Szlovákiai Magyar Adatbank » Lexicon Lexicon – Oldal 114 – Szlovákiai Magyar Adatbank

Lexicon

1 … 112 113 114 115 116 … 460
460 találat

Flórián Károly

Részletek

(* 1944. febr. 12. Lőcse) Kohómérnök, analitikai kémikus, egyetemi tanár, a jogász Flórián Károly unokája. Gimnáziumi tanulmányait Eperjesen végezte (1961). A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1966), a kémiai tudomány kandidátusa fokozatot 1972-ben nyerte el, nagydoktori (DrSc.) disszertációját 1991-ben védte meg a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemen. 1966-tól a kassai Műszaki Egyetem adjunktusa, docense (1992), professzora (1994). A Kohómérnöki Kar dékánhelyettese, rektorhelyettese (1994, 2000–2007), rektora (1994–1997), a kassai Šafárik Egyetem Természettudományi Kara Fizikai és Analitikai Kémiai Tanszékének a vezetője (1998–2000), a Műszaki Egyetem Kohómérnöki Kara Kémiai Tanszékének vezetője (2003–2010). Kutatási területe az analitikai kémiai, spektroszkópiai módszerek alkalmazása és értékelése a kohászatban, a szilárdminta-vizsgálatban és a környezettudományban. Közel 120 tudományos közleménye, három tudományos monográfiája jelent meg. Nemzetközi tudományos konferenciák szervezője, rendszeres előadója. Több egyetem (a komáromi Selye János Egyetem, a kassai Műszaki Egyetem, az Eperjesi Egyetem Bölcsészettudományi és Természettudományi Kara) tudományos tanácsának, a Miskolci Egyetem Doktori Tanácsának tagja, 1994–2001-ben a Kárpátok Régió Egyetemi Szövetségének alapítóelnöke. 2002–2005-ben az SZTA Tudományos Tanácsának tagja. Tagja a Szlovákiai Akkreditációs Bizottság Kémiai, Vegyipari-technológiai és Biotechnológiai Munkacsoportjának, az SZTA és szlovákiai egyetemek közös Pályázati Bizottsága (VEGA) kémiai munkacsoportjának. Különböző hazai és nemzetközi tudományos társaságok tagja vagy vezető tisztségviselője. A Miskolci Egyetem díszdoktora (2004), a gödöllői Szent István Egyetem díszdoktora (2008), az MTA külső tagja (2013). Kitüntetések, díjak: a Cseh/szlovák Spektroszkópiai Társaság J. Marcus Marci érme (1994); a Szlovák Kémiai Társaság érme (1994); a pozsonyi Közgazdasági Egyetem arany emlékérme (1997); a Šafárik Egyetem Természettudományi Karának ezüstérme (2001); a Szlovák Kémiai Társaság ezüstérme (2003); Fejér Dániel-emlékérem (2003); Kassa város főpolgármesterének díja (2004); a kassai Műszaki Egyetem A tudás almája díja (2007); a Szlovák Kémiai Társaság Daniel Belluš-érme (2009); a Šafárik Egyetem Természettudományi Karának aranyérme (2009); a Magyar Kémikusok Egyesülete Spektrokémiai Társaságának Török Tibor-emlékérme (2011), Jedlik Ányos-díj (2023). – Fm. A színképelemzés mint tudományágakat áthidaló analitikai kémiai módszer múltja, mai helyzete és jövője (mon., 2015).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésLőcse [Levoča]
SzerzőCsG - Csanda Gábor
Rövid URL
ID585775
Módosítás dátuma2024. október 28.

Flórián Kata; Kalavszky Miklósné

Részletek

(* 1903. aug. 6. Eperjes, † ?) Színháztörténész. 1921-ben az eperjesi ev. kollégium főgimnáziumában érettségizett. Bölcsészettudományi tanulmányait Budapesten, Jénában, Párizsban és a prágai Német Egyetemen végezte német–francia szakon. 1927 és 1936 között a kassai magyar gimnáziumban tanított, s a Prágai Magyar Hírlapban, a Kassai Újságban és az Új Világban publikált. 1936-ban Budapestre ment férjhez. – Fm. Három egyetem (1926); A kassai német színészet története 1816-ig (1927).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésEperjes [Prešov]
SzerzőCsS - Csanda Sándor
Rövid URL
ID495816
Módosítás dátuma2024. október 28.

