Finta László; Kőszegi F.
(* 1938. febr. 22. Kovarc, † 2003. szept. 21. Komárom) Író, költő, hangjátékszerző, újságíró. A selmecbányai vegyipari szakközépiskolában érettségizett (1956). 1962–1964-ben a pozsonyi Színművészeti Főiskolán tanult. Volt vegyészlaboráns, bányász, színész, kőművessegéd stb. 1990-ben a komáromi Reflex c. lapot szerkesztette. Hangjátékokat is írt (pl. Lomb...megnyit →
(* 1938. febr. 22. Kovarc, † 2003. szept. 21. Komárom) Író, költő, hangjátékszerző, újságíró. A selmecbányai vegyipari szakközépiskolában érettségizett (1956). 1962–1964-ben a pozsonyi Színművészeti Főiskolán tanult. Volt vegyészlaboráns, bányász, színész, kőművessegéd stb. 1990-ben a komáromi Reflex c. lapot szerkesztette. Hangjátékokat is írt (pl. Lomb...megnyit →
Részletek
(* 1938. febr. 22. Kovarc, † 2003. szept. 21. Komárom) Író, költő, hangjátékszerző, újságíró. A selmecbányai vegyipari szakközépiskolában érettségizett (1956). 1962–1964-ben a pozsonyi Színművészeti Főiskolán tanult. Volt vegyészlaboráns, bányász, színész, kőművessegéd stb. 1990-ben a komáromi Reflex c. lapot szerkesztette. Hangjátékokat is írt (pl. Lomb és árnyék, 1982; Arcjátékok, 1983), Lusta királyság c. mesejátékát a Magyar Területi Színház mutatta be 1985-ben. – Fm. Pogány passió (v., 1982); Lusta királyság (mesejáték, 1987); Borsómese (mesék, 1994).
Fischer-Colbrie Ágoston
(* 1863. okt. 16. Zselíz, † 1925. máj. 17. Kassa) Teológiával és filozófiával foglalkozó író, tanár, kassai megyéspüspök. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, majd budapesti, ill. esztergomi szolgálatát követően a bécsi Pazmaneum tanára, később rektora lett. 1904-től segédpüspök, 1907-től haláláig pedig megyéspüspök Kassán. Elsőként fordította...megnyit →
(* 1863. okt. 16. Zselíz, † 1925. máj. 17. Kassa) Teológiával és filozófiával foglalkozó író, tanár, kassai megyéspüspök. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, majd budapesti, ill. esztergomi szolgálatát követően a bécsi Pazmaneum tanára, később rektora lett. 1904-től segédpüspök, 1907-től haláláig pedig megyéspüspök Kassán. Elsőként fordította...megnyit →
Részletek
Fischer-Colbrie Ágoston (FI)
(* 1863. okt. 16. Zselíz, † 1925. máj. 17. Kassa) Teológiával és filozófiával foglalkozó író, tanár, kassai megyéspüspök. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, majd budapesti, ill. esztergomi szolgálatát követően a bécsi Pazmaneum tanára, később rektora lett. 1904-től segédpüspök, 1907-től haláláig pedig megyéspüspök Kassán. Elsőként fordította magyarra a Rerum Novarum c. pápai enciklikát. Az államfordulat előtt több ízben is fellépett a kormány érzéketlen nemzetiségi politikájával szemben. Csehszl. megalakulását követően az egyetlen püspök volt, aki az új államban is a helyén maradt, s folytathatta főpásztori tevékenységét. Ám hamarosan szembekerült az új hatalommal, mivel bírálta annak egyház- és nemzetiségi politikáját. Az Országos Keresztényszocialista Párt egyik megszervezője. Főpásztori tevékenysége mellett a formálódó szlovákiai magyar szellemi élet egyik meghatározó alakja volt: több mint 25 egyesületet hozott létre, továbbá számos szociális létesítmény (pl. Szent József Szegénygyermekek Otthona, Kassai Patronage, Átmeneti Fiú Otthon, Leánymenhely, Katholikus Tanonc Otthon), ill. több újság elindítója volt. – Fm. Társadalmi problémák (tan., 1919); Népjóléti kérdések (tan., 1919); Beszédei és beszédvázlatai (1928)
Fischer György
Részletek
(* 1914. márc. 1. Érsekújvár, † 1991. febr. 27. Jeruzsálem [Izrael]) Publicista, pedagógiai szakíró. Szülővárosában érettségizett (1932). 1934–1938-ban sok cikket, riportot, verset, elbeszélést publikált (Gábri Fischer néven) a Csehszlovákiai Népszavában. 1944-ben Auschwitzbe hurcolták, végül Izraelben telepedett le. – Fm. Málas község monográfiája (1936).
