Dobránszky János
(* 1869. máj. 9. Nagysáros, † 1950. febr. 20. Sóvár) Katolikus pap, publicista, politikus. Papi pályáját Somosújfalun és Nagymihályon kezdte. Az 1920-as években Sóváron volt plébános. A kodifikált szlovák nyelvet elutasítva a sárosi szlovák nyelvjárásban publikált. Megalakulását követően belépett az Országos Keresztényszocialista Pártba(OKP), ahol...megnyit →
(* 1869. máj. 9. Nagysáros, † 1950. febr. 20. Sóvár) Katolikus pap, publicista, politikus. Papi pályáját Somosújfalun és Nagymihályon kezdte. Az 1920-as években Sóváron volt plébános. A kodifikált szlovák nyelvet elutasítva a sárosi szlovák nyelvjárásban publikált. Megalakulását követően belépett az Országos Keresztényszocialista Pártba(OKP), ahol...megnyit →
Részletek
(* 1869. máj. 9. Nagysáros, † 1950. febr. 20. Sóvár) Katolikus pap, publicista, politikus. Papi pályáját Somosújfalun és Nagymihályon kezdte. Az 1920-as években Sóváron volt plébános. A kodifikált szlovák nyelvet elutasítva a sárosi szlovák nyelvjárásban publikált. Megalakulását követően belépett az Országos Keresztényszocialista Pártba(OKP), ahol a párt ún. papi szárnyának s egyben szlovák tagozatának volt az egyik vezetője. 1929-ben az OKP alelnökévé választották; 1929–1935 között nemzetgyűlési képviselő volt. Az OKP és a Magyar Nemzeti Párt egyesülése után az Egyesült Magyar Pártegyik alelnöke lett.
Dobrohošť
-> Doborgaz (Dobrohošť)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Somorjától DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 669, ebből 642 (96,0%) magyar, 14 (2,1%) szlovák; [2011] – 428, ebből 299 (69,9%) magyar, 109 (25,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Somorjától DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 669, ebből 642 (96,0%) magyar, 14 (2,1%) szlovák; [2011] – 428, ebből 299 (69,9%) magyar, 109 (25,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Részletek
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Somorjától DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 669, ebből 642 (96,0%) magyar, 14 (2,1%) szlovák; [2011] – 428, ebből 299 (69,9%) magyar, 109 (25,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 315 (73,6%) magyar, 94 (22%) szlovák. V: [2011] – 330 r. k., 4 ev., 1 ref. – A trianoni békeszerződést követően Mo.-nál maradt Duna jobb parti határrésze Doborgazsziget néven önálló községgé alakult (1921). A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Dobšiná
-> Dobsina (Dobšiná; Dobschau)
Város a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Sajóba torkolló Dobsina-patak völgyében, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 4622, ebből 2225 (48,1%) szlovák, 1741 (37,7%) német, 353 (7,6%) magyar, 184 (4,0%) zsidó, 45 (1,0%) roma; [2011] – 5702, ebből 4083 (71,6%) szlovák, 613 (10,8%) roma, 13...megnyit →
Város a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Sajóba torkolló Dobsina-patak völgyében, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 4622, ebből 2225 (48,1%) szlovák, 1741 (37,7%) német, 353 (7,6%) magyar, 184 (4,0%) zsidó, 45 (1,0%) roma; [2011] – 5702, ebből 4083 (71,6%) szlovák, 613 (10,8%) roma, 13...megnyit →
Részletek
A dobsinai jégbarlang (GJ)
Város a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Sajóba torkolló Dobsina-patak völgyében, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 4622, ebből 2225 (48,1%) szlovák, 1741 (37,7%) német, 353 (7,6%) magyar, 184 (4,0%) zsidó, 45 (1,0%) roma; [2011] – 5702, ebből 4083 (71,6%) szlovák, 613 (10,8%) roma, 13 (0,2 %) magyar, 8 (0,1%) német nemzetiségű. A: [2011] – 3763 (66,0%) szlovák, 901 (15,8%) roma, 25 (0,4%) német, 19 (0,3%) magyar. V: [2011] – 1595 r. k., 1126 ev., 32 gör. kat., 6 ref. – A 14. sz. elején német (szász) bányászok által alapított bányaváros volt, amelynek hegyeiben évszázadokon keresztül aranyat, ezüstöt, vasat, rezet, kobaltot, nikkelt és azbesztet bányásztak, bányái azonban a 19–20. sz.-ra kimerültek, s bányaműveiben 1945 után már csak azbeszt- és vasérckitermelés folyt. Határában 1948–60 között vízlépcsőt és vízerőművet létesítettek. 1417-ben városi, 1876-ban rendezett tanácsú városi rangot kapott, 1922-ben elvesztett városi címét 1965-ben szerezte vissza. 1938–45 között járási székhely volt. Német lakóit, az ún. bulénereket a második vh. után kitelepítették Németországba. Ev. temploma 1480-ban épült késő gótikus stílusban, 1891-ben neogótikus stílusban alakították át; r. k. (Xavéri Szt. Ferenc-) temploma 1792-ben emelt barokk-klasszicista stílusú építmény. A Városháza 1870-ben épült neoreneszánsz stílusban. ~tól ÉNy-ra, a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park D-i részén, a Ducsa-hegy alatt 971 m magasságban található az 1979 óta védett Dobsinai-jégbarlang, Szl. egyik leglátogatottabb barlangja.
