Lexikonok - A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb

irodalomkritika 1945 után

Az 1945-öt követő némaságot csak az atrocitások, a magyarüldözés ellen tiltakozó röpiratok, felhívások vagy a mo.-i sajtóban megjelent tiltakozások törték meg (Fábry Zoltán, Szalatnai Rezső, Peéry Rezső stb.). Az 1948 febr.-ban bekövetkezett politikai-társadalmi fordulat hozta meg az enyhülést. 1948. dec. 15-én megjelent az Új Szó első száma. Az Új Szó fontos szerepet töltött be irodalmunk újraindulásában. De az irodalmi élet határozottabb fejlődésére akkor kerülhetett sor, miután más magyar nyelvű lapok is megjelenhettek, melyek kulturális rovatukban helyet biztosítottak íróink számára. Erre fokozatosan került sor: Pionírok Lapja (1950), Szabad Földműves (1950), Alkotó Ifjúság (1950–1953), Új Ifjúság (1952), Dolgozó Nő (1952), Fáklya (1951–1957). Különösen fontos szerepe volt irodalmi életünk elindításában és felfejlesztésében a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége – Csemadok képes havilapjának, a Fáklyának, amely nemcsak terjedelmesebb írások közlésével, hanem pályázatok kiírásával, kezdő költők-írók elindításával stb. is segítette a lassan bontakozó irodalmi életet. A Fáklya megszűntével a nyomába lépő A Hét (1957) volt irodalmunk legfontosabb fóruma. Az irodalmi és kritikai élet további fellendülése az Irodalmi Szemle (1958) megjelenése után következhetett be. – A szlovákiai magyar irodalomkritika fejlődésében 1954 jelentette a fordulópontot. Az indítás, az úttörés Fábry Zoltán érdeme. Ekkor jelent meg a Fáklyában a Harmadvirágzás c. tanulmánya, amely nemcsak névadója lett irodalmunk legújabb szakaszának, hanem indító lökést adott irodalomkritikánk fejlődésének is. Ezzel és az egy évvel később megjelent Kevesebb verset, több költészetet! (1955) c. tanulmányával megteremtette irodalomtörténet-írásunk és kritikánk alapjait. 1945 után ezek voltak az első tudatos lépések irodalmunk értékviszonyainak tisztázása felé. A 60-as évek közepéig Fábry intenzív kritikai tevékenységet fejtett ki. Egymás után írta jelentős tanulmányait: Res poetica (1959), A novella kérdőjelei (1960), Antisematizmus (1963) stb. Tanulmányai, kritikái a Harmadvirágzás (1963), a Stószi délelőttök (1968) és a Vigyázó szemmel (1973) c. kötetekben olvashatók. – Sas Andor terjedelmes, javító szándékú ismertetésekkel járult hozzá kritikai életünkhöz. Tanulmányai, cikkei Irodalmi és történelmi tanulmányok c. kötetében olvashatók. – Egri Viktor egész életében szorgalmas olvasója és propagálója volt irodalmunknak. Kritikái főleg műhelyproblémákról szóltak, tanáccsal látta el a szerzőket alkotói problémákkal kapcsolatban. – Az alapozó nemzedék tagjai közül kritikai tevékenységet folytatott: Tóth Tibor, Csanda Sándor, Turczel Lajos, ifj. Rácz Olivér, Bábi Tibor, Dobos László. Ketten közülük (Turczel, Csanda) hivatásszerűen, a többiek alkalomszerűen folytattak kritikai tevékenységet. – Turczel Lajos kritikái zömét 1954 és 1965 között írta, ebben az időben ő volt a legtermékenyebb és legbefolyásosabb magyar kritikus Szlovákiában. Kötetei: Írások mérlegen (1958), Írás és szolgálat (1965). – Csanda Sándor kritikai tevékenységének zöme a 60-as évekre esik. Munkásságának jelentősebb része irodalomtörténeti kutatásokban realizálódik. Kritikái a Hidak sorsa (1965) és a Harmadik nemzedék (1971) c. kötetben olvashatók. – Szeberényi Zoltán A vox humana poétája. Győry Dezső csehszlovákiai költészete. (1972) c. jelentetett meg monográfiát, valamint Visszhang és reflexió (1986) c. esszé- és kritikagyűjteményt. Ezenkívül három kismonográfia szerzője: Duba Gyula (1997), Ozsvald Árpád (2000), Turczel Lajos (2003). Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999), I–II. c. terjedelmes irodalomtörténeti kézikönyve jelent meg (2000, 2001). – Rákos Péter Az irodalom igaza (1987) c. tanulmánygyűjteményének súlypontjait verstani, irodalomelméleti és irodalomtörténeti dolgozatok képezik. További tanulmánykötete: Prágai őrjárat (1995). – Rácz Olivér az 50-es évek második felétől alkalomszerű, de igen hatékony kritikát fejt ki. Legjobb írásaiban Fábry Zoltán műveit elemzi. Kritikái, tanulmányai nem jelentek meg kötetben. – Tóth Tibor írószövetségi beszámolóiban, vitacikkeiben, kritikáiban egy tájékozott, jó ízlésű és ítélőképességű irodalmár szólal meg. Korai halála meggátolta kritikai tevékenységének kibontakoztatásában. – Bábi Tibor színikritikákkal kezdte pályáját, később a recenzió, az irodalompolitikai publicisztika és az irodalomesztétika művelésére tért át. Írásait a polemikus él, a sarkított fogalmazás jellemezte, számos vitát kezdeményezett. Posztumusz kötete (Író, költő, művész dolga; 1979) csak egy részét tartalmazza kritikai munkásságának. – Dobos László eleinte az irodalomkritika, később az irodalompublicisztika és az irodalompolitika felé orientálódott. Jelentősek az irodalmi élet irányítását, szervezési kérdéseinek elemzését célzó tanulmányai. Gondok könyve (1983) és Teremtő küzdelem (2000) c. kötetei kritikáinak csak egy részét tartalmazzák. – Az 50-es évek második felében induló, de tevékenységük jelentősebb, hatékonyabb és terjedelmesebb részét a 60-as évektől kifejtő kritikusok, ill. kritikai feladatokat is vállalók közül Duba Gyula, Fónod Zoltán, Koncsol László, Tőzsér Árpád munkássága érdemel figyelmet. – Duba Gyula kritikát ritkábban ír, a jelenségek, a szélesebb összefüggések foglalkoztatják: Valóság és életérzés (1972), a Látni a célt (1984) s az Európai magány (1989), Az idő hangjai (1998). – Fónod Zoltán publicisztikai és történészi előzmények után vált irodalmunk kutatójává. Kritikái a művek sokoldalú megközelítését, hangsúlyozott eszmei-esztétikai elemzését tükrözik. Írásai a Vallató idő (1980), a Körvonalak (1982), a Tegnapi önismeret (1986), a Kőtábláink (1990) és Szétszóródás után (1998) c. kötetekben jelentek meg. – Tőzsér Árpád kritikáiban, esszéiben és tanulmányaiban irodalomszemléletének bölcseleti-poétikai alapjait fogalmazza meg a választott téma apropóján. Kötetei: Az irodalom valósága (1970), Szavak barlangjában (1980), Escorial Közép-Európában (1992), Pozsonyi páholy (1994), Csuang-ce és a pillangó (1998), A nem létező tárgy tanulmányozása (1999), Milétoszi kumisz (2004). – Koncsol László kritikáiban, esszéiben, műelemző tanulmányaiban az esztétikum, a művészi értékek jeleit keresi, a hibák, fogyatékosságok számonkérését kevésbé hangsúlyozza. Kritikái, esszéi a Kísérletek és elemzések (1978), a Nemzedékem útjain (1984) és a Törmelék (1992) c. kötetekben olvashatók. – Már a 60-as évek végén, de még inkább a 70-es évek elején új nevek tűntek fel kritikai irodalmunkban. Ezek közül Zalabai Zsigmond, Mészáros László, Lacza Tihamér, Dusza István, Alabán Ferenc és Tóth Károly kapcsolódott intenzívebben irodalmi-kritikai életünkbe. – Zalabai Zsigmond a generációs csoportosulás legaktívabb tagja volt. Kötetei: A vers túloldalán (1974), Mérlegpróba (1979), Tűnődés a trópusokon (1982), Verstörténés (1995). – Dusza István kezdetben irodalmunk egészét figyelte, majd a színikritikára koncentrált. Ez irányú eredményeit a Nézőtéri napló 1981–1990 (1992) c. kötetében közli. Zs. Nagy Lajosról kismonográfiát írt (2000). Posztumusz tanulmány- és kritikakötete A papír partján (2003) c. jelent meg. – Grendel Lajos irodalomkritikái és az irodalmi élettel kapcsolatos fontos dolgozatai és esszéi önálló kötetben még nem jelentek meg; kiadta azonban a Mészöly Miklós időskori prózáját taglaló A tények mágiája (2002) c. monográfiáját, s megjelent irodalmi publicisztikájából egy válogatás: A kutya fája (2006). – Tóth László Lapszél. Esszék, vallomások, sietős feljegyzések (2005) c. jelentetett meg kritikáiból, recenzióiból és esszéiből egy kötetet. – Mészáros András kiterjedt irodalomtudományi munkássága a filozófia és az