A Fórum Kisebbségkutató Intézet székháza Somorján (FI)

Tudományos intézmény (Dunaszerdahely, Galánta, Somorja, 1996–). A Fórum Alapítvány, ill. a Katedra Alapítvány alapította Dunaszerdahelyen a szl.-i magyarok és a Szl.-ban élő kisebbségek életét (szociológia, demográfia, etnológia, történettudomány, politológia, oktatásügy, kultúra, gazdaság, interetnikus kapcsolatok stb.) kutató szakmai intézményként (1999-ig a megnevezése: Fórum Társadalomtudományi Intézet).  Elnöke 1996-tól Öllös László. A ~ nonprofit intézmény, működését alapítványi forrásokból, támogatásokból és saját bevételeiből biztosítja. 2002-ben Somorján építette ki központját és székházát, azóta a szlovákiai magyarok és kisebbségek kultúrájával, írott emlékeinek dokumentálásával foglalkozik, fontos szerepet vállal a multikulturális kutatások és a szlovák–magyar interetnikus kapcsolatok vizsgálatában, konferenciák szervez, kísérleti tankönyveket ad ki, 1999-től negyedévente folyamatosan megjelenteti a Fórum Társadalomtudományi Szemle c. tudományos folyóiratot. Fokozatosan alakította ki kutatási profilját és egyes részlegeit: Szociológiai és Demográfiai Kutatások Részlege (igazgatója Lampl Zsuzsanna), Történeti Kutatások Részlege (igazgatója Simon Attila), Etnológiai Központ (igazgatója Liszka József), Digitalizáló és Internetes Adatbázisok Központja (igazgatója Konkoly László), Szlovákiai Magyar Levéltár (igazgatója Végh László), Kiadói Részleg (igazgatója Csanda Gábor), Bibliotheca Hungarica  (igazgatója Roncz Melinda).  – Jelentős a könyvkiadói tevékenysége, a folyóirata és az évkönyvei mellett évente közel egy tucat szakmai kiadványt jelentet meg (az elmúlt 20 éveben a könyvsorozataiban több mint 180 könyv látott napvilágot). Szerkesztője a Szlovákiai Magyar Adatbanknak. 2019-ben megkapta a Nagyszombat Megye Önkormányzatának díját. – Vezető: Tóth Károly (1996);  Simon Attila (2014).

Galántai Honismereti Múzeum (FI)

Járási múzeum (Galánta, 1969). 1970-től az Esterházyak neogótikus kastélya volt a székhelye, ahonnan 1990 után időlegesen áthelyezték egy régi banképületbe. Több kihelyezett állandó néprajzi kiállítást, tájházat is létrehozott, köztük a vágsellyei tájházat (1979), a nemeskosúti munkásmozgalmi emlékházat (1981), ill. a népi és technikai műemlékként számontartott tallósi Maticza-malmot (1982). Az intézmény fontos szerepet tölt be a Kis-Duna és a Vág alsó folyása vízimolnársága történetének feltárásában és dokumentálásában. Jelentős továbbá régészeti és néprajzi gyűjteménye. Alapvetően szlovák, olykor magyar összefoglalásokkal megtoldott évkönyvét, Spravodaj (= Értesítő) címen 1987-től jelenteti meg. Az évkönyv az 1990–1992-es összevont számtól Studia Galanthensia címen jelenik meg. – Vezető: Keppert József.

Hanza Szövetkezeti Áruközpont épülete Éberhardon (FI)

