Felvidékiek szovjet hadifogságban
A szovjet hadifogolytáborok rendszere 1939 és 1956 között működött. Ebben az időszakban a Belügyi Népbiztosság (NKVD), majd később a Belügyminisztérium (MVD) kötelékében mintegy 500 hadifogolytábor, több mint 2000 táborrészleg és közel 400 munkászászlóalj működött. Az irányításuk a belügyi központi kormányszerven belül teljesen elkülönült a...megnyit →
A szovjet hadifogolytáborok rendszere 1939 és 1956 között működött. Ebben az időszakban a Belügyi Népbiztosság (NKVD), majd később a Belügyminisztérium (MVD) kötelékében mintegy 500 hadifogolytábor, több mint 2000 táborrészleg és közel 400 munkászászlóalj működött. Az irányításuk a belügyi központi kormányszerven belül teljesen elkülönült a...megnyit →
Részletek
A szovjet hadifogolytáborok rendszere 1939 és 1956 között működött. Ebben az időszakban a Belügyi Népbiztosság (NKVD), majd később a Belügyminisztérium (MVD) kötelékében mintegy 500 hadifogolytábor, több mint 2000 táborrészleg és közel 400 munkászászlóalj működött. Az irányításuk a belügyi központi kormányszerven belül teljesen elkülönült a GULAG (Javítómunka-táborok Főigazgatósága) felügyelete alá tartozó büntető- és javító-nevelő táboroktól. Egy önálló szervet, az UPVI/GUPVI, a Hadifogoly- és Internáltügyi Parancsnokságot/Főparancsnokságot hozták létre e célból. A magyarok már az 1941-es hadjárat folyamán is estek hadifogságba, de a számuk csak az 1943 januári doni katasztrófa idején szökött magasra. Szovjet fogságba összesen 555-565 ezer magyar állampolgár esett. Ebből 385-390 ezer személy került a Szovjetunió területére, azok, akiket nem vittek ki a Szovjetunióba, még 1945 folyamán szabadultak. A felvidéki származású hadifoglyok visszaemlékezései is a szovjetunióbeli végcélba való utazást (marhavagonokban) tartják a fogság egyik legnehezebb fázisának – a visszaemlékezők tudatában nagyon rossz emlékek maradtak meg (a hely, az élelem, az innivaló hiánya, a fogva tartók kíméletlensége, a hideg stb.). A hadifoglyokkal a fogolytáborokban végeztetett munka célja elsősorban a lerombolt vidékek gazdaságának talpra állítása volt. Ezt bizonyítja az is, hogy a hadifoglyok részvételi aránya az építőiparban volt a legnagyobb, ez után következett az energiaipar, a hadiipar, az építőanyag-gyártás, a faipar, a kohó- és gépipar, valamint a maradék egyéb ipari és mezőgazdasági ágazat. Az elégtelen élelmezés, a kemény munka, rossz higiéniai körülmények, de a stressz és a lehangoltság is legyengítették a foglyok szervezetét és így hajlamosabbak voltak a betegségekre. Németország kapitulálása után kezdődött rögtön elkezdték a munkaképtelen foglyok hazaengedését. A munkaképeseket szovjetunióbeli munkatáborokba vitték. 1945 novemberéig az első hullámban több mint 189 ezer magyar hadifogoly került haza. A Szovjetunióban a hadifogoly munkaerő kihasználásában 1946 és 1947 első fele volt a legintenzívebb, így 1946 folyamán alacsony volt a hazaengedettek száma. A második nagy hazaengedési hullám 1947 májusában kezdődött, az év végéig megközelítőleg 93 ezer magyar hadifoglyot küldtek haza. A harmadik nagy hullám 1948-ban következett, amikor közel 89 ezer hadifoglyot eresztettek el. 1949 januárjában még 12 ezer magyar volt szovjet hadifogságban, őket a következő években küldték fokozatosan haza, bár a hadifoglyok utolsó kis csoportjai csupán 1956-ban jöttek haza Szovjetunióból. 1946 tavaszán változás történt a magyar hadifoglyok hazaszállítási útvonalán: addig csak Foksányon (Focşani, Románia), keresztül történhetett a hazatérés, ekkortól pedig a máramarosszigeti (Sighetu Marmației, Románia) 36. sz. repatriáló tábor is fogadott magyarokat, és 1948 áprilisától már csakis Máramarosszigeten keresztül kerültek Mo.-ra a magyar hadifoglyok és internáltak. A felvidékieket, akik a kivizsgálásokon és szűrréseken Csehszl.-t adták meg a hazájuknak, gyakran több hónapig a romániai tranzitlágerekben visszatartották, mivel az akkori Csehszl.-nak nem volt érdekében a magyar foglyokat otthon fogadni, a helyzetük 1948 nyarán javult, a felvidéki visszaérkezők legnagyobb része 1948 őszére hazajutott. Máig nem tudni, hogy a magyar hadifoglyok közül mennyien származtak az 1938-ban visszacsatolt felvidéki területekről, mint ahogyan az sem feltárt, mennyien nem tértek vissza a szovjet hadifogságból.