Dobsina (Dobšiná; Dobschau)
Város a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Sajóba torkolló Dobsina-patak völgyében, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 4622, ebből 2225 (48,1%) szlovák, 1741 (37,7%) német, 353 (7,6%) magyar, 184 (4,0%) zsidó, 45 (1,0%) roma; [2011] – 5702, ebből 4083 (71,6%) szlovák, 613 (10,8%) roma, 13...megnyit →
Város a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Sajóba torkolló Dobsina-patak völgyében, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 4622, ebből 2225 (48,1%) szlovák, 1741 (37,7%) német, 353 (7,6%) magyar, 184 (4,0%) zsidó, 45 (1,0%) roma; [2011] – 5702, ebből 4083 (71,6%) szlovák, 613 (10,8%) roma, 13...megnyit →
Részletek
A dobsinai jégbarlang (GJ)
Város a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Sajóba torkolló Dobsina-patak völgyében, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 4622, ebből 2225 (48,1%) szlovák, 1741 (37,7%) német, 353 (7,6%) magyar, 184 (4,0%) zsidó, 45 (1,0%) roma; [2011] – 5702, ebből 4083 (71,6%) szlovák, 613 (10,8%) roma, 13 (0,2 %) magyar, 8 (0,1%) német nemzetiségű. A: [2011] – 3763 (66,0%) szlovák, 901 (15,8%) roma, 25 (0,4%) német, 19 (0,3%) magyar. V: [2011] – 1595 r. k., 1126 ev., 32 gör. kat., 6 ref. – A 14. sz. elején német (szász) bányászok által alapított bányaváros volt, amelynek hegyeiben évszázadokon keresztül aranyat, ezüstöt, vasat, rezet, kobaltot, nikkelt és azbesztet bányásztak, bányái azonban a 19–20. sz.-ra kimerültek, s bányaműveiben 1945 után már csak azbeszt- és vasérckitermelés folyt. Határában 1948–60 között vízlépcsőt és vízerőművet létesítettek. 1417-ben városi, 1876-ban rendezett tanácsú városi rangot kapott, 1922-ben elvesztett városi címét 1965-ben szerezte vissza. 1938–45 között járási székhely volt. Német lakóit, az ún. bulénereket a második vh. után kitelepítették Németországba. Ev. temploma 1480-ban épült késő gótikus stílusban, 1891-ben neogótikus stílusban alakították át; r. k. (Xavéri Szt. Ferenc-) temploma 1792-ben emelt barokk-klasszicista stílusú építmény. A Városháza 1870-ben épült neoreneszánsz stílusban. ~tól ÉNy-ra, a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park D-i részén, a Ducsa-hegy alatt 971 m magasságban található az 1979 óta védett Dobsinai-jégbarlang, Szl. egyik leglátogatottabb barlangja.