Fogyasztási szövetkezet (Galánta, 1925–1945). A trianoni döntés a Szl.-hoz került magyar vidékeken korábban jól működő szövetkezeti mozgalom visszaesését is magával hozta, s ennek következtében a két háború közötti időszakban Csehszl.-ban működő szövetkezeti mozgalmon belül elkülöníthető típusok közül (hitel-, földműves-, ipari és fogyasztási szövetkezetek) a szlovákiai magyarság csupán a fogyasztási szövetkezetek terén tudott erős pozíciókat kivívni magának. Ezt támasztja alá, hogy a Szl. és Kárpátalja területén működő fogyasztási szövetkezeteknek mintegy egynegyede magyar jellegű volt. Trianon előtt a mai Szl. területén működő fogyasztási szövetkezetek a budapesti Hangya Szövetkezeti Központhoz tartoztak. Ez a kapcsolat 1919-ben azonban megszakadt, mivel Csehszl.-ban törvény mondta ki, hogy valamennyi szlovákiai szövetkezetnek a pozsonyi Központi Szövetkezethez kell tartoznia. A Hangyával való kapcsolatok megszűnése nagy gondot jelentett a dél-szlovákiai fogyasztási szövetkezetek számára, mivel a pozsonyi központ nem biztosította a megfelelő áruellátást. Ez volt az oka annak, hogy 1925-ben 35 szövetkezet és 19 magánszemély galántai központtal megalakította a ~ot, amely a két vh. közötti időszak talán legsikeresebb szlovákiai magyar vállalkozásának bizonyult. A ~, amely az összes szlovákiai magyar fogyasztási szövetkezet több mint felét felölelte, 222 (többnyire a szlovákiai magyarság nyugati településterületén található) szövetkezettel volt kapcsolatban. A Nógrádtól keletre eső magyar falvak szövetkezetei ezzel szemben a pozsonyi székhelyű NUPOD (Nákupné ústredie potravinárskych družstiev) szövetkezeti központ zólyomi és kassai kirendeltségénél szerezték be az árut. A Hanza és a NUPOD bár konkurensek voltak, együtt is működtek, s 1936 és 1938 között Centrum néven közös bevásárlási irodát tartottak fenn Pozsonyban. A ~ része volt az 1930-ban alapított Hanza Hitelszövetkezet, amely az áruszövetkezet hitelnyújtó intézményeként működött. A Hanza áruközpont központi raktára mellett malmokat, terményfelvásárló központot, gépparkot, likőrgyárat, agyagbányát, téglagyárat és nyomdát stb. is üzemeltetett, helyi szinten pedig számos iskola, kultúrház s templom építéséhez járult hozzá, és saját dalárdája is volt. 1928-től 1945-ig a Hanza saját lapot adott ki Hanza Szövetkezeti Újság címmel, 1935-től nyolc éven keresztül pedig Hanza Szövetkezeti Naptár címmel naptárt adott ki. Szl. magyarlakta területeinek 1938-as visszacsatolását (első bécsi döntés) követően a ~ tovább működött, s egyes dunántúli községekre is kiterjesztette működését. Az Ipolytól keletre eső térségekben a fogyasztási szövetkezetek a NUPOD helyett ismét a Hangya fennhatósága alá kerültek. A második vh. befejezése és Szl.-nak a trianoni határok közötti felújítása a Hanza megszűnését hozta magával. A Kassán székelő ideiglenes csehszl. kormány 1945. ápr. 12-i rendeletével nemzeti gondnokság alá helyezte, gondnokául pedig a NUPOD-ot nevezte meg, ami gyakorlatilag a ~ megszűnését jelentette. – Vezető: Nagy Ferenc (első elnök). – Ir. Pukkai László: A Hanza Szövetkezeti Áruközpont Galánta. (1994).

hanza

A galántai központú Hanza Szövetkezeti Áruközpont kötelékébe tartozó dél-szl.-i fogyasztási szövetkezetek közlönye. 1928 és 1944 között kéthetente jelent meg Galántán. Felelős szerkesztője az áruközpont igazgatója, Nagy Ferenc volt, váltakozó főszerkesztői Letocha József, Ivánfy Géza, Hantos László és Szőke Péter. Erős társadalmi, népnevelő jellege volt, s nagy sikert ért el a falusi kultúrházak építésének szorgalmazásával és segítésével. 1937 dec.-ben már 43 000 példányban jelent meg. – Az 1945 utáni jogfosztás idején a Hanza Szövetkezeti Áruközpontot nemzeti gondnokság alá helyezték, s 1949-ben elkobozták a vagyonát. Háborús bűnössé nyilvánított vezetői (Nagy Ferenc, Kúthy Géza és Letocha József) Mo.-ra távoztak. – Ir. Pukkai László: A Hanza Szövetkezeti Áruközpont Galánta (1994).

Kicsi Hang (FI)

Verséneklő együttes (Galánta, 2000). Az együttes tagjai által megzenésített versek gitárra, egy másik kísérőhangszerre és énekhangra készülnek. A kétfős együttes tagjai, Borbély Katalin és Menyhárt József, megalakulásuktól fogva számos hazai és külföldi meghívásnak tettek eleget. Önálló koncerteket is adnak. Az együttesnek eddig nyolc hanghordozója jelent meg: Egyszerű ez (2003), Ki visz át? (2006), Dúdoló (2008) stb. – Vezető: Menyhárt József.

Kodály Zoltán Daloskör (FI)

Kóruskultúrát ápoló együttes (Galánta, 1956). Az alapítók Ág Tibort kérték fel a kórus irányítására. Az énekkar első lépéseit maga Kodály Zoltán egyengette, hozzájárulását adta nevének viseléséhez, és élete végéig figyelemmel kísérte a kórus tevékenységét. A ~nek megalakulása óta a felvidéki kóruskultúra ápolása a célja. Repertoárjában főleg magyar, de más nemzetek művei is szerepelnek. Rendszeres résztvevője a Kodály Zoltán Napoknak, ahol mindig előkelő helyezést, minősítést ér el. A kórus a környező országokon kívül szerepelt Izraelben és Olaszországban is. 2004 jan.-jától polgári társulásként működik, melynek célja világi és egyházi kórusművek magas szintű előadása, a hazai és külföldi kórusok közti kapcsolatok ápolása. – Vezető: Ág Tibor (1956), Chenesz Zsuzsa (1959), Józsa Mónika (1982).

Kodály Zoltán Napok (FI)

A (cseh)szlovákiai magyar énekkarok három évente megrendezett országos seregszemléje és minősítő versenye (Galánta, 1969). A Csemadok szervezésében valósul meg. Több évtizede fontos szerepet játszik a szlovákiai magyar énekkari mozgalom szervezésében, népszerűsítésében Szl.-ban és külföldön egyaránt. A fesztiválokon több mint húsz hazai kórus vesz részt, a legjobb énekkarok szakmai minősítést kapnak.