Flórián Róbert Szabolcs

Részletek

Flórián Róbert Szabolcs
Flórián Róbert Szabolcs (TSZA)

(* 1977. szept. 26. Gyergyószentmiklós) Színész. Szülővárosában tanult, majd Kolozsváron folytatta tanulmányait a Babes-Bolyai Egyetem színházi szakán, ahol 2002-ben végzett. 2003-ban szerződött a Kassai Thália Színházhoz. Mesejátékokban, drámai és vígjátéki darabokban és epizódszerepekben játszott. Rendezőasszisztensként is dolgozott. – Főbb színházi szerepei: Kolozsvár: Egressy Zoltán: Kék, kék, kék – Indigó , Kassai Thália Színház: Álmodi és szellemi (Cibula Péter: Cirkuszi álom); Rodolpho (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Milan Rastislav (Gál Sándor: A pokol kapujában); Rosencrantz (William Shakespeare: Hamlet); Kertész, Manó (Gyüre Lajos: Rózsa és Ibolya); Katocs, kisbíró (Dobos László–Beke Sándor: Földönfutók); Tömörkény (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Farkas, Majom, Vadász, (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Valér (Jean-Baptiste Molière: A fösvény), Kalderon (Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogságai); Mr. Abraham (William Sommerset Maugham: Imádok férjhez menni); Lajt tulajdonos (Örkény István: Tóték); Vinnie (Neil Simon: Furcsa pár); II.András, Henrik (Egressy Zoltán: Angyalkövet); Schwarcz (Csáth Géza: A Janika); Mojchelesz (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Üteg (Presser Gábor–Horváth Péter–Sztevanovity Dusán: A padlás); Tróger (Dés László–Nemes István: Valahol Európában); István báró (Kálmán Imre: Marica grófnő); Fekete angyal (Karol Wojtyla: Az aranyműves boltja előtt); Csihua, dél-amerikai sámán (Böszörményi Gyula–Lakatos Róbert–Müller Péter Sziámi: Gergő és az álomfogó). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésKassa [Košice]
SzerzőKP - Kolár Péter
Rövid URL
ID493836
Módosítás dátuma2024. október 28.

Florians Ferenc

Részletek

(* 1894. jún. 19. Zavar, † 1987. júl. 22. Pozsony) Műépítész. 1921-ben végezte el a Műszaki Egyetemet Budapesten. 1919–1920 között a Kotsis cég tervezője ugyanitt. 1922-től Pozsonyban élt. 1922–1926 között a Közmunkálatok Minisztériumának tervezője, majd önálló tervezőként dolgozott. 1949-től a pozsonyi Stavoprojekt, ill. Lignoprojekt munkatársa volt. Építészeti tevékenysége mellett számos rajzot és akvarellt készített a pozsonyi Óvárosról. Főbb épületei: 1925–1926: Svoradov főiskolai kollégium (Pozsony); 1933: a Fraňo Kráľ u.-i szanatórium (Pozsony); 1935: a Charitas épülete (Pozsony); 1939–1942: poprádi r. k. templom; 1940–1942: a Komenský Egyetem Gyógyszerészeti Karának épülete (Pozsony) stb.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
FejezetSzemélyiségek
TelepülésZavar [Zavar] / Pozsony [Bratislava]
SzerzőKKK - Kubička Kucsera Klára
Rövid URL
ID373191
Módosítás dátuma2024. október 28.

