Műkedvelő
Részletek
Színházi és irodalmi alkalmi lap (Dunaszerdahely, 1920. júl. 18.–1923. ápr. 8.). Kiadója a Műkedvelő Gárda. – Szerk. Szeiff Géza.
Muľa
-> Rárósmúlyad (Muľa)
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől K–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 496, ebből 375 (75,6%) magyar, 105 (21,2%) szlovák; [2011] – 318, ebből 167 (52,5%) szlovák, 104 (32,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 168...megnyit →
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől K–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 496, ebből 375 (75,6%) magyar, 105 (21,2%) szlovák; [2011] – 318, ebből 167 (52,5%) szlovák, 104 (32,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 168...megnyit →
Részletek
Rárósmulyad – r. k. templom (GJ)
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől K–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 496, ebből 375 (75,6%) magyar, 105 (21,2%) szlovák; [2011] – 318, ebből 167 (52,5%) szlovák, 104 (32,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 168 (52,8%) szlovák, 108 (34,0%) magyar. V: [2011] – 250 r. k., 7 ev., 4 gör. kat. – Szecessziós stílusú r. k. (Szt. Erzsébet-) temploma, Medgyaszay István építész tervei alapján, a történelmi Mo. első vasbeton szerkezetű egyházi építményeként 1910–18 között épült. A falu határában a 19. sz.-ban vastartalmú forrásokra bukkantak, a melléjük épült fürdő azonban mára már megszűnt.
Muľka
-> Kismúlyad; Mulyadka (Muľka)
1973- ban Terbelédhez csatolt község a Losonci járásban, a Losonci-medencében, a Cseres-hegység É-i lábánál, az Ipoly folyó bal partján, Losonctól D–DK-re. L: [1921] – 131, ebből 120 (91,6%) magyar, 9 (6,9%) szlovák; [1970] 136, ebből 104 (76,5%) magyar, 32 (23,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921]...megnyit →
1973- ban Terbelédhez csatolt község a Losonci járásban, a Losonci-medencében, a Cseres-hegység É-i lábánál, az Ipoly folyó bal partján, Losonctól D–DK-re. L: [1921] – 131, ebből 120 (91,6%) magyar, 9 (6,9%) szlovák; [1970] 136, ebből 104 (76,5%) magyar, 32 (23,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921]...megnyit →
Részletek
1973- ban Terbelédhez csatolt község a Losonci járásban, a Losonci-medencében, a Cseres-hegység É-i lábánál, az Ipoly folyó bal partján, Losonctól D–DK-re. L: [1921] – 131, ebből 120 (91,6%) magyar, 9 (6,9%) szlovák; [1970] 136, ebből 104 (76,5%) magyar, 32 (23,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 128 r. k., 2 ev. R. k. (Jézus szíve) kápolnája 1894-ben neoklasszicista stílusban épült.
Múltunk emlékei
Részletek
Honismereti, műemlékvédelmi, turisztikai magazin (Komárom, 2002–2006). Kezdetben negyedévente, majd havonta jelent meg. Kiadta a Művelődési és Kultúrtörténeti Intézet és a Komáromi Nyomda és Kiadó. – Szerk. B. Bartal Mária (2002); Szénássy Árpád (2002); Benyák Mária (2005); Cseh Gizella (2006).
Mulyadka
-> Kismúlyad; Mulyadka (Muľka)
1973- ban Terbelédhez csatolt község a Losonci járásban, a Losonci-medencében, a Cseres-hegység É-i lábánál, az Ipoly folyó bal partján, Losonctól D–DK-re. L: [1921] – 131, ebből 120 (91,6%) magyar, 9 (6,9%) szlovák; [1970] 136, ebből 104 (76,5%) magyar, 32 (23,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921]...megnyit →
1973- ban Terbelédhez csatolt község a Losonci járásban, a Losonci-medencében, a Cseres-hegység É-i lábánál, az Ipoly folyó bal partján, Losonctól D–DK-re. L: [1921] – 131, ebből 120 (91,6%) magyar, 9 (6,9%) szlovák; [1970] 136, ebből 104 (76,5%) magyar, 32 (23,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921]...megnyit →
Részletek
1973- ban Terbelédhez csatolt község a Losonci járásban, a Losonci-medencében, a Cseres-hegység É-i lábánál, az Ipoly folyó bal partján, Losonctól D–DK-re. L: [1921] – 131, ebből 120 (91,6%) magyar, 9 (6,9%) szlovák; [1970] 136, ebből 104 (76,5%) magyar, 32 (23,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 128 r. k., 2 ev. R. k. (Jézus szíve) kápolnája 1894-ben neoklasszicista stílusban épült.