Fendt Pál
(* 1898. ápr. 7. Znojmo, † ?) Műfordító, szerkesztő. A Selmecbányái Líceumban érettségizett, majd az első vh.-ban hadifogságba esett. A prágai Német Egyetemen gyógyszerészi oklevelet szerzett (1924), ezután szakmájában dolgozott. 1941-ben kommunista tevékenysége miatt fegyházra ítélték. 1944-ben részt vett a szlovák nemzeti felkelésben, a felkelés kormánya tagjaként az...megnyit →
(* 1898. ápr. 7. Znojmo, † ?) Műfordító, szerkesztő. A Selmecbányái Líceumban érettségizett, majd az első vh.-ban hadifogságba esett. A prágai Német Egyetemen gyógyszerészi oklevelet szerzett (1924), ezután szakmájában dolgozott. 1941-ben kommunista tevékenysége miatt fegyházra ítélték. 1944-ben részt vett a szlovák nemzeti felkelésben, a felkelés kormánya tagjaként az...megnyit →
Részletek
(* 1898. ápr. 7. Znojmo, † ?) Műfordító, szerkesztő. A Selmecbányái Líceumban érettségizett, majd az első vh.-ban hadifogságba esett. A prágai Német Egyetemen gyógyszerészi oklevelet szerzett (1924), ezután szakmájában dolgozott. 1941-ben kommunista tevékenysége miatt fegyházra ítélték. 1944-ben részt vett a szlovák nemzeti felkelésben, a felkelés kormánya tagjaként az egészségügyi tárca vezetője, 1945-től a szlovák egészségügyi megbízott helyettese, később ügyosztályvezető volt. 1950-től a Pravda Könyvkiadó keretében működő Magyar Könyvtár szerkesztője, 1953–1955-ben a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó igazgatója és főszerkesztője, 1955-től nyugdíjazásáig (1958) a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségének vezetője volt. Jelentős szervezőmunkát végzett a második vh. utáni hazai magyar könyvkiadás elindításában.
Fényes Samu
(* 1863. okt. 28. Tállya, † 1937. aug. 29. Bécs) Író, publicista, lapszerkesztő. Jogot végzett, 1907-ig Kassán volt ügyvéd. 1908-ban Budapesten megindította az Úttörő c. lapot, s egyik megalapítója volt a Galilei-körnek. Kassán a szociáldemokrata sajtóban publikált. Aktívan részt vett az 1918–19-es mo.-i forradalmakban. 1919-ben rövid időre...megnyit →
(* 1863. okt. 28. Tállya, † 1937. aug. 29. Bécs) Író, publicista, lapszerkesztő. Jogot végzett, 1907-ig Kassán volt ügyvéd. 1908-ban Budapesten megindította az Úttörő c. lapot, s egyik megalapítója volt a Galilei-körnek. Kassán a szociáldemokrata sajtóban publikált. Aktívan részt vett az 1918–19-es mo.-i forradalmakban. 1919-ben rövid időre...megnyit →
Részletek
(* 1863. okt. 28. Tállya, † 1937. aug. 29. Bécs) Író, publicista, lapszerkesztő. Jogot végzett, 1907-ig Kassán volt ügyvéd. 1908-ban Budapesten megindította az Úttörő c. lapot, s egyik megalapítója volt a Galilei-körnek. Kassán a szociáldemokrata sajtóban publikált. Aktívan részt vett az 1918–19-es mo.-i forradalmakban. 1919-ben rövid időre visszatért Kassára, s néhány írása megjelent a Kassai Munkásban. 1920-tól Bécsben élt, gyakran átjárt Pozsonyba, s Diogenes c. lapjában szlovákiai magyar könyveket is ismertetett. Számos cikke, elbeszélése jelent meg A Reggelben.
