A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Bándy György (FI)

(* 1950. szept. 6. Rimaszombat) Ev. lelkész, teológus, egyetemi oktató. Iskolai tanulmányait Somorján kezdte. A pozsonyi Evangélikus Teológiai Karon és a lipcsei egyetemen folytatott tanulmányai után 1974-ben szerzett teológusi oklevelet. Bakabányán (Pukanec) volt segédlelkész (1974– 76), Gútán volt (1976– 76) és Somorján (1977 – 2005) volt ev. lelkipásztor, jelenleg Somorján él. A pozsonyi Comenius Egyetem Ev. Teológiai Karán 1990-től oktat, 1991-ben docens és 2000-ben professzor lett. Az Ószövetségi Tanszéket 1996 óta vezeti, 2003-tól 2007-ig a dékáni tisztet töltötte be. A komáromi Selye János Egyetem Ref. Teológiai Karának is tanszékvezető tanára volt 2007–2015 között. Kutatási területe az ószövetségi teológia. Vezetése alatt készült el az Ószövetség ökumenikus szlovák fordítása. Tudományos dolgozatai szlovákiai, magyarországi és egyéb külföldi folyóiratokban jelennek meg. Több egyetemi tankönyv, jegyzet szerzője. 2008-ban a szímői önkormányzat Jedlik Ányos-díjával tüntették ki. 2010-ben Leonard Stöckel-díjat kapott.– Fm. Biblospytový úvod do Starej zmluvy (1993); Apoštolské vierovyznanie (1998); Dekalóg (1999); Úvod do exegézy Starej zmluvy (2002); Úvod do Starej zmluvy (2002); Teológia Starej zmluvy (2003); Exegéza Knihy proroka Jonáša (2004); Úvod do Starej zmluvy (2004); Dejiny Izraela (2006); Bevezetés az Újszövetségbe (2008);  Stará zmluva ako literárny fenomén (2009); Lukács különanyagának példázatai 2009); A Galatákhoz írt levél magyarázata (2010); Az Ószövetség teológiája (2010); Exegéza knihy proroka Micheáša (2011); Jelek János evangéliumában (2012); János levelei (2012); Kniha Rút (2012); Passio et resurrectio Christi (2013); Az újszövetségi krisztológia időszerű szempontjai és távlatai (2014); Lukács különanyagának narratív szövegei (2015); Slávnostné a kajúce žalmy (2015); Exegéza Knihy Józuovej (2016).

Bauer Edit (GJ)

(* 1946. aug. 30. Somorja) Szociológus, politikus. A somorjai magyar gimnáziumban érettségizett (1963), a pozsonyi Közgazdasági Egyetemen diplomázott (1968). 1969–1989-ben a pozsonyi Életszínvonal-kutató Intézet, 1990-től az SZTA Prognosztikai Intézetének munkatársa, 1972–1980-ban az SZTA Szociológiai Intézetének aspiránsa. Kutatási területe: életmódkutatás, a nők életmódja, a szabadidő eltöltésének és a munkanélküliségnek a problémája. 1990-től aktívan politizál. Az Együttélés Politikai Mozgalom (1990–1998), majd az MKP parlamenti képviselője (1998–2004), közben a Munka-, Család- és Szociális Ügyi Minisztérium államtitkára (1998–2002). 2004-2014 között az Európai Parlament képviselője. 2017-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült.

Bauer Győző (GJ)

(* 1942. máj. 31. Érsekújvár, † 2018. máj. 12. Somorja) Orvos, farmakológus, diplomata. Galántán érettségizett (1959), a pozsonyi Comenius Egyetem Orvostudományi Karán szerzett orvosi oklevelet (1965). 1966–1972 között a Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai Farmakológiai Intézetében dolgozott, 1972-től az SZTA pozsonyi Kísérleti Gyógyszerkutató Intézet tudományos munkatársa, 1990–1998 között igazgatója. 1990-ben a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. 1991–1996 között a Csemadok OV elnöke, 2003–2007 között Szl. törökországi nagykövete. Kutatási területe a neurofarmakológia, több, nemzetközileg is elismert tudományos eredmény fűződik nevéhez. Számos tudományos dolgozata, ill. ismeretterjesztő cikke jelent meg. 1987-től az SZTA levelező, 1998-tól rendes tagja, az MTA külső tagja. Főbb díjai, kitüntetései: Klement Gottwald Állami Díj (1987); A Magyar Köztársaság Elnökének Aranyérme (2000); a Pribina-kereszt II. fokozata (2001); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2001); Kemény Zsigmond-díj (2003); Arany János-díj (életműdíj tudományos munkásságáért, 2008). – Fm. Farmakológia zažívacieho traktu (1988).