müncheni egyezmény
1938 folyamán a végsőkig kiéleződött a Csehszlovák Köztársaság és a náci Németország közötti feszültség. Hitler Csehszl. határmenti területein élő több mint 3 millió német elégedetlenségét igyekezett felhasználni birodalomépítő céljai érdekében, s a Szudéta-vidék Németországhoz való csatolását követelte. A németek akár katonai erő alkalmazását is...megnyit →
1938 folyamán a végsőkig kiéleződött a Csehszlovák Köztársaság és a náci Németország közötti feszültség. Hitler Csehszl. határmenti területein élő több mint 3 millió német elégedetlenségét igyekezett felhasználni birodalomépítő céljai érdekében, s a Szudéta-vidék Németországhoz való csatolását követelte. A németek akár katonai erő alkalmazását is...megnyit →
Részletek
1938 folyamán a végsőkig kiéleződött a Csehszlovák Köztársaság és a náci Németország közötti feszültség. Hitler Csehszl. határmenti területein élő több mint 3 millió német elégedetlenségét igyekezett felhasználni birodalomépítő céljai érdekében, s a Szudéta-vidék Németországhoz való csatolását követelte. A németek akár katonai erő alkalmazását is elképzelhetőnek tartották, s a magyar kormányt is felkérték, hogy vegyenek részt egy esetleges ilyen akcióban. A magyar vezetés, amely egy a nyugati hatalmak beleegyezését is bíró békés revízió tervét tartotta követendőnek, visszautasította ezt. A német fenyegetés hatására 1938 máj.-ában a csehszlovák kormány az egész országra kiterjedő mozgósítást rendelt el. A háborút mindenképpen elkerülni akaró Chamberlain angol miniszterelnök aug. folyamán először közvetítőt küldött Csehszl.-ba, majd 1938 szept.-ében két ízben személyesen is találkozott a német kancellárral. A megbeszélések eredményeként a francia és angol kormány a német többségű területek átadására szólította fel Csehszl.-t. Szept. 21-én ebbe a csehszlovák kabinet is beleegyezett, a másnap megalakult új prágai kormány azonban Hitler újabb követelései hatására újból általános mozgósítást hirdetett. A háborúval fenyegető válságot végül az 1938. szept. 29-én megtartott müncheni konferencia rendezte, amelyen a négy nagyhatalmat képviselő Hitler, Mussolini, Chamberlain és Daladier a német többségű csehszlovákiai területek Németországhoz történő csatolását határozták el. A konferencia a csehszlovák delegáció meghallgatása nélkül hozta meg döntését. A német csapatok okt. 1-vel megkezdték a Szudéta-vidék megszállását. A Németországhoz csatolt 28 643 km2 nagyságú területen 3,6 millió lakos élt, amelynek több mint háromnegyede német etnikumú volt. A müncheni döntés által Csehszl. elveszítette természetes határait és a harmincas években kiépített határerődítmény-rendszerét, gazdasági és stratégiai szempontból kiszolgáltatottá vált Németországnak. A müncheni konferencia a szlovákiai magyar kisebbség ügyével nem foglalkozott, noha Mo. az erre vonatkozó javaslatait megpróbálta a konferencia elé vinni. A magyar elképzelés szerint Mo.-hoz kellett volna csatolni az 1910-es népszámlálás szerinti magyar többségű csehszlovákiai területeket, Szl. és Kárpátalja fennmaradt részén pedig népszámlálás megtartását javasolták. A ~hez csatolt pótjegyzőkönyvbe mindössze annyi került be, hogy a csehszlovák–magyar határvitát kétoldalú tárgyalásokon kell rendezni (→komáromi tárgyalások), s ha ez három hónapon belül nem sikerülne, akkor a négy nagyhatalom újabb konferenciát tart.