Fodor Ervin

Részletek

(* 1965. ápr. 12. Zseliz) Vegyészmérnök, víruskutató, egyetemi oktató. Zselizen érettségizett (1983), a pozsonyi Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1987). 1987–1991 között az SZTA Virológiai Intézetének aspiránsa, tudományos munkatársa, 1991–1992-ben Soros-ösztöndíjas az Oxfordi Egyetemen. 1996-ban szerzett doktorátusi fokozatot (DPhil) az Oxfordi Egyetemen, 1997–1998-ban a New York-i Mount Sinai orvostudományi egyetemen kutató, 1998-tól az Oxfordi Egyetemen tudományos munkatárs, egyetemi oktató, 2011-tól professzor. – Kutatási területe az influenza vírus molekuláris biológiája; több, nemzetközileg is elismert tudományos eredmény fűződik nevéhez. Tankönyvek, szabadalmak társszerzője; dolgozatai a legrangosabb tudományos folyóiratokban jelennek meg (Nature, Cell, Proc Natl Acad Sci USA, Nat Microbiol, Nat Commun, PLoS Path, J Virol, J Gen Virol, Virology). Tudományos folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja, munkatársa. – Szakmai elismerések: az Év Fiatal Mikrobiológusa (1995); Soros ösztöndíj (1991); Wellcome Trust nemzetközi  kutatói ösztöndíj (1996); a Max Kade Alapítvány ösztöndíja (1997); az Egyesült Királyság orvosi kutatótanácsának (Medical Research Council) ösztöndíja (2002); nemzetközi tudományos konferenciák meghívott előadója.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésZseliz [Želiezovce]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID373194
Módosítás dátuma2024. október 28.

Fodor Katalin

Részletek

(* 1959. márc. 28. Losonc, † 2009. nov. 10. Pozsony) Grafikus, festő, illusztrátor. 1984-ben végzett a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán, mestere Orest Dubay grafikus volt. Pozsonyban élt. Festészettel, illusztrációval és alkalmazott grafikával foglalkozott a Szlovák Televízió grafikai stúdiójában. Rendszeresen szerepelt egyéni és csoportos kiállításokon, főleg Szlovákiában és Magyarországon. Grafikai munkásságán kívul 16 illusztrált könyve jelent meg. 1987–1989-ben Fulla-ösztöndíjas volt. 1990-től tagja volt a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. 2009-ben neki ítélték oda posztumusz a Mikola Anikó-díjat. – Jelentősebb egyéni kiállítások: 1988: Festmények, grafikák és rajzok (Balázs I.-al és M. Rumannal, Losonc); 1990: Jókai Színház (Komárom); 1991:Body Building (Pozsony); 1995: Private Blues (Pozsony); 1997: Poľnobanka Galériája (Pozsony); 1999: FODOR KATA GÁLY (Dunaszerdahely); 2000: Privát tűzvész (Losonc); 2001: A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (Szabó Ottóval, Varsó, Lengyelország); 2001: Deep Colour Water (Pozsony); 2003: Galerie Slapansky (München, Németország); 2006: J&T (Pozsony); 2010: Fodor Kata 1959–2009 Emlékkiállítás (Komárom). – Illusztrált könyveiből: Ravasz József: Jileskero kheroro/Szívházikó, 1992; Haraszti Mária: Buborék, 1993; Förtelmes kaszálógép – antológia, 2003; Ugrás a semmibe – antológia, 2004; Tóth Elemér: Pitypang, 2006; Zalaba Zsuzsa: A varázstoll, 2007. – Ir. Lóska L.: Magyar képzőművészek Szlovákiában, 1992.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésLosonc [Lučenec] / Pozsony [Bratislava]
SzerzőSzK - Szabó Kinga
Rövid URL
ID373200
Módosítás dátuma2024. október 28.

Fogarassy László

Részletek

(* 1920. jan. 1. Pozsony, † 1994. szept. 3. Pozsony) Történész, jogász, könyvtáros. Gimnáziumi és jogi egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte. Néhány évig pénzügyi fogalmazóként dolgozott, 1952–1980 között a pozsonyi Gumon gyár könyvtárosa volt. Munkája mellett elsősorban a 20. sz. első felének közép-európai hadi eseményeivel, valamint a csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalmakkal és ifjúsági érdekvédelmi szervezetekkel foglalkozott. Művelődéstörténeti tanulmányai hézagpótlóak. – Fm. Pozsony és a proletárdiktatúra (1959); Adalékok a román hadszíntér történetéhez (1967); Bevezetés a burgenlandi kérdés forrásaiba és irodalmába (1971); A magyar–délszláv kapcsolatok katonai története 1918–1919 (1986); The Eastern Campaign of the Hungarian Red Army, april 1919 (In: War andSociety in East Central Europa Vol. XX., Columbia University, N. Y., 1988); A magyarországi Tanácsköztársaság katonai öszszeomlása (1988); A pozsonyi magyar főiskolás egyesületek történetéhez 1937–1944 (1990); Magyar Cserkészmozgalom Csehszlovákiában (1992); Pozsony város nemzetiségi összetétele a 20. században (1993); A pozsonyi magyar kereskedelmi iskolák története 1885–1944 között  (1994); Ligetfalu és a pozsonyi hídfő története (1995).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésPozsony [Bratislava]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID373203
Módosítás dátuma2024. október 28.