Fischer Miklós
(* 1855. dec. 18. Eperjes – † 1930. szept. 24., Igló) Matematika-fizika szakos tanár, Magas-Tátra–kutató. 1875-ben szülővárosában érettségizett, 1879-ben a budapesti tudományegyetemen tett tanári vizsgát matematikafizika szakon. 1880–1922 között az iglói evangélikus gimnázium tanára, 1888-tól igazgatója volt. Aktív szereplője volt a város közéletének, 1891–1920...megnyit →
(* 1855. dec. 18. Eperjes – † 1930. szept. 24., Igló) Matematika-fizika szakos tanár, Magas-Tátra–kutató. 1875-ben szülővárosában érettségizett, 1879-ben a budapesti tudományegyetemen tett tanári vizsgát matematikafizika szakon. 1880–1922 között az iglói evangélikus gimnázium tanára, 1888-tól igazgatója volt. Aktív szereplője volt a város közéletének, 1891–1920...megnyit →
Részletek
(* 1855. dec. 18. Eperjes – † 1930. szept. 24., Igló) Matematika-fizika szakos tanár, Magas-Tátra–kutató. 1875-ben szülővárosában érettségizett, 1879-ben a budapesti tudományegyetemen tett tanári vizsgát matematikafizika szakon. 1880–1922 között az iglói evangélikus gimnázium tanára, 1888-tól igazgatója volt. Aktív szereplője volt a város közéletének, 1891–1920 között a Magyarországi Kárpáti Egyesület elnöki tisztét is betöltötte. Jelentős mértékben hozzájárult nemcsak az Egyesület működéséhez, hanem a tátrai és a szepességi turizmus fellendüléséhez. Kezdeményezője volt a tátrai menedékházak (pl. Sziléziai-ház) és utak építésének, közreműködött a térség tudományos vizsgálatában, topográfiai felmérésében és számos írásával külföldön is népszerűsítette a Magas-Tátrát. Diákjaival gyakran túrázott a Tátrában és ilyen alkalmakkor az ösvényeket javították, turistajelzéseket helyeztek ki. A poprádi Kárpáti Múzeum megalapításában, különösen annak könyvtára létrehozásában is szerepet vállalt. 1896-ban az ő javaslatára kapta az ország legmagasabb csúcsa (ma: Gerlachfalvi-csúcs) I. Ferenc József nevét.
Fizély Imre
(* 1887. júl. 15. Léva, † 1976. nov. 8. Pozsony) Villamosmérnök, közíró. Pozsonyban érettségizett, villamosmérnöki oklevelét Németországban szerezte. Az első vh.-ban orosz hadifogságba esett, 1920-ban tért haza. A pozsonyi Siemens Művek alkalmazottja volt nyugdíjazásáig (1947). A két vh. közötti években kezdeményezte a magyar szülői...megnyit →
(* 1887. júl. 15. Léva, † 1976. nov. 8. Pozsony) Villamosmérnök, közíró. Pozsonyban érettségizett, villamosmérnöki oklevelét Németországban szerezte. Az első vh.-ban orosz hadifogságba esett, 1920-ban tért haza. A pozsonyi Siemens Művek alkalmazottja volt nyugdíjazásáig (1947). A két vh. közötti években kezdeményezte a magyar szülői...megnyit →
Részletek
(* 1887. júl. 15. Léva, † 1976. nov. 8. Pozsony) Villamosmérnök, közíró. Pozsonyban érettségizett, villamosmérnöki oklevelét Németországban szerezte. Az első vh.-ban orosz hadifogságba esett, 1920-ban tért haza. A pozsonyi Siemens Művek alkalmazottja volt nyugdíjazásáig (1947). A két vh. közötti években kezdeményezte a magyar szülői társulatok országos ankétját. Elsősorban a kisebbségi magyar iskolák kérdéseivel foglalkozott.