Munk István
(* 1907. júl. 23. Nagytopoly [Románia], † 1962. okt. 30. Komárom) Rendező, operettszínész. Gimnáziumi tanulmányait félbeszakítva, 1920–1924 között Faragó Ödönnél Kassán, majd Budapesten tanult színészetet. 1924-től szlovák és cseh színházak operettszínésze Kassán, Pozsonyban, Olomoucban, České Budějovicében, Prágában. 1941-ben a cseh ellenállásban való részvételéért kétszer...megnyit →
(* 1907. júl. 23. Nagytopoly [Románia], † 1962. okt. 30. Komárom) Rendező, operettszínész. Gimnáziumi tanulmányait félbeszakítva, 1920–1924 között Faragó Ödönnél Kassán, majd Budapesten tanult színészetet. 1924-től szlovák és cseh színházak operettszínésze Kassán, Pozsonyban, Olomoucban, České Budějovicében, Prágában. 1941-ben a cseh ellenállásban való részvételéért kétszer...megnyit →
Részletek
Munk István (JSZ)
(* 1907. júl. 23. Nagytopoly [Románia], † 1962. okt. 30. Komárom) Rendező, operettszínész. Gimnáziumi tanulmányait félbeszakítva, 1920–1924 között Faragó Ödönnél Kassán, majd Budapesten tanult színészetet. 1924-től szlovák és cseh színházak operettszínésze Kassán, Pozsonyban, Olomoucban, České Budějovicében, Prágában. 1941-ben a cseh ellenállásban való részvételéért kétszer is letartóztatták, évekig raboskodott németországi börtönökben, később Terezínben, ahonnan 1945-ben szabadult. Ezt követően a pozsonyi Új Színpad (Nová Scéna) dalszínházának, majd az Állami Faluszínház rendezője. Ott volt az Állami Faluszínház magyar tagozata, ill. a komáromi Magyar Területi Színház elindításánál. 1953–1954-ben a színház művészeti vezetője, 1952. aug. 1-jétől váratlan haláláig – Tarics Jánossal és Konrád Józseffel – a színház igazgatója. – Főbb rendezései: Jean-Baptiste Molière: A képzelt beteg; Urbán Ernő: Tűzkeresztség; Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző; Konsztantyin Szimonov: Orosz kérdés; Jean-Baptiste Molière: A fösvény; Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A sevillai borbély; Anton Pavlovics Csehov: Háztűznéző; Valentyin Katajev: Bolondos vasárnap; Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: Figaro házassága; Ladislav Mňačko: Hídépítők; Kisfaludy Károly: A kérők; Alexej Arbuzov: Egy szerelem története; Szigligeti Ede: A csikós; Csiky Gergely: Ingyenélők; Alexej Arbuzov: Irkutszki történet; Johann Strauss: A denevér; Molière: A képzelt beteg; Szolodar Bogolovszkij: Nyári kaland; Dávid Teréz: Vidor család; Babay József: Három szegény szabólegény; Alojz Jirásek: A lámpás. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997);. Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest).
