Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája (1918–1944)

A kronológia, amely több évtizedes kutatómunka eredménye (cseh)szlovákiai magyarok történetének 1918 és 1945 közötti korszakát foglalja magában. A kronológia 2020-ban könyv formájában is megjelent a Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadásában. (összeállította: Popély Gyula)

10 találat

1935. május 19. : A Csehszlovák Köztársaságban megtartják a negyedik nemzetgyűlési választásokat, mind a Képviselőházba, mind a Szenátusba. A választások nagy meglepetést okoznak belföldön és külföldön egyaránt. A képviselőházi választásokon ugyanis a Szudétanémet Párt volt a legeredményesebb, utána következett az Köztársasági Agrárpárt, majd a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt. A magyar ellenzéki pártok – az Országos Keresztényszocialista Párt, valamint a Magyar Nemzeti Párt – közös jelöltlistával vesznek részt a választási küzdelemben. A parlamenti választások a magyar pártoknak összesen 9 képviselői és 5 szenátori mandátumot eredményeznek. Képviselők: gróf Esterházy János, Petrásek Ágoston, Porubszky Géza a keresztényszocialisták, Holota János, Jaross Andor, Korláth Endre és Szent-Ivány József a magyar nemzeti pártiak, valamint Nitsch Andor a szepesi németek részéről. Az öt szenátori mandátumból hármat szereznek a keresztényszocialisták (Hokky Károly, Pajor Miklós, Turchányi Imre), kettőt pedig a magyar nemzeti pártiak (Füssy Kálmán, Törköly József). Az Agrárpárt és a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt is beviszi egy-egy magyar hívét a prágai képviselőházba, az előbbi Csomor Istvánt, az utóbbi Schulcz Ignácot.

10 találat