Bugár Béla − politikus (GJ)

(* 1958. júl. 7. Pozsony) Tervezőmérnök, politikus. A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett mérnöki oklevelet (1982). 1982–1990-ben a pozsonyi Nehézgépipari Vállalat tervezőmérnöke, 1990-től aktívan politizál. Az MKDM alapító tagja és parlamenti képviselője a Csehszlovák Szövetségi Gyűlésben (Prága, 1990–1992). 1991–1998-ban az MKDM, 1998–2007-ben az MKP elnöke. 1992-től a Szlovák Köztársaság Nemzetiségi Tanácsának képviselője (MKDM, majd 1998-tól MKP), 1998–2006-ban a parlament alelnöke, a ciklus végén rövid ideig elnöke volt. 2009-ben kilépett az MKP-ból és társaival Most–Híd néven új pártot alapított, melynek megalapításától az elnöke. – Fm. Olyan országban élek… (Szigeti Lászlóval közösen, 2004)

Élesztős Pál (csa)

(* 1948. máj. 6. Kolozsnéma) Gépészmérnök, egyetemi tanár. A Komáromi Gépipari Szakközépiskolában érettségizett (1967). A pozsonyi Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1972). Tanulmányai befejeztével az egyetem Kémiai Gépek és Berendezések Tanszékén lett tanársegéd és aspiráns. Kandidátusi disszertációját 1977-ben védte meg. Ekkor az egyetem Rugalmasságtani és Szilárdságtani Tanszékének adjunktusa, majd docense (1988) lett. Előadásait a szilárd és az alakítható testek és közegek mechanikájának témakörében tartotta. 1997–2007-ben a gépészmérnöki kar Rugalmasságtani és Szilárdságtani Tanszékének vezetője volt. 2007-ben megvédte egyetemi tanári szakdolgozatát az alkalmazott mechanika témakörében. 2007-től az Alkalmazott Mechanikai és Mechatronikai Intézet helyettes vezetője. A professzori kinevezést 2009-ben kapta meg. Kutatási területe a műszaki és alkalmazott szilárdságtan és a rugalmasságtan, elsősorban a hő hatására az atomerőművekben, a kémiai és a petrokémiai berendezésekben lejátszódó részfolyamatok, ill. feszültségnövekedés vizsgálata. Eddig közel száz tudományos közleményt publikált önállóan vagy másokkal közösen. Ipari vállalatok számára több mint száz jelentős tervezetet készített el és kivitelezett. Számos tudományos projektben közreműködött (VEGA, APVT, CEEPUS stb.), az Atlantis projekt szlovákiai koordinátora. Az MTA köztestületi tagja. Somorján él.

Fóthy János (csa)

(* 1938. máj. 23. Oroszka) Állatorvos, élelmiszer-higiénikus, közíró, helytörténeti író. Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Párkányban folytatta és a gadóci mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett. 1965-ben a brünni Állatorvosi Egyetemen szerzett oklevelet. 1965–1974-ben körzeti állatorvos volt Illésházán, 1974–1979 között Algériában működött. Hazatérve 1979–1992-ben a somorjai állatorvosi központ főállatorvosa. 1994–1998-ban Somorja alpolgármestere. 1990-ben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik alapítója, 1992–1994-ben a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője (MKDM). 2001-től a Somorja és Vidéke Kulturális Társulás elnöke. Ismeretterjesztő cikkei jelennek meg az egészségügy,az állategészségügy és az állattenyésztés köréből, ismertek publicisztikai írásai a kisebbségi kérdésről és az egyház gondjairól. – Díjak, kitüntetések: a Szlovák Irodalmi Alap Különdíja a szlovák és a cseh állattenyésztési szakirodalom szakszerű bírálatáért (1986); Rákóczi-emlékérem (2001), első díj a Jobbágy Károly Alapítvány pályázatán (2008). – Fm. Mezőgazdasági gyakorlatok (állattenyésztés, 1990); Oroszka évszázadairól (2008); Öt év Afrikában (2013).