Ferencz Ferdinánd; Tugári Ferenc
(* 1928. máj. 20. Losonc, † 1979. febr. 9. Losonc) Publicista. Középiskolai tanulmányait Losoncon és Balassagyarmaton végezte, majd tisztviselő, később a füleki Városi Múzeum vezetője lett. Az 50-es években aktívan részt vett Losonc magyar kulturális életében: a Kármán József Kör és az Indulás egyik alapítója és irányítója,...megnyit →
(* 1928. máj. 20. Losonc, † 1979. febr. 9. Losonc) Publicista. Középiskolai tanulmányait Losoncon és Balassagyarmaton végezte, majd tisztviselő, később a füleki Városi Múzeum vezetője lett. Az 50-es években aktívan részt vett Losonc magyar kulturális életében: a Kármán József Kör és az Indulás egyik alapítója és irányítója,...megnyit →
Részletek
(* 1928. máj. 20. Losonc, † 1979. febr. 9. Losonc) Publicista. Középiskolai tanulmányait Losoncon és Balassagyarmaton végezte, majd tisztviselő, később a füleki Városi Múzeum vezetője lett. Az 50-es években aktívan részt vett Losonc magyar kulturális életében: a Kármán József Kör és az Indulás egyik alapítója és irányítója, a kulturális rendezvények fő szervezője volt. Cikkeit és szórványos verseit az Új Szó, A Hét, az Indulás és az Irodalmi Szemle közölte. Mo.-i folyóiratokban is publikált.
Ferencz László
(* 1909. febr. 11. Rozsnyó, † 1979. okt. 17. Budapest) Publicista, lapszerkesztő. A Sarló legbaloldalibb vezetőségi tagja volt, a mozgalom szétesése után a CSKP funkcionáriusaként működött. 1936 és 1938 között a Magyar Nap felelős szerkesztője s a Magyar Fiatalok Szövetségének alapítója és vezetője volt. 1938 végén Londonba...megnyit →
(* 1909. febr. 11. Rozsnyó, † 1979. okt. 17. Budapest) Publicista, lapszerkesztő. A Sarló legbaloldalibb vezetőségi tagja volt, a mozgalom szétesése után a CSKP funkcionáriusaként működött. 1936 és 1938 között a Magyar Nap felelős szerkesztője s a Magyar Fiatalok Szövetségének alapítója és vezetője volt. 1938 végén Londonba...megnyit →
Részletek
(* 1909. febr. 11. Rozsnyó, † 1979. okt. 17. Budapest) Publicista, lapszerkesztő. A Sarló legbaloldalibb vezetőségi tagja volt, a mozgalom szétesése után a CSKP funkcionáriusaként működött. 1936 és 1938 között a Magyar Nap felelős szerkesztője s a Magyar Fiatalok Szövetségének alapítója és vezetője volt. 1938 végén Londonba emigrált. 1945 után Mo.-on élt, újságíróként dolgozott, majd diplomáciai szolgálatban volt.
