Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája (1918–1944)

A kronológia, amely több évtizedes kutatómunka eredménye (cseh)szlovákiai magyarok történetének 1918 és 1945 közötti korszakát foglalja magában. A kronológia 2020-ban könyv formájában is megjelent a Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadásában. (összeállította: Popély Gyula)

1935. május 19. : A Csehszlovák Köztársaságban megtartják a negyedik nemzetgyűlési választásokat, mind a Képviselőházba, mind a Szenátusba. A választások nagy meglepetést okoznak belföldön és külföldön egyaránt. A képviselőházi választásokon ugyanis a Szudétanémet Párt volt a legeredményesebb, utána következett az Köztársasági Agrárpárt, majd a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt. A magyar ellenzéki pártok – az Országos Keresztényszocialista Párt, valamint a Magyar Nemzeti Párt – közös jelöltlistával vesznek részt a választási küzdelemben. A parlamenti választások a magyar pártoknak összesen 9 képviselői és 5 szenátori mandátumot eredményeznek. Képviselők: gróf Esterházy János, Petrásek Ágoston, Porubszky Géza a keresztényszocialisták, Holota János, Jaross Andor, Korláth Endre és Szent-Ivány József a magyar nemzeti pártiak, valamint Nitsch Andor a szepesi németek részéről. Az öt szenátori mandátumból hármat szereznek a keresztényszocialisták (Hokky Károly, Pajor Miklós, Turchányi Imre), kettőt pedig a magyar nemzeti pártiak (Füssy Kálmán, Törköly József). Az Agrárpárt és a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt is beviszi egy-egy magyar hívét a prágai képviselőházba, az előbbi Csomor Istvánt, az utóbbi Schulcz Ignácot.

1921. január 28. : Körmendy-Ékes Lajos keresztényszocialista párti képviselő a prágai nemzetgyűlés képviselőházában a trianoni békeszerződés ratifikálásának vitájában mondott beszédében újból félreérthetetlen egyértelműséggel felhívja a csehszlovák államhatalom, valamint az egész belföldi és külhoni politikai közvélemény figyelmét arra a tényre, hogy a trianoni békediktátum voltaképpen mit is jelent a felvidéki magyar nemzetrész, de ezen túlmentően az egész magyar nemzet számára: „/…/ most – amidőn a trianoni békeszerződés ratifikálásáról van szó – természetesen fokozott eréllyel fel kell emelnünk szavunkat az ellen, mert ez a szerződés több, mint három millió magyart kiszolgáltat idegen nemzeti államok önkényének, és egy közép-európai kultúrállam ezer éves birtokállományát akként tépi darabokra, hogy az ország területének kétharmad részét a szomszédos népeknek szabad zsákmányul dobja oda.” Körmendy-Ékes Lajos képviselő beszéde végén reményét fejezi ki, hogy „mennél több idő telik el a világtörténelem leghitványabb békeművének aláírása óta”, annál nyilvánvalóbb lesz annak felismerése, hogy ez a békediktátum nem időálló, sőt csak újabb veszedelmeket hoz egész Európára.

Részletek

1920. június 2. : A prágai parlamentben elhangzik az első magyar felszólalás. Körmendy-Ékes Lajos keresztényszocialista párti képviselő a Nemzetgyűlés Képviselőházában felolvassa a magyar ellenzéki pártok közös deklarációját az impériumváltással és a kisebbségi sorba került felvidéki magyarság helyzetével kapcsolatban. A magyar nyelven előadott deklaráció hangsúlyosan felhívja rá a figyelmet, hogy a Felvidék lakossága szülőföldjével együtt nem önszántából, hanem erőszakos katonai megszállás következményeként került egy új állam fennhatósága alá. Kifejti, hogy bár az elszakított magyarság részt vett a nemzetgyűlési választásokon, aminek következtében képviselői ott vannak a prágai parlamentben, mindezt csak abból az okból tette, mert „ezen az úton vélte biztosítani a maga számára a lehetőséget arra, hogy a vele elkövetett példátlanul súlyos nemzetközi igazságtalanságoknak, a közjogi és magánjogi jogfosztásoknak ellene alkalmazott egész rendszerével szemben tiltakozó szavát messzehangzóan felemelhesse”. A deklaráció teljes őszinteséggel és világosan leszögezi a magyar pártok álláspontját az új nemzetközi és hazai hatalmi-politikai konstellációval kapcsolatban: „Ha már kénytelenek vagyunk az entente hatalmak által reánk kényszerített kemény sorsot tűrni, viselni fogjuk azt Istenbe helyezett bizalommal, teljesíteni fogjuk minden nehézségek és veszélyek dacára elvállalt kötelezettségeinket, de arra soha sem leszünk kaphatók hogy a velük szemben elkövetett jogtalanságokban – bár hallgatólag is – megnyugodjunk.” A deklaráció a továbbiakban arra is felhívja „az egész világ lelkiismeretét”, hogy a felvidéki magyarságot akarata ellenére, erőszakkal szakították ki a magyar nemzet testéből. „Ha mások bűnei miatt mindent elvesztettünk is – konstatálja zárómondatában a Körmendy-Ékes Lajos által felolvasott deklaráció -, a becsületünk magmaradt, és éppen ez kötelez bennünket annak világos és határozott kijelentésére, hogy önrendelkezési jogukat soha és semmiképpen fel nem adjuk, azt fenntartjuk, követeljük.”

Részletek

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája (1918–1944)
Év1920
Rövid URL
ID260450
Módosítás dátuma2008. február 20.