Flachbart Ernő; Flachbarth
(* 1896. márc. 3. Gölnicbánya, † 1955. dec. 12. Pécs [Mo.]) Jogász, politikus, újságíró, egyetemi oktató. Szepességi német családban született. Jogi tanulmányai befejeztével újságíróként dolgozott; 1922-től Prágában az ellenzéki pártok sajtóirodájának, később Központi Irodájának vezetője, továbbá az ellenzéki magyar képviselők klubjának titkára, ill. a...megnyit →
(* 1896. márc. 3. Gölnicbánya, † 1955. dec. 12. Pécs [Mo.]) Jogász, politikus, újságíró, egyetemi oktató. Szepességi német családban született. Jogi tanulmányai befejeztével újságíróként dolgozott; 1922-től Prágában az ellenzéki pártok sajtóirodájának, később Központi Irodájának vezetője, továbbá az ellenzéki magyar képviselők klubjának titkára, ill. a...megnyit →
Részletek
Flachbart Ernő (FI)
(* 1896. márc. 3. Gölnicbánya, † 1955. dec. 12. Pécs [Mo.]) Jogász, politikus, újságíró, egyetemi oktató. Szepességi német családban született. Jogi tanulmányai befejeztével újságíróként dolgozott; 1922-től Prágában az ellenzéki pártok sajtóirodájának, később Központi Irodájának vezetője, továbbá az ellenzéki magyar képviselők klubjának titkára, ill. a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője volt. Az 1929-ben folyó, a közvélemény által nagy figyelemmel kísért ún. Tuka-per idején a rendőrség látókörébe került, ezért Németországba távozott. 1933-ban Mo.-ra költözött, ahol a Felvidéki Tudományos Társaság főtitkára volt, s miniszteri tanácsosként a kisebbségi ügyek szakértőjeként dolgozott. 1939-től előbb a debreceni Tisza István Tudományegyetem tanára, majd 1949-től haláláig a Pécsi Egyetem Jogi Tanszékének vezetője volt. A kisebbségi jogok szakértőjének számított, nemzetközi ismertségű jogtudósként tisztelték. Az 1989-es rendszerváltás után Mo.-n Flachbart Ernő Kisebbségi Jogi Kutatóintézet alakult, 2002-ben Flachbart Ernő-emlékkönyv jelent meg, Flachbart-füzetek címmel könyvsorozat lát napvilágot. – Fm. System des internationalen Minderheitenrechtes (1937); A nemzetiségi csoportok jogi helyzete a szlovák alkotmány szerint (1943); Histoire des minorités nationales en Hongrie (németül és angolul is, 1944).
Flaché Gyula
(* 1892. nov. 7. Budapest, † 1967. szept. 18. Besztercebánya) Festő. 1910-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd a bécsi akadémián tanult festészetet. Az első vh. kitörésekor bevonult, és rajzolóként teljesített szolgálatot. 1917-ben Besztercebányán telepedett le. 1920-ban megalapította a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesületét, amelynek az 1930-as...megnyit →
(* 1892. nov. 7. Budapest, † 1967. szept. 18. Besztercebánya) Festő. 1910-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd a bécsi akadémián tanult festészetet. Az első vh. kitörésekor bevonult, és rajzolóként teljesített szolgálatot. 1917-ben Besztercebányán telepedett le. 1920-ban megalapította a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesületét, amelynek az 1930-as...megnyit →
Részletek
Flaché Gyula (Önarckép)
(* 1892. nov. 7. Budapest, † 1967. szept. 18. Besztercebánya) Festő. 1910-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd a bécsi akadémián tanult festészetet. Az első vh. kitörésekor bevonult, és rajzolóként teljesített szolgálatot. 1917-ben Besztercebányán telepedett le. 1920-ban megalapította a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesületét, amelynek az 1930-as évekig az igazgatója volt. Festészetében a plein air festészet és a dekorativitás egyéni szintézisét alkotta meg. Jelentős portréfestészete is. Ő festette többek között a gyetvahutai r. k. plébániatemplom falfestményeit, s más monumentális munkákat is készített. – Ir. Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón (1931).
Fleischmann Gyula
(* 1889. szept. 21. Kassa, † 1969. jún. 27. Tihany [Mo.]) Politikus, publicista. Budapesten szerzett magyar–latin–német szakos tanári képesítést, majd a kassai főreáliskolában tanított. Az államfordulatután állásából elbocsátották. Az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) egyik megszervezője, egy ideig kerületi főtitkára, 1928–1935 között tartományi képviselője volt....megnyit →
(* 1889. szept. 21. Kassa, † 1969. jún. 27. Tihany [Mo.]) Politikus, publicista. Budapesten szerzett magyar–latin–német szakos tanári képesítést, majd a kassai főreáliskolában tanított. Az államfordulatután állásából elbocsátották. Az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) egyik megszervezője, egy ideig kerületi főtitkára, 1928–1935 között tartományi képviselője volt....megnyit →
Részletek
(* 1889. szept. 21. Kassa, † 1969. jún. 27. Tihany [Mo.]) Politikus, publicista. Budapesten szerzett magyar–latin–német szakos tanári képesítést, majd a kassai főreáliskolában tanított. Az államfordulatután állásából elbocsátották. Az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) egyik megszervezője, egy ideig kerületi főtitkára, 1928–1935 között tartományi képviselője volt. Szerkesztette az OKP A Nép, ill. Keresztény munkás c. lapjait, valamint ezek szlovák nyelvű változatait. 1939-től Budapesten a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tanácsosa volt. – Fm. A szocializmus fejlődése (é. n.); Az olasz fasizmus (1927); Csehszl. művelődéspolitikája és a magyar kisebbség (1939).
