Lexikonok - A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb

Kárpátalja

Politikai értelemben a 20. sz.-ban jött létre, különböző államok fennhatósága alatt más-más hivatalos néven volt ismeretes és a földrajzi kiterjedése is változott. 1918-at megelőzően a történelmi Mo. Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyéinek nagyobb része terült el ezen a vidéken; 19. sz.-i térképeken ezt a régiót Zemplénnel kiegészülve az Északkeleti-Felvidéknek nevezték. Majd Ruszka Krajnai Autonóm Terület Mo. részeként 1918. dec. 25-től 1919. szept. 10-ig, közben Kőrösmező központtal kísérlet történt a Hucul Köztársaság megalakítására. A Ruszka Krajna pontos határainak kijelölésére – a háborús körülmények miatt – nem került sor. A régió első vh. utáni sorsát döntően befolyásolta az 1918-ban az egyesült államokbeli Homesteadben megalakult Ruszinok Amerikai Néptanácsa. A szervezet belépett a Közép-Európai Demokratikus Szövetségbe, amelynek Tomáš Garrigue Masaryk volt az elnöke, aláírta a független közép-európai népek közös céljait megfogalmazó nyilatkozatot, majd 1918. nov. 12-én Scrantonban megszavazta az általa ősi ruszin területeknek tartott vármegyéknek a Csehszlovák Köztársasághoz való csatolását azzal a feltétellel, hogy a csehszlovák állam autonómiát biztosít a többségi lakosoknak. 1919. jan.-jától a Mo.-hoz tartozó régióban a román hadsereg fennhatósága alá került a Felső-Tisza vidéke, a csehszlovák katonaság pedig elfoglalta az Ung folyóig terjedő nyugati térséget, közte Ungvárt. A csehszlovák kormányt képviselő Edvard Beneš és Karel Kramař ~ ügyében az 1919. jan. 18-án megnyíló párizsi békekonferenciára a Ruszinok Amerikai Néptanácsa képviselőit, közte Gregory Zhatkovychot és az akkor már Csehszl.-hoz tartozó Eperjes Ruszin Tanácsának elnökét, Anton Beszkidet hívta meg. Márc. 12-én a párizsi békekonferencián jóváhagyólag vették tudomásul a csehszlovák követeléseket, többek között ~ra vonatkozóan. Ezt követően, 1919. máj. 8-án a csehszlovák megszállás alatt levő Ungváron az eperjesi, az ungvári és a huszti ruszin tanácsok közös gyűlést tartottak, amelyen megalakították a Központi Orosz (Ruszin) Nemzeti Tanácsot. A Tanács kimondta a Csehszl.-hoz való „önkéntes” csatlakozást. Aug.-ban a csehszlovák kormány lépéseket tett – a megszállás kezdetétől fennálló katonai közigazgatás mellett – a polgári igazgatás megszervezésére. Az 1919. szept. 10-i Saint-Germain-en-Laye-i szerződés értelmében a régió Podkarpatská Rus [podkarpatszka rusz] néven (a magyar nyelvhasználatban egyszerűsítve: Ruszinszkó) a Csehszlovák Köztársaság fennhatósága alá került. A szerződésben Csehszl. kötelezte magát, hogy a területet önkormányzattal rendelkező autonóm egységként szervezi meg. A kötelezettség teljesítéséig ideiglenes Ruszin Autonóm Direktóriumot neveztek ki Gregory Zhatkovych elnökletével, aki családjával Ungvárra költözött. 1920. febr. 29-én megszületett a Csehszlovák Köztársaság alkotmánya, amely megerősítette, hogy ~ széles körű autonómiát fog kapni. Máj. 5-én Zhatkovychot, ismét ideiglenes jelleggel, azaz az autonómia megadásáig a terület kormányzójává nevezték ki. Az ideiglenesség magyarázatául többek között az szolgált, hogy a román katonaság még nem hagyta el ~t. Emiatt a régió kimaradt az 1920 tavaszán megtartott első csehszlovákiai nemzetgyűlési és szenátusi választásokból. Ez év aug. végére befejeződött a román hadsereg kivonulása, a terület státuszában azonban nem történt változás. Zhatkovychnak továbbra sem sikerült előbbre jutnia a kormánnyal folytatott tárgyalásokban, ezért lemondott tisztségéről. 1921. máj. 17-én hivatalos búcsút vett Ungvártól és a nyár folyamán visszaköltözött az Egyesült Államokba. Az első kormányzó lemondása után ~t továbbra is Prágából kinevezett kormányzó irányította – Anton Beszkid, majd Konstantin Hrabár – azzal a folytonos ígérettel, hogy ez ideiglenes állapot, amely az autonómia bevezetéséig tart. Ennek valóra váltása azonban egyre húzódott. Csehszl.-nak valójában ~ra elsősorban a kisantant országok (rajta kívül Románia, Jugoszlávia) közötti közvetlen kapcsolat biztosítása céljából volt szüksége. Közigazgatás tekintetében a kormányzói intézmény jelentette az egyetlen különbséget Csehszl. többi részétől, miután 1928-ban ~t is a köztársaság egyik tartományává minősítették. Ungvár – a terület központja – és Munkács rendezett tanácsú városok maradtak, Beregszászt viszont – az egyetlen olyan várost, amely a 20. sz. folyamán végig megőrizte magyar többségét – nagyközséggé fokozták le. Az ígért autonómia terén az első konkrét lépés 1937-ben történt meg azzal, hogy elfogadták a kormányzói jogkört szabályozó törvényt. 