadokon keresztül csallóközi aranyászok mosták ki az aranyszemcséket (→aranymosás). A tájegység képe alapvetően a 19. sz. végén létrejött somorjai és komáromi árvízmentesítő társulatok munkájának köszönhetően változott meg. Ekkor lecsapolták a mocsarakat, mederbe szorították a folyókat, így a térség a gabonatermesztésre alkalmas területté vált. A folyók vízierejének kihasználására a Dunán és a Kis-Dunán vízimalmok (hajómalmok) tucatjai működtek még a 20. sz. első harmadában is. Az ellenreformáció időszakától az egyes szentek kultusza nyugat felől érte el a Kárpát-medencét. Ezzel is magyarázható a csallóközi Nepomuki Szent János kultusz virágzása. Mindamellett az is egyértelmű, hogy a víziveszély ellen oltalmat nyújtó szent kultusza a térség természetföldrajzi adottságaival, a halász-, hajós- és vízimolnár élettel is magyarázható. Alig akad a szigeten olyan r. k. település, amelynek területén ne állna a szentnek egy szobra. Amade László, a térség költője, saját védőszentjeként tisztelte Nepomuki Szent Jánost, és több imát, szent éneket is írt hozzá. – Ir. Liszka József: Két Duna keríti… Tanulmányok a Csallóköz néprajzához (2005); Püspöki Nagy Péter: A Csallóköz neveiről (1989).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID371832
Módosítás dátuma2024. október 28.

aranymosás

Részletek

aranymosás
Aranymosás a Duna parton (FI)

A folyók homokjából sajátos eljárással végrehajtott aranynyerés. A Duna viszonylag nagy mennyiségű aranyszemcsét szállított és rakott le a Csallóköz térségében. A szigetet sokak szerint Aranykertnek is nevezték. Fényes Elek geográfiai szótárában elmondja, Csallóközaranyos „nevét onnan vehette, hogy (…) sok aranyat rak le az iszap a Duna zátonyain, mit az aranyászok kimosván, Győrbe szoktak beváltani vinni.” (1851). A somorjai Városi Honismereti Ház, a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, valamint a komáromi Duna Menti Múzeum állandó kiállításán is megtekinthetőek az aranymosás eszközei. ~sal általában a vidék szegényebb társadalmi rétegeihez tartozó férfiak foglalkoztak. Az utolsó csallóközi aranymosó, a csallóközaranyosi Zsemlovics Imre (sz. 1929) szórványosan a 20. sz. második felében is gyakorolta mesterségét. – Ir. N. László Endre: A Duna aranya. Aranymosás a Csallóközben (1988).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID370791
Módosítás dátuma2024. október 28.

Aranyos

Részletek

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, a Duna partján, Komáromtól Ny-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 2081, ebből 2032 (97,6%) magyar, 41 (2,0%) szlovák; [2011] – 2404, ebből 2045 (85,1%) magyar, 282 (11,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2186 (90,9%) magyar, 156 (6,5%) szlovák. V: [2011] – 1070 r. k., 538 ref., 23 ev., 8 gör. kat. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. utáni lakosságcsere keretében áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és ÉNy-szlovákiai szlovákok települtek. Ref. temploma 1794-ben, r. k. (Szt. István-) temploma 1935-ben, a Zichy-kúria 1800 körül épült. A dunai Nagyléli-szigetet a nyárfákon fészkelő értékes vízimadarai miatt 1974-ben természetvédelmi területté (9,14 ha) nyilvánították, s ~ határában terül el az 1955-ben létrehozott 9218 ha kiterjedésű túzokrezervátum egy része is. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
TelepülésCsallóközaranyos [Zlatná na Ostrove]
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID371838
Módosítás dátuma2024. október 28.

Aranyosmarót (Zlaté Moravce)

Részletek

Város és járási székhely az Inóc-hegység D-i lábánál, a Zsitva folyó völgyében, Nyitrától K–ÉK-re. L: [1921] – 3394, ebből 2568 (75,7%) szlovák, 448 (13,2%) magyar, 235 (6,9%) zsidó; [2011] – 12 337, ebből 11 714 (95,0%) szlovák, 71 (0,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 11 628 (94,3%) szlovák, 88 (0,7%) magyar. V: [2011] – 9541 r. k., 177 ev., 23 gör. kat., 14 ref., 1 izr. – A 18. sz.-tól 1922-ig Bars vármegye székhelye volt. A 19. sz. 2. felében elvesztett városi rangját 1960-ban, 1960-ban elvesztett járási székhelyi rangját 1996-ban szerezte vissza. Az 1630-ban reneszánsz stílusban épült, s a 18. sz. végén barokkosított Paluska-, majd Migazzi-kastély 1947 óta a helytörténeti jellegű Városi Múzeumnak ad helyet. ~ korábbi múzeuma, az 1896-ban alapított Barsmegyei Múzeum a vármegye megszűnte (1922) után, 1924-ben szintén megszűnt. Az egykori Vármegyeháza a 17. sz. elején épült reneszánsz stílusban, 1789-ben barokkosították; klasszicista stílusú r. k. (Szt. Mihály-) temploma 1785-ben épült középkori gótikus alapokon. Ipari létesítményei közül legjelentősebb a Calex hűtőgép- és fagyasztógépgyár (mely a privatizációs viharokat túlélve 2000-től újra üzemel), a téglagyár és cipőgyára. – 1960-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Perlepet (Prílepy), 1970-ben Hizért (Chyzerovce); 1974–2002 között hozzá tartozott Zsitvaapáti (Opatovce nad Žitavou) és Zsitvakenéz (Kňažice).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
TelepülésAranyosmarót [Zlaté Moravce]
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID370797
Módosítás dátuma2024. október 28.