Munkácsi Görög Katolikus Püspökség
Részletek
A kárpátaljai magyarok többsége ref., ill. kisebb hányada r. k. és gör. kat. A főhatóság Kárpátalján a ~ mind a mai napig, kivéve az 1949 és 1989 közötti időszakot, amikor a Szovjetunióban a gör. kat. vallás törvényen kívül helyezték. Az Ukrajnába látogató II. János Pál pápa 2001-ben boldoggá avatta Romzsa Tódor mártír püspököt (1911–1947), aki 1944–1947 között állt a püspökség élén. A csehszlovák időszakban az állam a görög katolikusokkal szemben a pravoszlávokat igyekezett támogatni. A gör. kat. egyház polgári peres úton próbálta meg érvényesíteni jogait a pravoszlávokkal szemben. A bíróság kimondta, hogy a templomok nem a hívek, hanem a gör. kat. egyház tulajdonát képezik, ugyanez vonatkozik minden egyéb egyházi tulajdonra. A döntés értelmében néhány templomot a pravoszlávok visszaadtak, de kérték, hogy továbbra is tarthassanak azokban istentiszteletet. A gör. kat. egyház ezt megtagadta arra hivatkozva, hogy a kánonjog tiltja templomaiban a más felekezetek általi szolgálatot. A vita rendezésére a kormány úgy döntött, hogy szubvenciót biztosít pravoszláv templomok építésére. Az egyházmegye első püspöke Papp Antal volt, akit a hatóságok kiutasítottak. Utóda 1924-től Gebé Péter, aki haláláig töltötte be ezt a tisztet. 1932-ben Sztojka Sándor lépett az örökébe. 1937-ben a csehszlovák kormány és a Vatikán közötti megállapodás értelmében a munkácsi és az eperjesi egyházmegyék kikerültek az esztergomi püspök joghatósága alól, ahová 1918 szept.-e óta tartoztak, és ideiglenes jelleggel az Apostoli Szentszéknek lettek alárendelve. (1939 nyarán visszaállt az esztergomi főhatóság.) A bulla kimondta: a határmenti csonka egyházmegyék igazgatását a szóban forgó területen működő apostoli helynök vezetése alatt álló egyházi bizottság látja el. Sztojka püspök azt nyilatkozta: „A Csehszlovák Köztársaság határait most már a ruszin lakosság számára a szentatya is megszentelte és megáldotta.” – Ir. Bendász István: Részletek a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye történetéből (1999); Czibulka Zoltán: Kárpátalja településeinek vallási adatai, 1880–1941 (2000); Útközben. Tanulmányok a kárpátaljai magyarságról (1998).
munkamigráció
A lakhelytől távolabb fekvő területeken hosszabb-rövidebb ideig végzett munkatevékenység. Térségünkben a következő formái ismeretesek: 1. Ingázás: rendszeres beutazás az állandó lakhelytől távolabb fekvő munkahelyre. Általában a mezőgazdasági munkából megélni már nem tudó rétegek sajátja. Naponta vagy hetente utaznak fel a nagyvárosokba, ipari központokba, ahol...megnyit →
A lakhelytől távolabb fekvő területeken hosszabb-rövidebb ideig végzett munkatevékenység. Térségünkben a következő formái ismeretesek: 1. Ingázás: rendszeres beutazás az állandó lakhelytől távolabb fekvő munkahelyre. Általában a mezőgazdasági munkából megélni már nem tudó rétegek sajátja. Naponta vagy hetente utaznak fel a nagyvárosokba, ipari központokba, ahol...megnyit →
Részletek
A lakhelytől távolabb fekvő területeken hosszabb-rövidebb ideig végzett munkatevékenység. Térségünkben a következő formái ismeretesek: 1. Ingázás: rendszeres beutazás az állandó lakhelytől távolabb fekvő munkahelyre. Általában a mezőgazdasági munkából megélni már nem tudó rétegek sajátja. Naponta vagy hetente utaznak fel a nagyvárosokba, ipari központokba, ahol az építőiparban, gyári segédmunkásként stb. helyezkednek el. Régebbi hagyományokon alapuló tevékenységi forma (a Medvesalja férfilakossága pl. a 19. sz. folyamatosan vállalt építőipari szakmunkát a közeli és távolabbi városokban), bár igazán jellemzővé a 20. sz. második felére vált (Pozsony, Besztercebánya, Kassa vonzáskörzete). – Ir. Gyurgyík László: Ingázás Szlovákiában – adalékok egy társadalmi-gazdasági jelenség megközelítéséhez. Új Mindenes Gyűjtemény 9 (1990). 