Szlovákiai Magyar Adatbank » Albumok » A (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája (1918–1944) A (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája (1918–1944) – Szlovákiai Magyar Adatbank
Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája (1918–1944)

A kronológia, amely több évtizedes kutatómunka eredménye (cseh)szlovákiai magyarok történetének 1918 és 1945 közötti korszakát foglalja magában. A kronológia 2020-ban könyv formájában is megjelent a Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadásában. (összeállította: Popély Gyula)

26 találat

1945. április 19. : Pozsonyi magyar értelmiségiek egy csoportja (nagy valószínűséggel a Magyar Végrehajtó Bizottság tagjai) emlékirattal fordul a csehszlovák kormányhoz és a Szlovák Nemzeti Tanácshoz. Tételesen felsorolják a Tiso-féle szlovák állam idején a magyarságot ért sérelmeket és kérik a címzetteket, hogy a szlovákiai magyarság hatéves antifasiszta magatartására való tekintettel biztosítsák az alkotmányban lefektetett jogait. Az Emlékirat aláírói: Stelczer Lajos (a Magyar Párt igazgatója), Neumann Tibor ügyvéd (a párt pozsonyi helyi szervezetének elnöke), Garzuly Ferenc (a párt gazdasági osztályának vezetője), Czibók János ügyvéd (a párt helyi szervezetének tagja), Peéry-Limbacher Rezső (a Magyar Hírlap szerkesztője), Nyárai-Nemes Miklós (a Magyar Hírlap szerkesztője), Szalatnai Rezső (tanár és publicista), Mayer Imre tanár (a Toldy-kör elnöke), Lukovich József (a Magyar Néplap szerkesztője). Az Emlékiratot a Magyar Végrehajtó Bizottság kísérőlevelével együtt a Czibók János, Garzuly Ferenc, Neumann Tibor és Szalatnai Rezső összetételű küldöttség adja át Gustáv Husák belügyi és Tomáš Tvarožek pénzügyi megbízottaknak. (Az SZNT az Emlékiratot válasz nélkül hagyja.)

Részletek

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája (1918–1944)
Év1945
Rövid URL
ID263582
Módosítás dátuma2008. február 20.

1938. november 22. : A prágai Nemzetgyűlés megszavazza a Szlovákia autonómiájáról szóló 299/1938. sz. alkotmánytörvényt, valamint a Kárpátalja (Podkarpatská Rus) autonómiáját szentesítő 328/1938. sz. alkotmánytörvényt. A „Szlovák Tartomány autonómiájáról” szóló 299/1938. sz. alkotmánytörvény preambuluma leszögezi: „A nemzetgyűlés abból kiindulva, miszerint a Cseh-Szlovák Köztársaság két egyenjogú nemzet közös szuverén akarata folytán jött létre, s hogy a szlovák nemzet számára a pittsburghi egyezményben, valamint egyéb szerződésekben és nyilatkozatokban, mind hazaiakban, mind külföldiekkben, biztosítva volt a teljes autonómia, a szlovák és cseh nemzet megbékélésére irányuló törekvés által vezéreltetve a zsolnai egyezmény szellemében fogadja el ezt az alkotmánytörvényt.” Az idézett alkotmánytörvény második része I. fejezetének 1. paragrafusa megállapítja, hogy „a Szlovák Tartomány a Cseh-Szlovák Köztársaság autonóm része”. A 2. paragrafus 1. bekezdése kimondja, hogy „a Szlovák Tartomány területén a hivatalos és az oktatási nyelv a szlovák nyelv”. Ugyanezen paragrafus 2. bekezdése értelmében a cseh nemzethez tartozó egyének a szlovák hivatalokkal való érintkezésben a cseh nyelvet is használhatják. A következő bekezdés szerint a nemzeti kisebbségeknek az 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini nemzetközi kisebbségvédelmi szerződésben biztosított nyelvi jogai továbbra is hatályosak maradnak.

Részletek

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája (1918–1944)
Év1938
Rövid URL
ID262679
Módosítás dátuma2008. február 20.