Ferenczy Anna
(* 1933. aug. 16. Nyitragerencsér – † 2022. dec. [6.]) Színésznő, író. 1950-ben az Állami Faluszínház magyar tagozatának, 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház alapító tagja volt, s egészen nyugdíjazásáig a színháznál maradt (2008-ban a színháztól megkapta az Örökös Tag címet). Többször vendégszerepelt magyarországi...megnyit →
(* 1933. aug. 16. Nyitragerencsér – † 2022. dec. [6.]) Színésznő, író. 1950-ben az Állami Faluszínház magyar tagozatának, 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház alapító tagja volt, s egészen nyugdíjazásáig a színháznál maradt (2008-ban a színháztól megkapta az Örökös Tag címet). Többször vendégszerepelt magyarországi...megnyit →
Részletek
Ferenczy Anna (DE)
(* 1933. aug. 16. Nyitragerencsér – † 2022. dec. [6.]) Színésznő, író. 1950-ben az Állami Faluszínház magyar tagozatának, 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház alapító tagja volt, s egészen nyugdíjazásáig a színháznál maradt (2008-ban a színháztól megkapta az Örökös Tag címet). Többször vendégszerepelt magyarországi színházaknál; hangjátékszerepeket is vállalt. Regények, gyermekversek és -mesék szerzője; Napraforgók c. életregényét a Nő c. hetilap közölte folytatásokban 1983–1984-ben. – Főbb színházi szerepei: Bozi Marika (Urbán Ernő: Tűzkeresztség; Lujza (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Zília (Heltai Jenő: A néma levente); Anna Karenina (Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Anna Karenina); Szonya (Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi); Baradlayné (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai); Hábetlerné (Fejes Endre: Rozsdatemető); Jenny (Bertolt Brecht–Kurt Weill: Koldusopera); Zsani néni (Móricz Zsigmond.: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Lisbeth (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Böske (Móricz Zsigmond: Kismadár); Elisabeth (Arthur Miller: A salemi boszorkányok); Nagymama (Csiky Gergely: Nagymama); Higginsné (George Bernard Shaw–Alan Jay Lerner–Frederick Loewe: My Fair Lady). Pályafutása során több mint 100 szerepet játszott, többször vendégszerepelt Magyarországon is. Húsznál is több hangjátékban működött közre a pozsonyi rádió magyar adásában – Film: O dve slabiky dozadu R.: Katarína Šulajová; Köszönöm, jól. R.: Prikler Mátyás – Fm. Pitypangkoszorú / szociográfiai családregény; A furfangos kondás – Zoboralji pajkos mesék; Kígyófutó szép János – Zoboralji mesék; Csintalan mesék – Díjak , elismerések: A legjobb női alakítás díja; A szovjet drámairodalom országos seregszemléjén: Anya – Ibragimbekov, Homokon épülő ház; Érdemes művész 1982; Pribina-kereszt II. fokozat, 2003; Magyar Játékszíni Társaság – Hűség díj, 2008; a szlovák Irodalmi alap Életmű díja, 2008. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997);. Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest).
Ferienčík Ági
(* 1958. júl. 14. Párkány) Zongora- és csembalóművész, énektanár. Az alapiskolát Párkányban végezte. Innen a Pozsonyi Konzervatóriumba került (1973−1979). A Szlovák Népművészeti Együttesben korrepetált (1979−1992). 1992-ben az Ifjú Szívek mellett alakult Gaudium együttes művészeti vezetője. A brünni Masaryk Egyetem Bölcsészeti Karán Shalev Ad-El tanítványaként...megnyit →
(* 1958. júl. 14. Párkány) Zongora- és csembalóművész, énektanár. Az alapiskolát Párkányban végezte. Innen a Pozsonyi Konzervatóriumba került (1973−1979). A Szlovák Népművészeti Együttesben korrepetált (1979−1992). 1992-ben az Ifjú Szívek mellett alakult Gaudium együttes művészeti vezetője. A brünni Masaryk Egyetem Bölcsészeti Karán Shalev Ad-El tanítványaként...megnyit →
Részletek
Ferienčík Ági (csa)