irodalom mezsgyéjén fontos kötetek sorával gyarapította az irodalomtudomány regisztereit: Arisztotelész esete Phyllisszel. Előadások a szerelemfilozófia köréből (1993), A marginalitás szelíd bája. Arcképek a reformkori magyar filozófiából (1994), A transzcendencia lehelete (2001), Mozgó halhatatlanság (2006). – Az irodalomkritika és -tudomány 1989 és 2007 között differenciáltabbá, többszólamúvá és minden korábbi időszakához képest tagoltabbá vált. A Németh Zoltán, Benyovszky Krisztián, H. Nagy Péter, N. Tóth Anikó nevével fémjelezhető nemzedék által számos irodalomelméletileg megalapozott tanulmány- és kritikagyűjtemény jelent meg, s nagyjából 2002-től az irodalomtudomány tekinthető a szlovákiai magyar irodalom és irodalmi élet húzóágazatának. Közben e területen is korábban jelentősnek vélt ideológiai, etikai és esztétikai konstrukciók merültek feledésbe, korábban jelentősnek tartott életművekkel együtt. – Az 1989 után fellépő irodalomkritika és -tudomány jelentősebb képviselői: Ardamica Zorán, Beke Zsolt, Csehy Zoltán, H. Nagy Péter, Keserű József, Németh Zoltán, Polgár Anikó, N. Tóth Anikó, Vida Gergely . Kritika- és tanulmányköteteik: – Beke Zsolt: „Jel”-en lét (2004) és Az irónia hurka (2007) címmel adott ki tanulmány- és kritikagyűjteményt. – Benyovszky Krisztiánnak eddig három önálló tanulmánykötete jelent meg: Rácsmust ra. Regényes olvasónapló Kaffka Margittól Bodor Ádámig (2001), A jelek szerint. A detektívtörténet és közép-európai emlék nyomai (2003), Bevezetés a krimi olvasásába (2007). – Csehy Zoltán önálló irodalomtudományi művei: A szöveg hermaphroditusi teste. Tanulmányok a humanizmus, az antikvitás és az erotográfia köréből (2002), Parnassus biceps. Kötetkompozíciós eljárások és olvasási stratégiák a humanista, neolatin és a régi magyar költészetben (2007). – H. Nagy Péter önálló irodalomtudományi és -kritikai munkái: Kalligráfia és szignifikáció (1997), Redundanciák retorikája (1998), Kánonok interakciója (1999), Orfeusz feldarabolva. Zalán Tibor költészete és az avantgárd hagyomány (2003), Ady-kollázs (2003), Féregjáratok (2005), Paraziták (2006), Hagyománytörténés. A „szlovákiai magyar” líra paradigmái 1989–2006 (2007), Hibridek (2007). – Németh Zoltán kritikakötete: A kapus öröme a tizenegyesnél (1999), tanulmányai: Olvasáserotika (2000), monográfiája: Talamon Alfonz (2001), további tanulmány- és kritikagyűjteményei: A széttartás alakzatai (2004), A bevégezhetetlen feladat (2005). – Polgár Anikó monográfiája: Catullus noster. Catullus-olvasatok a 20. századi magyar költészetben (2003). – N. Tóth Anikó: Kísérlet megszólalásra és elnémulásra. Olvasói kalandok a 20. sz. magyar prózájában (1999), Szövegvándor. Közelítések Mészöly Miklós prózájához (2006). – Számos további fontos irodalomtudományi művek mellett megjelent Görözdi Judit tanulmánykötete: Hangyasírás, csillag morajlás. Elhallgatásalakzatok Mészöly Miklós írásművészetében (2006), valamint Vajda Barnabásé: Sigmund Freud és a XX. sz. eleji magyar irodalom. Tanulmányok magyar írók és a freudi pszichoanalízis kapcsolatáról (2005), ugyanő monográfiát írt Monoszlóy Dezső életművéről (2006). Ardamica Zorán kritikái Egyétek (2004) c. jelentek meg. Kocur László Koncsol Lászlóról írt kismonográfiát: Az olvasónak pedig joga van játszani a művel (2001), Mizser Attila kritikái és recenziói Ami marad (2007) címmel jelentek meg. – Keserű Józsefnek és Vida Gergelynek egyelőre nem jelent meg önálló kritikakötete. – Ir. Szeberényi Zoltán (szerk.): Mű és érték. A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve (1976); Szeberényi Zoltán (szerk.): Hagyomány és megújulás 1–2 (1988, 1990). Csanda Gábor–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III., Kultúra 1989–2006 (2006).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőSzZ - Szeberényi Zoltán
Rövid URL
ID374526
Módosítás dátuma2015. október 15.

Hibát talált?

Üzenőfal