2. A lakhelytől távolabb, változó helyszíneken vállalt munka. Térségünk leghíresebb vándormunkásai a szlovák drótosok, kőművesek, ill. tutajosok, valamint az üstfoltozó és teknővájó cigányok, ill. a komáromi szekeresgazdák, valamint a gömöri és bodrogközi furmánosok voltak. Egyénileg és csoportosan is járhattak, szolgáltatásaikért pénzt, ill. gyakrabban valamilyen terményt, élelmiszert kértek cserébe. Érintőlegesen ebbe a kategóriába sorolhatóak a lakhelyüktől távolabb munkát vállaló, egy-két hétig távolmaradó gömöri favágók, a medvesalji kőművesek és ácsok vagy a kürti távírászok. 3. Idénymunka: hagyományos értelemben a nagytáji munkamegosztás keretében, általában, de nem szükségszerűen szerződésesen rögzített módon, a lakhelytől távolabb végzett, ciklusosan ismétlődő, általában mezőgazdasági munka (a vándormunka szezonálisan szakosodott fajtája). A munkavállalók részéről kiegészítő foglalkozásnak számított, és néhány héttől fél évig is eltarthatott. Térségünkben alapvetően észak–déli irányú, a 16. sz. óta adatolható ~ról beszélhetünk. Az ország északi, terméketlenebb talajú vidékeiről különféle mezőgazdasági munkák (szőlő- és kendermunkák, szénakaszálás, aratás, cséplés-nyomtatás stb.) elvégzésére az alföldi területekre vándorló tömegekről van szó. Vannak adataink, hogy a hegyi szlovák falvakból már kora tavasszal elindultak, hogy először a Buda környéki szőlők nyitásában vegyenek részt, majd továbbvándoroltak az Alföldre, ahol először a szénakaszálásban, majd az aratásban vettek részt. A nyomtatás elvégzése után (népi gazdálkodás) visszatértek a budai szőlőkbe a szüretnél segédkezni, s csak ezt követően indultak haza szülőfalujukba. Az ~ olykor a nyelvtanulást is szolgálta. Modern megfelelője a 20. sz. második felében a dél-szlovákiai egységes földműves-szövetkezetekbe érkező észak-szlovákiai vagy cseh-, ill. morvaországi kombájnisták. Az itteni aratás végeztével a helybéliekkel együtt mentek vissza az északabbra fekvő térségekbe aratni. – Ir. Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (1999).
Kassai Munkás
-> Munkás
Baloldali heti- majd napilap (Kassa, Moravská Ostrava, Pozsony, 1907–1937). Kassai Munkás néven a Felső-Magyarországi Szociáldemokrata Párt lapjaként jelent meg. 1914 aug.-ában háborúellenes közleményei miatt betiltották. 1918 nov.-étől újra megjelent, először ismét hetilapként, majd 1920 febr.-jától napilapként. A CSKP megalakulása után ~ címmel a párt országos...megnyit →
Baloldali heti- majd napilap (Kassa, Moravská Ostrava, Pozsony, 1907–1937). Kassai Munkás néven a Felső-Magyarországi Szociáldemokrata Párt lapjaként jelent meg. 1914 aug.-ában háborúellenes közleményei miatt betiltották. 1918 nov.-étől újra megjelent, először ismét hetilapként, majd 1920 febr.-jától napilapként. A CSKP megalakulása után ~ címmel a párt országos...megnyit →
Részletek
Baloldali heti- majd napilap (Kassa, Moravská Ostrava, Pozsony, 1907–1937). Kassai Munkás néven a Felső-Magyarországi Szociáldemokrata Párt lapjaként jelent meg. 1914 aug.-ában háborúellenes közleményei miatt betiltották. 1918 nov.-étől újra megjelent, először ismét hetilapként, majd 1920 febr.-jától napilapként. A CSKP megalakulása után ~ címmel a párt országos hatáskörű napilapja lett. Szerkesztősége 1927-től Moravská Ostravában, 1929-től Pozsonyban működött. Példányszáma 2500 és 5000 között mozgott. Publikált benne Merényi Gyula és Mihályi Ödön, 1925-től Fábry Zoltán is. Helyet kaptak benne magyarországi és emigráns írók (Balázs Béla, Barta Lajos, Kassák Lajos, Lukács György), közölte a Munkáskönyvtár könyvjegyzékét. 1930-tól ismét hetilappá vált, majd miután 1936-tól megjelent a Magyar Nap, a lap kiadását 1937-ben beszüntették. – Szerk. Surányi Lajos (1907), Drab Sándor (1921), Farkas Gábor (1922), Zamek Ferenc (1925), Moskovics Kálmán (1929).