földbirtokreform

Részletek

Az állam beavatkozása a földtulajdonlásba, amelynek során a nagybirtokot politikai, gazdasági és szociális indíttatások miatt kisebb gazdaságokra osztották fel. A szlovákiai magyar kisebbség eddigi története során három földreformot élt át. Az első csehszlovák földreform 1918 és 1935 között zajlott le, szerves része volt a Csehszl. megalakulását követő szociális és nemzeti forradalomnak. A földreform alaptörvényeit az ún. forradalmi nemzetgyűlés fogadta el. A földreform kerettörvénye az 1919. ápr. 16-án megszavazott lefoglalási törvény volt, amely értelmében lefoglaltak minden olyan nagybirtokot, amely meghaladta a 150 hektárnyi mezőgazdasági területet vagy 250 hektárnyi területet általában. A tulajdonosok a lefoglalt birtokból 150 (250) ha területet automatikusan visszaigényelhettek, sőt kivételesen akár 500 ha nagyságú földterületet is megtarthattak, a többiért pedig kárpótlás járt nekik. A lefoglalt földet a föld vételárának megtérítése ellenében az 1920. jan. 30-án elfogadott kiutalási törvény értelmében a földigénylőknek utalták ki. A törvény alapvető célja a 6–15 ha nagyságú önellátó földműves gazdaságok létrehozása volt. Ezt egyrészt a már létező törpebirtokok kiegészítésével, vagyis kiskiutalással, másrészt pedig teljesen új parasztgazdaságok létrehozásával (kolonizáció) lehetett elérni. A kiutalás harmadik alapvető formáját a 30 ha-t meghaladó ún. maradékbirtokok létrehozása jelentette. A földreform lebonyolítását az állam az 1920-ban létrehozott Állami Földhivatalra (ÁFH) bízta, amely szinte korlátlan jogosítványokkal rendelkezett: megszabhatta a reform ütemét, kivételeket adhatott a lefoglalás alól, döntött a kiutalás formájáról, s arról, hogy ki kaphat földet. A földreform véglegesnek szánt mérlege szerint 1937. dec. 31-ig Szl.-ban összesen 1 407 361 ha földterület (Szl. összterületének több mint 28%-a) került lefoglalásra, amelyből 507 176 ha volt a mezőgazdasági terület. A lefoglalt területből az eredeti tulajdonosok 562 078 ha-t (ebből 178 190 ha mezőgazdasági területet) visszaigényeltek. Az összesen 189 424 új tulajdonos birtokába (ebbe az állam, a községek, az egyesületek stb. is beletartoztak) összesen 690 525 ha földtulajdon került. A kiutalt terület 42%-a, vagyis 290 453 ha terület 30 ha alatti kiskiutalás formájában került az összesen 187 453 birtokoshoz. Maradékbirtokot összesen 611 esetben hoztak létre, amelyek összterülete 74 654 ha (ebből 60 002 ha mezőgazdasági terület) volt. A szociális és gazdasági célkitűzések mellett az első csehszlovák földreformnak az addig jórészt német és magyar kézben lévő földbirtoktulajdon nacionalizációja, vagyis cseh-szlovák tulajdonosok kezébe való juttatása volt a célja. A történelmi Mo.-tól örökölt birtokstruktúra, s a Felvidék természeti viszonyai következtében a szlovákiai magyarságot különösen érzékenyen érintette ez. Szl.-ban a nagy- és középbirtokosok döntő többsége magyar volt, s a földbirtokreform hatálya alá eső birtokok többsége pedig a magyarok által lakott D-Szl.-ban volt található. A déli területeken különösen magas volt a mezőgazdasági munkások és cselédek száma, akik a nagybirtokok felszámolásával elveszítették addigi megélhetési lehetőségeiket, megfelelő anyagi eszközök hiányában és a földhivatal diszkriminatív politikájának következtében viszont nem jutottak földkiutaláshoz. Szl. déli járásaiban a ~ során kiutalt mintegy 140 ezer ha területből a szlovákiai magyarságnak mindössze annak 20%-a, vagyis 27 540 ha jutott. Ebből 24 311 ha magántulajdonba, 3229 ha pedig bérletbe került. A magyar kisebbségnek juttatott földterületből 17 622 ha kiskiutalásként lett kiosztva, 9918 ha nagyságú területet pedig maradékbirtokként kapott meg. A magyar nyelvterületen több mint 41 ezer ha került többségében pártpolitikai szempontok által kiválasztott cseh és szlovák nemzetiségű maradékbirtokosok, 44 000 ha pedig a kolonizáció során ideköltözött telepesek kezébe, a fennmaradó közel 30 000 ha pedig az állam tulajdonába ment át. A földreform ilyen eredménnyel végződő végrehajtása súlyos gazdasági károkat okozott a si magyarságnak, s nemcsak a magyar kisebbség társadalmi pozícióját, hanem politikai