Hecht Anna (csa)

(* 1949. júl. 24. Tejfalu) Karnagy, pedagógus, Dunaszerdahelyen a Magyar Tannyelvű Általános Középiskolában érettségizett (1967), majd a pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Karán tanári oklevelet szerzett matematika−fizika szakon (1972). 1983-ban a pozsonyi Comenius Egyetem Matematika és Fizika Karán kisdoktori (RNDr.) címet szerzett. A somorjai, majd a dunaszerdahelyi zeneiskolát zongora tanszakon látogatta. 1993 nyarán Kecskeméten a Kodály Intézet nemzetközi karvezetőképző tanfolyamán Erdei Péternél, majd 1994-ben a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházzenei tanfolyamán Dobszay Lászlónál szerzett tanúsítványt. A somorjai gimnáziumban 1980-ban leánykart alapított, és 1992-ig vezette. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának 1989-től tagja, a szoprán szólam énekese, majd 1992 januárjától szólamvezetője és vezetőségi tagja. 2006-ban a kórus elnökévé és ügyvezetőjévé választották. 1973-tól énekese és szólamvezetője, majd vezetője és karnagya a somorjai HÍD Vegyeskarnak. 1996-tól több választási cikluson át országos alelnöke, 1998−99-ben fél éven át a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége megbízott országos elnöke volt. A pedagógusszövetséget képviselve 1999-től 2006-ig a Szlovák Köztársaság Kormánya Nemzetiségi Tanácsának tagja volt. A bársonyos forradalom után két választási ciklusban Somorja város önkormányzati képviselője, 1990-től 1994-ig az oktatásügyi és kulturális szakbizottság vezetője. 2004−2006-ig a Nagyszombati kerületi Tanügyi Hivatal elöljárója. – Díjak, kitüntetések: Csemadok Közművelődési Díj (2014); Gubcsi Lajos Ex Libris Díja (2014). – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004); Ha megszólít az ének… (A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának [CSMTKÉ] története [1964–2004]) (2004).

Keszeli Ferenc (FI)

(* 1947. ápr. 14. Pozsony) Költő, író, publicista, műfordító. Vágkirályfán járt általános iskolába. A gimnáziumot Galántán, Párkányban és Pozsonyban végezte. 1964-től újságíró különböző lapoknál: 1964–65 között a Győzelmes út – galántai járási lap magyar kiadásának szerkesztője; 1965-től a Hét szerkesztő-riportere; 1967–68-ban szabadfoglalkozású riporter; 1968–1976-ban az  Új Ifjúság szerkesztő-riportere; 1976–1990 között a Hét munkatársa; 1990-től a lap megszűnéséig a Nap főmunkatársa. 1990-től 2008-ig a Magyar Távirati Iroda szlovákiai munkatársa (közben, 1989–1992 között a pozsonyi Magyar Kulturális Központban dolgozott). Versei, novellái, gyermekversei és meséi mellett ismertek művelődéstörténeti, ill. képzőművészeti tárgyú írásai. Cseh és szlovák nyelvből fordít. 2001-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki, 2002-ben Táncsics Mihály-díjat kapott. Somorján él. – Fm. Ostromlétra (v., 1972); Kajla Fülöp kalandjai (mesék, 1986); Hókuszpókusz (gyermekv., 1987); Zátony a bárkán (v., 1988); Szóhancúr (gyermekv., 1990); Furafalvi kajlaságok (gyermekv. és mesék, 2000); Anno… (képeskönyv Pozsonyról, 2004); Génregény (v., 2006); A provincia kupolája (v., 2006). – Ir. Bodnár Gyula–Tóth László: Nyomkereső (1994); Zalabai Zsigmond: Verstörténés (1995); Komáromy Sándor: Költők és művek a XX. század magyar gyermeklírájából (1998); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945—1999 II. (2001); Duba Gyula: Gondok emléke – emlékek gondja (2007).