(* 1958. júl. 14. Párkány) Zongora- és csembalóművész, énektanár. Az alapiskolát Párkányban végezte. Innen a Pozsonyi Konzervatóriumba került (1973−1979). A Szlovák Népművészeti Együttesben korrepetált (1979−1992). 1992-ben az Ifjú Szívek mellett alakult Gaudium együttes művészeti vezetője. A brünni Masaryk Egyetem Bölcsészeti Karán Shalev Ad-El tanítványaként bakkalaureátusi fokozatot szerzett régizene szakon csembaló és basso continuo-játékban (1992−1995). 1993-ban a Szlovák Filharmónia (Musica aeterna) csembalójátékosa. A pozsonyi Štefánik Művészeti Alapiskola korrepetítora (1995−2000). 1993-ban és 1997-ben a franciaországi Angoulême-ben járt tanulmánykörúton Pascal Dubreuil-nél. A pozsonyi E. Jaczová Tánckonzervatóriumban korrepetált és zongorajátékot tanított (2000−2006). A Nyitrai Magánkonzervatórium tanára (2006−2013), közben a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola csembalótanára (2007−2013). Közreműködött a Szlovák Nemzeti Színház előadásain (Händel: Alcina, Haydn: A lakatlan sziget). Számos rangos hazai és külföldi rendezvényen lépett fel Franciaországban, Portugáliában, Luxemburgban, Németországban, Lengyelországban, Magyarországon. Fellépett a brünni Galantní slavnosti, a Český Krumlovi Slavnosti pětilisté růže, a pozsonyi Dni starej hudby, a nyitrai Musica sacra stb. fesztiválon. Hazai és külföldi együttesekben egyaránt szerepelt: a Szlovák Nemzeti Színház zenekarában, a Solamente Naturali, Sinfonietta Bratislava, Mladí bratislavskí sólisti együttesekben, a Zsolnai Kamarazenekarban, a Camerata Hungarica együttesben, a magyarországi Renaissance Consort formációban vagy pl. a csehországi Flore musicae együttesben. Tagja volt az Ifjú Szíveknek és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. Együttműködött Pascal Dubreuil, Marie-Laure Teissedre, John Toll, Olivier Schneebeli, Andrew Parrot, John Holloway, Jack Martin Händler, Anton Popovič, Adrián Rajter, Leoš Svárovský, Jaroslav Kyzlink karmesterekkel. Rendszeresen együttműködik a Musica aeterna együttessel, Michal Sťahel csellistával, Jana Pastorková és Kamila Zajíčková szopránénekesekkel. Tagja a Miméza, Music for a While, Amaranth Ensemble régizenei együtteseknek. Közreműködött a LUDUD Színház Tvoj Ľudevít című daljátékában (rendező: Kamil Žiška).
Fernyák István
Részletek
(* 1973. jún. 2. Dunaszerdahely) Birkózó. Jelentősebb nemzetközi sikereket juniorként ért el: egy vb-harmadik (1998) és két Eb-második hely (1991, 1992). A felnőttek mezőnyében Eb-bronzérmes (1993), a sydney-i olimpián (2000) nyolcadik helyezett.
Fiala Ilona
(* 1956. márc. 14. Kalász) Író, újságíró. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakon végzett (1980). Pozsonyban él. Dolgozott az Új Szóban (1980–1986), az Odborár és a Spektrum szlovák szakszervezeti hetilapban, szerkesztette az előbbi magyar nyelvű mutációját (Szakszervezeti Közlöny), a másiknak 1998-ig riportere volt....megnyit →
(* 1956. márc. 14. Kalász) Író, újságíró. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakon végzett (1980). Pozsonyban él. Dolgozott az Új Szóban (1980–1986), az Odborár és a Spektrum szlovák szakszervezeti hetilapban, szerkesztette az előbbi magyar nyelvű mutációját (Szakszervezeti Közlöny), a másiknak 1998-ig riportere volt....megnyit →
Részletek
(* 1956. márc. 14. Kalász) Író, újságíró. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakon végzett (1980). Pozsonyban él. Dolgozott az Új Szóban (1980–1986), az Odborár és a Spektrum szlovák szakszervezeti hetilapban, szerkesztette az előbbi magyar nyelvű mutációját (Szakszervezeti Közlöny), a másiknak 1998-ig riportere volt. 2000 és 2011 között a Közbeszerzési Hivatal, 2011-től 2019-ig az MKP szóvivője. Könyvismertetői, jegyzetei, tárcái, elbeszélései hazai magyar lapokban jelennek meg. 2022-ben Arany Opus Díjat kapott. – Fm. Néhány szelet (r., 2013); Ólomsúly (r., 2014); Mindennap (elb., 2018); Jaj, anya! (r., 2019).
Fiatal Dolgozó
Részletek
Kommunista ifjúsági havi lap (Prága, 1926). 5 száma jelent meg. Kiadója Antonín Novotný volt. Korábban Fiatal Kommunista, majd Kommunista Ifjúmunkás, később Fiatal Dolgozó címen adták ki. – Szerk. Madarász István.