aratóünnep

Részletek

Gabonatermesztő vidékeken a sikeres aratást lezáró, közösségi jellegű ünnepség, amely eredendően az azévi termésért kifejezett hálaadást és a következő esztendő jó termésének mágikus előkészítését jelentette (szüreti felvonulás). Később inkább a köszönetkifejező jellege domborodott ki. A részesaratók az ~ keretében köszönték meg a munkalehetőséget. A marokszedő lányok az aratás befejezésének a napján (vagy az azt megelőző napon) egy gabonaszárakból és vadvirágból fonott aratókoszorút készítettek, amelyet az aratás befejeztével ünnepélyes menetben vittek a birtokosnak, tiszttartónak vagy intézőnek, aki aztán megvendégelte az aratókat, s kisebb táncmulatsággal zárták le az aratást. Az ~eket meglehetősen régóta igyekeztek különféle rendeletekkel is szabályozni. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter az akkori szociális feszültségek enyhítésére szorgalmazta ezek egységesített, országos megtartását. Szl.-ban a második vh. után az aratókoszorút sok településen a helyi földműves szövetkezet elnökének adták át, ill. magukkal vitték a központilag megszervezett nyitrai aratási ünnepségre. Az érsekújvári porciunkula-búcsú (aug. 2.) ellensúlyozására a kommunista rezsim arra az időszakra tette a járási ~et. A Garam menti Bényben a Nagyboldogasszony-napi búcsú (aug. 15.) egyszersmind ~nek (aratási hálaadó ünnepnek) is számít, amikor népviseletbe öltözött lányok viszik az aratókoszorút és az új kenyeret a templomba, amelyeket a pap megszentel. – Ir. Kovács Ákos: A kitalált hagyomány (2006).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID370800
Módosítás dátuma2024. október 28.

archaikus népi imádságok

Részletek

A hivatalos egyház által nem kanonizált, alapvetően a szájhagyományban élő imádságok, amelyeket általában baj- és rontáselhárítás, valamint bűnbocsánat elnyerése céljából mondtak el (némely szerző apokrif népi imádságnak, laikus imádságnak, ill. archaikus apokrif népi imádságnak nevezi). Tartalmukat tekintve jóval régiesebbek, mint nyelvileg. A magyar nyelvű közköltészet születésének fontos letéteményesei, miközben maga a műfaj egész Európában ismert. A magyar nyelvterületen Erdélyi Zsuzsannának köszönhetően az 1960-as évek legvégén indult meg rendszeres gyűjtésük. A szlovákiai magyar nyelvterületről egyelőre önálló kutatási eredményük nem ismeretes. Ir.: Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok (1999).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz
FejezetNéprajz
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID370812
Módosítás dátuma2024. október 28.

Archleb Levicky Dániel; Upor Tonu-zaba

Részletek

(* 1975. júl. 3. Pozsony) Író, szerkesztő, fordító. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán, biológia szakon szerzett oklevelet (1998). 1997-től publikál rendszeresen. Fordításai, film-, irodalom- és zenekritikái különböző napilapokban és magazinokban jelentek meg magyarul és szlovákul egyaránt. Fm. Aua és Atua (r., 2002). Ir. Keserű József: Nietzsche, Rousseau, Schwarzenegger (In. H. Nagy Péter szerk.: Disputák között., 2004).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésPozsony [Bratislava]
SzerzőTK - Tóth Károly
Rövid URL
ID495563
Módosítás dátuma2024. október 28.

Ardamica Ferenc

Részletek

Ardamica Ferenc
Ardamica Ferenc (GJ)

(* 1941. nov. 30. Losonc, † 2023. aug. 4. Besztercebánya) Író, újságíró, műfordító. Az alapiskolát Losoncon, a gimnáziumot esti tagozaton Füleken végezte 1967-ben, közben volt kertészeti segédmunkás és raktáros is, majd 1972-ig pénzügyi előadó a losonci városházán. Az 1968 utáni tisztogatások során elbocsátották állásából; volt munkanélküli is, utána a füleki zománcgyárban, majd a losonci közegészségügyi állomáson dolgozott. 1990-től újságíró, 1992-től szabadfoglalkozású író. 2014 óta Losoncon a Moyzes utca járdájának kockakövei közé süllyesztve tábla jelzi nevét és az Anyám udvarlói könyvcímet. Rádiójátékokat (Részvéttáviratok, 1988; Életem első cigarettája, 1990; Fekete karácsony, 1999) és regényeket is írt, szlovák írók műveit fordította magyarra. Szlovák fordításban is jelent meg könyve (Matkini nápadníci, 2001). Főbb díjak: AOSS Nívódíja (1998); Losonc Város Díja (1998); Losonc Város Polgármesterének Díja (2001); Aranytoll (Újságírók Országos Szövetsége, 2006); Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2012). – Fm. A rokon cseléd (elb., 1970); Anyám udvarlói (elb., 1989); Tejszínhabos halál (elb., 1991); Piszokul felhergelve (elb., 1993); Görbe tükör előtt (irodalmi paródiák, 1994); Kalandor születik (r., 1997); Szerelem nélkül (elb., 1999); A hetedik (elb. és egy kisr., 2000); Az akasztott ember kötele (elb., 2001); Hedvig sír (drámák, 2002); Dögkeselyű (vál. elb., 2002); Nem loptam én életemben (vál. elb., 2005).

 

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésLosonc [Lučenec]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID370803
Módosítás dátuma2024. október 28.

1 12 13 14 15 16 460
4594 találat