erejét is gyengítette. Az első bécsi döntés után a felvidéki földbirtokrendezés kormánybiztosává kinevezett Szilassy Béla vezetésével megkezdődött a csehszlovák földreform revíziója. A csehszlovák reform által kisemmizett magyar paraszti rétegek kárpótlására elsősorban a visszacsatolt területekről elköltözött cseh kolonisták és maradékbirtokosok földjeit használták fel. A pártpolitikai szempontok alapján végrehajtott földreform-revízió azonban a kisparaszti és földnélküli rétegek várakozásait nem váltotta be (ez ellen több helyen is – Fülek környékén, Ladamócon, Marosfalván, Nagykálnán, Újbarson, Zselízen – szót emeltek az érintettek). 2. A második földreformra az önálló szlovák állam (első Szlovák Köztársaság) idején került sor. Az elsősorban a zsidó földbirtokok felszámolását szolgáló reform kevéssé érintette a szlovákiai magyarságot, amelynek döntő többsége az első bécsi döntés révén visszakerült az anyaországhoz. 3. A harmadik földreformra a második vh.-t követően 1945 és 1948 között három szakaszban került sor. Ennek első szakaszát az 1945. júl. 21-i 12/1945-ös elnöki rendelet hirdette meg. Ez kimondta, hogy az 50 ha-on felüli mezőgazdasági, valamint 100 ha-on felüli erdőbirtok minden ellenszolgáltatás nélkül az állam tulajdonába megy át. A kisajátított földeket a Nemzeti Földalap kezelte. A kisajátított földek zömét a kassai kormányprogram által kollektív bűnösnek deklarált német és magyar nemzetiségű lakosságtól elkobzott földek képezték, amelyeket minden ellenszolgáltatás nélkül kizárólag szláv (cseh, szlovák, ruszin, ukrán) nemzetiségű kérelmezőknek utalhattak ki. A csehszlovák köztársasági elnök rendeletét megelőzte a Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) 1945. febr. 27-én kiadott 4/11945-ös, csak Szl. területén hatályos rendelete, amellyel elkobozta az 1938. nov. 1-je előtt nem csehszlovák állampolgárok, valamint a jelzett időpont előtt magukat magyarnak, ill. németnek valló csehszlovák állampolgárok 50 ha-t meghaladó földtulajdonát. A határozat ellen nem lehetett fellebbezni. Mivel ez a rendelet a középbirtokot meghaladó földtulajdont érintette, az SZNT az 1945. aug. 23-án kiadott 104/1945- ös rendeletével ellenszolgáltatás nélkül azonnali hatállyal elkobozta a német és magyar nemzetiségű lakosság egész földtulajdonát. Az elkobzott, ill. lefoglalt földekből a helyi szlovákok legalább 5 ha-t igényelhettek. A már földdel bíró kisgazdák annyit, hogy az össztulajdonuk 8–12 ha, a sokgyerekes családok esetében 10–15 ha legyen. A belső telepesek 20, a repatriánsok 50 ha-ig igényelhettek. Az elkobzott nagygazdaságok német és magyar nemzetiségű alkalmazottait ellenszolgáltatás nélkül elbocsátották, a szlovákokat földdel, ill. készpénzzel kártalanították. A nemzetiségi alapokra helyezett földreform első szakaszát – az SZNT beleegyezésével – az 1945. okt. 25-én kiadott 108/1945-ös elnöki rendelet fejezte be, amely ellenérték nélkül elkobozta a köztársaság „ellenségeinek”, a magyar és a német nemzetiségű fizikai és jogi személyeknek még megmaradt földtulajdonát, valamint az összes ingó és ingatlan vagyonát. A földreform második, 1947-ben meghirdetett szakasza valójában az első csehszlovák földreform revízióját jelentette. Végrehajtása során több mint 150 ezer ha egyházi földbirtok kisajátítására került sor. A földreform harmadik szakaszára a kommunisták 1948-as hatalomátvételét követően került sor. Ekkor már minden 50 ha fölötti birtok kisajátításra került, amelyet azonban nem osztottak szét, hanem az alakuló állami gazdaságok és földműves szövetkezetek birtokába juttattak. Az 1945-ben meghirdetett földreform alapján 1948. jún. 15-ig Szl.-ban 614 426 ha földet, benne 302 104 ha mezőgazdasági területet koboztak el. Ebben a magyarlakta járások részesedése 148 000 ha volt, de a közellátás biztosítása érdekében 60 000 ha mezőgazdasági földet továbbra is magyar tulajdonosok művelhettek meg. – Ir. Vadkerty Katalin: A belső telepítések és a lakosságcsere (1999); Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között (2008).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Történelem
SzerzőSA - Simon Attila
Rövid URL
ID373212
Módosítás dátuma2024. október 28.