Dóczé Péter
(* 1964. nov. 4. Ógyalla) Építész. 1982-ben érettségizett a Komáromban; 1988-ban szerzett építészi diplomát a Szlovák Műszaki Egyetemen Pozsonyban. 1988–1990-ben építésvezető Dunaszerdahelyen (Mezőgazdasági Építővállalat); 1990–1992-ben a komáromi KomBit-D Kft.építész tervezője; 1992–1998-ban a Planar Építész Stúdió vezető tervező építésze és tulajdonosa; 1998–2005-ben, majd 2006-tól a budapesti Finta...megnyit →
(* 1964. nov. 4. Ógyalla) Építész. 1982-ben érettségizett a Komáromban; 1988-ban szerzett építészi diplomát a Szlovák Műszaki Egyetemen Pozsonyban. 1988–1990-ben építésvezető Dunaszerdahelyen (Mezőgazdasági Építővállalat); 1990–1992-ben a komáromi KomBit-D Kft.építész tervezője; 1992–1998-ban a Planar Építész Stúdió vezető tervező építésze és tulajdonosa; 1998–2005-ben, majd 2006-tól a budapesti Finta...megnyit →
Részletek
(* 1964. nov. 4. Ógyalla) Építész. 1982-ben érettségizett a Komáromban; 1988-ban szerzett építészi diplomát a Szlovák Műszaki Egyetemen Pozsonyban. 1988–1990-ben építésvezető Dunaszerdahelyen (Mezőgazdasági Építővállalat); 1990–1992-ben a komáromi KomBit-D Kft.építész tervezője; 1992–1998-ban a Planar Építész Stúdió vezető tervező építésze és tulajdonosa; 1998–2005-ben, majd 2006-tól a budapesti Finta és Társai Építész Stúdió vezető tervező építésze; 2005–2006-ban az Erick van Egeraat Associated Architects vezető tervező építésze. Fm: Fontosabb munkái: Szlovákiában – 1994: Nyugat-Szlovákiai Villamosművek irodaházai (Érsekújvár, Galánta); 1995: Szlovák Gázművek irodaépülete (Komárom); 2000: Focus Divatház (Dunaszerdahely); 2002 Fima Möbel bútoráruház, Érsekújvár; 2004: Next Irodaház (Komárom); külföldön – 1999: Westend City Center bevásárlóközpont fejépülete (Budapest, Finta Józseffel); 2001: Lakópark (Velence, Tarczi Péterrel); 2004: Arcadeuropea projekt (Prága, Finta Józseffel); 2004: Termál- és Élményfürdő (Esztergom, Finta Józseffel, Z. Havas Anikóval); 2006: Dunacity városközpont (Budapest).
Dodekné Chovan Ilona
(* 1917. jún. 20. Szeged [Mo.], † 2002. jan. 12. Pozsony) Néprajzi gyűjtő, szakíró. A pozsonyi magyar kereskedelmi akadémián érettségizett (1936), a budapesti Magyar Királyi Nőipari Iskolában tanult (1936–1942). 1942–1951-ben a pozsonyi Egyházi Műintézet munkatársa. 1952–1976-ban különböző iparművészeti szövetségek alkalmazottja volt. Elsősorban a zoboraljai...megnyit →
(* 1917. jún. 20. Szeged [Mo.], † 2002. jan. 12. Pozsony) Néprajzi gyűjtő, szakíró. A pozsonyi magyar kereskedelmi akadémián érettségizett (1936), a budapesti Magyar Királyi Nőipari Iskolában tanult (1936–1942). 1942–1951-ben a pozsonyi Egyházi Műintézet munkatársa. 1952–1976-ban különböző iparművészeti szövetségek alkalmazottja volt. Elsősorban a zoboraljai...megnyit →
Részletek
(* 1917. jún. 20. Szeged [Mo.], † 2002. jan. 12. Pozsony) Néprajzi gyűjtő, szakíró. A pozsonyi magyar kereskedelmi akadémián érettségizett (1936), a budapesti Magyar Királyi Nőipari Iskolában tanult (1936–1942). 1942–1951-ben a pozsonyi Egyházi Műintézet munkatársa. 1952–1976-ban különböző iparművészeti szövetségek alkalmazottja volt. Elsősorban a zoboraljai népi hímzések szakértője; tudományos dolgozataival (A koloni lyukas hímzés, Az utolsó naszvadi takács) több díjat nyert.
Dokupil István
Részletek
(* 1908. ?, † ?) Költő, lapszerkesztő. 1947-ig Kassán élt, akkor áttelepítették Sopronba. A Kazinczy Társaság titkára, a Kassán megjelenő A Hét felelős szerkesztője, a Prágai Magyar Hírlap munkatársa volt. – Fm. 22 éves vagyok (v., 1930); Kell a szó (v., 1932). – Ir. Gyüre Lajos szerk.: A magyar kultúra 50 esztendeje Kelet-Szlovákiában (1968).