1938. nov. 22-én végre megszületett a Podkarpatska Rus autonómiatörvény is, tényleges szerepét ekkorra azonban elfedtette a háborús helyzet. A lakosság nemzetiségi alapon követelte az autonómiát, azaz ~t ruszin autonóm területté kívánták nyilváníttatni. A hivatalos magyarázatok az autonómia halogatásával kapcsolatban többnyire arról szóltak, hogy ez az itt tapasztalható elképesztő elmaradottság, szegénység miatt lehetetlen. Tény, hogy 1918 előtt ez volt a történelmi Mo. – melynek felszámolására a századfordulón tettek kísérletet az ún. hegyvidéki akció keretében –, s utána is az egész kelet-közép-európai térség legelmaradottabb szeglete maradt. Így volt ez annak ellenére, hogy a csehszlovák időszakban sikerült csökkenteni az analfabetizmust, viszont nem hozta meg a kívánt eredményt a földreform, a hivatalnokréteg szinte kizárólag bevándorló csehekből alakult ki. A régi nagybirtokokon ún. cseh telepeket hoztak létre (kolonizáció). A lakosság közel 70%-a a mező- és erdőgazdaságban dolgozott, alig volt ipar, kézműipar (10% körül), kereskedelem (5% körül). Nagy hagyománya volt a borászatnak és a méhészetnek. Állandó problémákat okoztak az árvizek, különösen nagy volt a pusztítás 1933-ban. A ~ megnevezés földrajzi értelemben már a 19. sz. második felétől használatos volt, de csak ekkor, az első csehszlovák köztársaság idején, nyert politikai tartalmat. Podkarpatska Rus területi kiterjedése 12 617 km2 volt. 1938. okt. 11-jén adta beleegyezését a cseh-szlovák minisztertanács a podkarpatska rusi autonóm kormány kinevezéséhez. Miniszterelnöke Bródy András lett. Azonban néhány nap múlva, okt. 26-án Bródyt hazaárulás vádjával letartóztatták és Avgusztin Volosin lett az új miniszterelnök, aki jelen volt nov. 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban, ahol kihirdették a tengelyhatalmak döntőbírósági határozatát. Az első bécsi döntés értelmében Podkarpatska Rus területéből 1523 km2 (az országrész 21,1%-a) Mo.-hoz került. Volosin kárpátukrán államát, melynek új központja Huszt lett, a hitleri Németország konzuli képviselet fenntartásával ismerte el. Mo. mindent megtett ~ egészének visszaszerzésére. 1938 őszén Kozma Miklós irányításával diverziót szerveztek az ún. „Rongyos Gárda” bevetésével. Bár az akciót hivatalosan leállították, a határincidensek továbbra is folytatódtak. ~ Avgusztin Volosin idején kialakult hivatalos neve Kárpáti Ukrajna (Карпатська Україна) volt. 1939. márc. 15-én néhány órán át független állam volt. Kárpáti Ukrajna területi kiterjedése 11 094 km2 volt. 1939 márc. közepén Németország hallgatólagos beleegyezésével a reguláris magyar hadsereg felszámolta a kárpátukrán államot, s ellenálló katonaságát, a Kárpáti Szicset. 1939. márc. 20-tól a trianoni határhoz (trianoni békeszerződés) képest megkisebbedett, az első bécsi döntés által meghúzott határon belüli terület neve Kárpátaljai Kormányzóság. Területi kiterjedése többször változott (befolyásolta pl. a második bécsi döntés is) 11 500–12 171 km2 között. 1944. okt.-étől a régió szovjet befolyási övezet Kárpátontúli Ukrajna néven. A Szovjetunió és Csehszl. 1941-ben és 1943-ban ismételten egyezményt írt alá a háború előtti határok elismeréséről, 1944. máj. 8-án pedig arról született határozat, hogy a felszabaduló csehszlovák területeket a szovjet hadsereg átadja a csehszlovák polgári igazgatási szerveknek. Kárpátalja esetében azonban ezt nem tették lehetővé. 1945. jún. 29-én Moszkvában a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság képviselői által aláírt szerződés döntött ~ hovatartozásáról. A szerződés többek között kimondta, hogy az 1945. jan. 20-i fegyverszüneti szerződés elfogadásával Mo. jogilag lemondott Kárpátaljáról. Csehszl. pedig „barátságból” meghajlik a népakarat előtt, amely az „újraegyesülésről” döntött (Kárpátontúli Ukrajna Népi Bizottságai első kongresszusán 1944. nov. 26-án Munkácson). 1946. jan. 22-től a Szovjetunió, 1991. aug. 24-től az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe (Закарпатська область). Területi kiterjedése 12 800 km2. A szovjet időszakban a ~ elnevezés használatát tiltották, mert a Kárpátaljai Kormányzóság időszakára emlékeztetett, amikor a régió Mo.-hoz tartozott. Az 1980-as évek végétől a magyar nyelvben ismét szabadon használható, bár nem hivatalos elnevezés. – Ir. Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918–1944 (2002); Fedinec Csilla (szerk.): Kárpátalja 1938–1941. Magyar és ukrán történeti közelítés (2004); Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918– 1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok (2004); Zseliczky Béla: Kárpátalja a cseh és a szovjet politika érdekterében 1920–1945 (1998); Болдижар М.: Історія Закарпаття між світовими війнами (2001); Болдижар М.–Мосні П.: Державно-правовий статус Закарпаття (Підкарпатської Русі) в складі Чехословаччини (2001); Болдижар М.–Панов А.: Державність Закарпаття в політико-правовій діяльності Т. Масарика (2005); Вегеш М.: Історія Карпатської України 1938–1939 (2000); Вегеш М.: Карпатська Україна. Документи і факти (2004). Гранчак І. (відп. ред. і кер. авт. кол.): Нариси історії Закарпаття (1995).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőFCs - Fedinec Csilla
Rövid URL
ID374961
Módosítás dátuma2015. május 11.

Hibát talált?

Üzenőfal