1921. január 28.
Körmendy-Ékes Lajos keresztényszocialista párti képviselő a prágai nemzetgyűlés képviselőházában a trianoni békeszerződés ratifikálásának vitájában mondott beszédében újból félreérthetetlen egyértelműséggel felhívja a csehszlovák államhatalom, valamint az egész belföldi és külhoni politikai közvélemény figyelmét arra a tényre, hogy a trianoni békediktátum voltaképpen mit is jelent a felvidéki magyar nemzetrész, de ezen túlmentően az egész magyar nemzet számára: „/…/ most – amidőn a trianoni békeszerződés ratifikálásáról van szó – természetesen fokozott eréllyel fel kell emelnünk szavunkat az ellen, mert ez a szerződés több, mint három millió magyart kiszolgáltat idegen nemzeti államok önkényének, és egy közép-európai kultúrállam ezer éves birtokállományát akként tépi darabokra, hogy az ország területének kétharmad részét a szomszédos népeknek szabad zsákmányul dobja oda.” Körmendy-Ékes Lajos képviselő beszéde végén reményét fejezi ki, hogy „mennél több idő telik el a világtörténelem leghitványabb békeművének aláírása óta”, annál nyilvánvalóbb lesz annak felismerése, hogy ez a békediktátum nem időálló, sőt csak újabb veszedelmeket hoz egész Európára.
Hibát talált?
Üzenőfal