szüreti felvonulás
Szőlőtermő vidékeken a szüret sikeres befejezése, a jó termés iránti öröm, valamint vélhetően a következő évi gazdag termés mágikus biztosítása érdekében szervezett közösségi jellegű, sokszor maszkos-alakoskodással is kiegészített felvonulás. A 20. századra ismert formák több történeti réteg ötvöződéséből (így a céhes élet némely középkori közösségi megnyilvánulásaiból, ill. a 18–19. sz.-i uradalmi cselédek szokásaiból) alakultak ki, miközben akár régebbi mágikus célzatú agrárrítusok maradványait is megőrizhették. D-Szl. szőlőtermesztéssel foglalkozó települései szüreti felvonulásainak karakterisztikus jelmezes főszereplői a 20. sz. első felében a „bírónak” és „bírónénak”, „lovaslegényeknek”, „csőszlányoknak” és „cigányoknak”, „cigány jósnőknek” beöltözött fiatalok voltak. Az aratóünnephez hasonlóan, ebben az esetben egy szőlőfürtökkel, színes szalagokkal ékesített koszorút készítettek, amelyet a szőlősgazda vagy vincellér elé vittek, aki aztán megvendégelte a szüretelő munkásokat. A felvonulást akkor is megtartották, ha nem volt a falunak földesura, ha mindenki saját szőlejét művelte. Ekkor a koszorút a szüreti mulatságon éjféltájban a bíró elárverezte a legények között. A szokást több helyen (így pl. a kisalföldi Köbölkúton és Kürtön) a második vh. után, a helyi földműves szövetkezet keretei között is megrendezték. Az 1980-as évek derekától, de főleg a rendszerváltás után több helyen felújították (pl. Búcs), s bizonyos fokú idegenforgalmi látványosságként is funkcionál.
Hibát talált?
Üzenőfal