Dolán György
(* 1952. aug. 23. Nagymácséd) Festő, multimediális művész. 1977–1983 között elvégezte a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola monumentális festészeti szakát, azóta szabadfoglalkozású művész; Magyarbélen él. 1985–90 között Misuratában és Tripoliban (Líbia), 1995-ben Kairóban és Port Side-ban (Egyiptom), valamint az indiai Suratban élt. 1998-ban párizsi ösztöndíjas volt....megnyit →
(* 1952. aug. 23. Nagymácséd) Festő, multimediális művész. 1977–1983 között elvégezte a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola monumentális festészeti szakát, azóta szabadfoglalkozású művész; Magyarbélen él. 1985–90 között Misuratában és Tripoliban (Líbia), 1995-ben Kairóban és Port Side-ban (Egyiptom), valamint az indiai Suratban élt. 1998-ban párizsi ösztöndíjas volt....megnyit →
Részletek
Dolán György (SZM)
(* 1952. aug. 23. Nagymácséd) Festő, multimediális művész. 1977–1983 között elvégezte a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola monumentális festészeti szakát, azóta szabadfoglalkozású művész; Magyarbélen él. 1985–90 között Misuratában és Tripoliban (Líbia), 1995-ben Kairóban és Port Side-ban (Egyiptom), valamint az indiai Suratban élt. 1998-ban párizsi ösztöndíjas volt. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága 2004. évi nívódíjasa, a társaságnak öt évig az elnöke is volt. Afrikai (líbiai és egyiptomi), majd indiai tartózkodásai erős hatással voltak képzőművészeti világára. Különböző szimpóziumok, szakmai szervezetek, alkotótáborok szervezésében is jelentős részt vállalt (Patfürdő, Pro Arte Danubii, Sympat, nyárasdi művésztelep). – Fm. Homokban (Budapest, 1997); Fekete foltok (Komárom, Dunaszerdahely, 2003); Espace Van Gogh (Franciaország, 2004); Jelek (Prága, 2005); Eufória (Pozsony, 2006); Dolán 60 (életmű-kiállítás, Komárom, 2012, Nagyszombat, 2013). Több könyvet is illusztrált.
Dolgozó Fiatalság
Részletek
Kommunista ifjúsági havi lap (Prága, 1926). 5 száma jelent meg. Kiadója Antonín Novotný volt. Korábban Fiatal Kommunista, majd Kommunista Ifjúmunkás, később Fiatal Dolgozó címen adták ki. – Szerk. Madarász István.
Dolgozó Nő
-> Nő; Dolgozó Nő
A szlovákiai magyar nők lapja (Pozsony, 1952–1992). A Csehszlovák, ill. Szlovák Nőszövetség képes hetilapjaként indult. Első száma 1952. jan. 15-én jelent meg Dolgozó Nő címmel. 1955-től havonta kétszer, 1965-től nagyobb formátumban jelent meg. 1966 jan.-jától Nő címmel hetilapként, 1975–1976-ban kéthetenként, 1977-től újra hetenként jelent...megnyit →
A szlovákiai magyar nők lapja (Pozsony, 1952–1992). A Csehszlovák, ill. Szlovák Nőszövetség képes hetilapjaként indult. Első száma 1952. jan. 15-én jelent meg Dolgozó Nő címmel. 1955-től havonta kétszer, 1965-től nagyobb formátumban jelent meg. 1966 jan.-jától Nő címmel hetilapként, 1975–1976-ban kéthetenként, 1977-től újra hetenként jelent...megnyit →
Részletek
Dolgozó Nő (FI)
A szlovákiai magyar nők lapja (Pozsony, 1952–1992). A Csehszlovák, ill. Szlovák Nőszövetség képes hetilapjaként indult. Első száma 1952. jan. 15-én jelent meg Dolgozó Nő címmel. 1955-től havonta kétszer, 1965-től nagyobb formátumban jelent meg. 1966 jan.-jától Nő címmel hetilapként, 1975–1976-ban kéthetenként, 1977-től újra hetenként jelent meg, 1981-től 24 oldalon. 1991-ben több hónapos szünet után jelent meg újra kéthetente a Diákhálózat kiadásában. Kezdettől fogva érdeklődéssel követte a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését, munkatársai között mindig találunk írókat, költőket. Rendszeresen foglalkozott a megjelent irodalmi alkotásokkal (Tájoló) és az olvasómozgalom kérdéseivel (Egy hónap – egy könyv). 1992-ben megszűnt, és helyét az Új Nő vette át. – Szerk. Hanka Nová (1952), Turi Mária (1953), Szarkáné Lévay Erzsébet (1962), Haraszti-Mészáros Erzsébet (1972), Pákozdi Gertrúd (1985), Zácsek Erzsébet (1989), Grendel Ágota (1990), Kocsis Aranka (1991).
Nő (FI)