Földes Dezső

Részletek

(* 1886. febr. 25. Szekszárd [Mo.], † 1945. jún. 10. Budapest [Mo.]) Színész, rendező, színigazgató. 1906-ban végzett színiakadémiát. Ezután Pozsonyban, Sopronban, Budapesten, majd ismét Pozsonyban játszott. Az első vh. harctereiről Pozsonyba került vissza, de a Magyar Tanácsköztársaság idején ismét Budapesten tartózkodott, s kivette részét az eseményekből. Később visszatért Pozsonyba, 1938-ig Csehszl.-ban maradt. 1923–1924-ben a Pozsony–kassai színikerületet, 1928–1938 között pedig a Nyugat-szlovákiai Magyar Színházat igazgatta. A pozsonyi rádió magyar adása számára színműveket dolgozott át, rádiójátékokat rendezett. A második vh. éveiben Budapesten tevékenykedett.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésPozsony [Bratislava]
SzerzőTL - Tóth László
Rövid URL
ID373215
Módosítás dátuma2024. október 28.

Földes György

Részletek

(* 1885. febr. 24. Bacsfa, † 1977. ápr. 24. Szentgotthárd [Mo.]) Író, földbirtokos. Jogot végzett, s előbb Szencen volt szolgabíró, majd Pozsonyban megyei árvaszéki ülnök. Az államfordulatot követően visszavonult birtokaira, ahol mintagazdaságot hozott létre; kulturális téren pedig a somorjai járási közművelődési testület munkájának fellendítésén fáradozott. Mint ennek elnökét 1945-ben háborús bűnösnek nyilvánították, és kitoloncolták Mo.-ra. – Fm. Kukkónia lelke (nov., történetek, 1932, 1993); Bocskay angyalkái (1942); Visszaemlékezések (önéletrajzi vázlatok, 2008).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésBacsfa [Báč]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID373218
Módosítás dátuma2024. október 28.

1 … 112 113 114 115 116 … 460
460 találat