Floch István
(* 1898. ? Pozsony, † 1941. aug. 24. Pozsony) Újságíró, ifjúsági mozgalmi szervező. A középiskolát szülővárosában végezte, utána az első vh. frontjára került. 1918 után Budapesten, Pozsonyban és Prágában folytatott egyetemi tanulmányokat, s közben keresztényszocialista ifjúsági szervezetek (Keresztényszocialista Diákok Szabad Szervezete, Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége,...megnyit →
(* 1898. ? Pozsony, † 1941. aug. 24. Pozsony) Újságíró, ifjúsági mozgalmi szervező. A középiskolát szülővárosában végezte, utána az első vh. frontjára került. 1918 után Budapesten, Pozsonyban és Prágában folytatott egyetemi tanulmányokat, s közben keresztényszocialista ifjúsági szervezetek (Keresztényszocialista Diákok Szabad Szervezete, Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége,...megnyit →
Részletek
(* 1898. ? Pozsony, † 1941. aug. 24. Pozsony) Újságíró, ifjúsági mozgalmi szervező. A középiskolát szülővárosában végezte, utána az első vh. frontjára került. 1918 után Budapesten, Pozsonyban és Prágában folytatott egyetemi tanulmányokat, s közben keresztényszocialista ifjúsági szervezetek (Keresztényszocialista Diákok Szabad Szervezete, Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége, Magyar Akadémikusok Keresztény Köre) egyik fő szervezője volt. Részt vett a Turul és az Új Auróra alapításában. Újságíróként főleg a Prágai Magyar Hírlapnak dolgozott. 1928 és 1938 között az Országos Keresztényszocialista Párt prágai parlamenti klubja titkárságának vezetője volt. A szlovák állam idején jelentős kulturális munkát végzett a Toldy Körben, s a Szlovenszkói Magyar Párt vezetőségébe tartozott.
Flórián Károly
(* 1878. jan. 26. Eperjes, † 1941. aug. 15. Kassa) Jogász, útleírások szerzője. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a kolozsvári egyetemen 1900-ban szerzett jogi doktori oklevelet. 1901–1914 között az eperjesi Jogi Akadémia tanára volt, 1914-ben a berlini egyetemen is előadott. Az I. vh.-ban orosz hadifogságba...megnyit →
(* 1878. jan. 26. Eperjes, † 1941. aug. 15. Kassa) Jogász, útleírások szerzője. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a kolozsvári egyetemen 1900-ban szerzett jogi doktori oklevelet. 1901–1914 között az eperjesi Jogi Akadémia tanára volt, 1914-ben a berlini egyetemen is előadott. Az I. vh.-ban orosz hadifogságba...megnyit →
Részletek
(* 1878. jan. 26. Eperjes, † 1941. aug. 15. Kassa) Jogász, útleírások szerzője. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a kolozsvári egyetemen 1900-ban szerzett jogi doktori oklevelet. 1901–1914 között az eperjesi Jogi Akadémia tanára volt, 1914-ben a berlini egyetemen is előadott. Az I. vh.-ban orosz hadifogságba került. Megtanult oroszul és a harkovi egyetemen közgazdaságtant adott elő. 1918-ban tért vissza Mo.-ra és a kassai magyar oktatási nyelvű jogakadémia tanára lett. 1922-ben az akadémia bezárását követően nyugdíjba vonult és visszatért Eperjesre. 1924–1928 között Eperjes polgármestere. A Magyarországi Kárpát Egyesület eperjesi osztályának választmányi tagja, 1936–1939 között a Karpathenverein alelnöki tisztét is betöltötte. Egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Hamvait Kassáról Eperjesre szállították és ott temették el. Két tátrai és egy alpesi hegyi túráról könyvet is írt. – Fm: Három nap a Magas-Tátrában (1904); Barangolások a Magas-Tátrában (1905); A tiroli hegyek között (1904). Szocializmus és magántulajdon (1901); A törvényhatóságok és az önkéntes adófizetés ex-lex-ben (1903); Az adománygyűjtés a magyar közigazgatási jogban (1904); A magyar– horvát pénzügyi egyezmény (1905); Az adóreform (1912).