1938. február 2. : A prágai Přítomnost klub helyiségeiben reprezentatív ankétra kerül sor a következő témában: „Csehszlovákia az ifjúság szemével”. A rendezvényen a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok szövetsége is képviselteti magát. A szervezet nevében az eperjesi származású Borsody István, a már végzett prágai jogász fejti ki a magyar ifjúság álláspontját. A fiatal Borsody mindenek előtt azt nehezményezi nagy visszhangot kiváltó előadásában, hogy a Csehszlovák Köztársaságban a jogosult igények ellenére sincs magyar egyetem, aminek következtében magyar nyelven „belföldön magasabb műveltség nem szerezhető”. Előadásában Borsody István rámutat még jó néhány magyarellenes hatalmi intézkedésre és eljárásra, többek között arra, hogy a magyarországi szakkönyvek behozatalát a fennálló hatalom szinte lehetetlenné teszi. Borsody arról is beszél, hogy rohamosan csökken az állami közszolgálatban álló magyarok száma, és ez a jelenség elsősorban a fiatal magyar értelmiséget sújtja. Borsody végezetül rámutat a köztársaságban uralkodó állapotok lényegére, miszerint „általában olyan közszellem ápolódik, amely elveszi az emberek bátorságát, hogy nemzeti érzésük és meggyőződésük szerint cselekedjenek, mert a lassan berögződött vélemény szerint ez a magánérdek ártalmára lehet”. Végezetül a fiatal magyar egyetemi és frissdiplomás ifjúság nevében kifejti: „Mi azon a véleményen vagyunk, hogy minden jogtalanság, ami az állampolgárokat nemzetiségük miatt éri, az alkotmány ellen való és megsérti az állam népének békés együttélését.”

Részletek

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája (1918–1944)
Év1938
Rövid URL
ID262136
Módosítás dátuma2008. február 20.

1920. február 29. : A prágai „forradalmi” Nemzetgyűlés elfogadja a Csehszlovák Köztársaság Alkotmánylevelét tartalmazó 121/1920. sz. alkotmánytörvényt. Ez a legmagasabb jogszabály mondja ki egyrészt a Csehszlovák Köztársaságban érvényes általános polgári szabadságjogok alapelveit, másrészt ez rögzíti a csakis a kisebbségekre vonatkozó, a csehszlovák állam képviselői által a saint-germaini nemzetközi szerződésben vállalt kisebbségvédelmi intézkedéseket. Az Alkotmánylevél VI. fejezete 128. paragrafusának első bekezdése tételesen leszögezte: „A Csehszlovák Köztársaság összes állampolgárai, tekintet nélkül a fajra, nyelvre és vallásra, a törvény előtt egyenlőek s egyazon polgári és politikai jogokat élvezik.” Az idézett paragrafus a továbbiakban kimondja, hogy a nyelvi vagy vallásfelekezeti hovatartozás a köztársaság egyetlen állampolgára számára sem jelenthet hátrányt semmilyen közhivatal, tisztség vagy hivatás gyakorlásánál. A harmadik bekezdés az állampolgárok szabad nyelvhasználati jogáról a következőképpen rendelkezik: „A Csehszlovák Köztársaság állampolgárai a kereskedelmi és magánérintkezésben, a vallást érintő ügyekben, a sajtóban vagy nyilvános népgyűléseken az általános törvények keretén belül bármiféle nyelvet használhatnak.” A saint-germaini nemzetközi kisebbségvédelmi szerződés 7. cikkelye negyedik bekezdésének rendelkezése a „nem cseh nyelvű (!) csehszlovák állampolgárok számára a bíróságok, hivatalok és hatóságok előtt biztosítandó hivatalos nyelvhasználati jogáról már nem került be az idézett alkotmánytörvénybe. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánylevél 129. paragrafusa a következőket szögezi le: „A nyelvi jog elveit a Csehszlovák Köztársaságban a jelen Alkotmánylevél részét képező külön törvény állapítja meg.”. Az oktatásügyi és általában a kulturális jogok – a saint-germaini szerződés 8.-9. cikkelyei – az idézett 121/1920. sz. alkotmánytörvény 130.-132. paragrafusaiban jelennek meg. A 131. paragrafus kissé bürokratikus zavarossággal fogalmazva azt mondja ki, hogy azokban a városokban és járásokban, „amelyekben a csehszlovák nyelvtől eltérő nyelvű csehszlovák állampolgárok jelentékeny hányada van letelepedve”, az állam ezek számára gondoskodni tartozik kielégítő anyanyelvi iskolahálózatról, miközben az így létrehozott iskolákban az államnyelv oktatása is kötelezővé tehető. A 132. paragrafus a kisebbségeknek az állami, községi és egyéb költségvetési tételekből való arányos részesedésének alapelvét szögezi le, majd a 134. paragrafus a következő kinyilatkoztatással zárja az idézett alkotmánytörvényt: „Az erőszakos elnemzetlenítés semmiféle alakban megengedve nincsen. Ezen elv be nem tartását a törvény büntetendő cselekménynek nyilváníthatja.”

Részletek

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája (1918–1944)
Év1920
Rövid URL
ID260372
Módosítás dátuma2008. február 20.

26 találat