Bartusz György
(* 1933. okt. 23. Kéménd) Képzőművész. 1954 és 1961 között elvégezte Prágában az Iparművészeti Főiskolát és a Képzőművészeti Akadémiát. 1962–1990 között, majd 1999-től ismét Kassán él. 1990–1999-ban a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Szabad kreativitás műtermének vezetője, 1999-től a kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kara Szabadművészetek Tanszékének...megnyit →
(* 1933. okt. 23. Kéménd) Képzőművész. 1954 és 1961 között elvégezte Prágában az Iparművészeti Főiskolát és a Képzőművészeti Akadémiát. 1962–1990 között, majd 1999-től ismét Kassán él. 1990–1999-ban a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Szabad kreativitás műtermének vezetője, 1999-től a kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kara Szabadművészetek Tanszékének...megnyit →
Részletek
Bartusz György (FI)
(* 1933. okt. 23. Kéménd) Képzőművész. 1954 és 1961 között elvégezte Prágában az Iparművészeti Főiskolát és a Képzőművészeti Akadémiát. 1962–1990 között, majd 1999-től ismét Kassán él. 1990–1999-ban a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Szabad kreativitás műtermének vezetője, 1999-től a kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kara Szabadművészetek Tanszékének vezetője. 2004-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. A képzőművészet szinte minden hagyományos és modern területén kipróbálta magát (szobrászat, festészet, grafika, illusztráció, arculattervezés, akciófestészet, akcióművészet, fényművészet, számítógépes grafika, video). Egyik fő szervezője volt a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű által megrendezett Nemzetközi Vasszimpóziumoknak (ez időből valók monumentális fémplasztikái). A normalizáció éveiben is az alternatív művészet egyik fő képviselője, magánakciókon vett részt, egyéni kiállításai voltak Csehországban, Lengyelországban, Mo.-on. Nemzetközileg elismert művész. – Főbb díjak: Ľudovít Štúr Érdemrend II. fokozata (2024); Szlovák Kormány Ezüst Plakettje (2003); Munkácsy Mihály-díj (2004) – Fm. Főbb köztéri munkái: 1963–1971: A korompai felkelés emlékműve, Korompa; 1979: Energia, Kassa; 1982–1990: Anatómiai modulus, Kassa, Orvosi Egyetem; 1995: Baróti Szabó Dávid-emléktábla, Kassa,; 1977–1980: Jakoby Gyula szobra, Erzsébet utca, Kassa; 2002: Andy Warhol szobra, Mezőlaborc. – Ir. Bodnárová, Jana: Juraj Bartusz (szamizdat, 1985); Hushegyi Gábor: Bartusz (2004).
Bartusz Gyula
(* 1930. márc. 23. Kéménd, † 2003. dec. 7. Párkány) Építészmérnök, szakfordító. A Budapesti Műszaki Egyetemen, majd a Pozsonyi Műszaki Főiskolán tanult (1949–1954). 1954–1956: a poprádi ércbányában építésvezető; 1956–1960: a párkányi járási építővállalat üzemvezetője; 1960–1977: a párkányi papírgyár beruházási osztályának vezetője; 1978–1981: a gömörhorkai papírgyár műszaki igazgatóhelyettese;...megnyit →
(* 1930. márc. 23. Kéménd, † 2003. dec. 7. Párkány) Építészmérnök, szakfordító. A Budapesti Műszaki Egyetemen, majd a Pozsonyi Műszaki Főiskolán tanult (1949–1954). 1954–1956: a poprádi ércbányában építésvezető; 1956–1960: a párkányi járási építővállalat üzemvezetője; 1960–1977: a párkányi papírgyár beruházási osztályának vezetője; 1978–1981: a gömörhorkai papírgyár műszaki igazgatóhelyettese;...megnyit →
Részletek
(* 1930. márc. 23. Kéménd, † 2003. dec. 7. Párkány) Építészmérnök, szakfordító. A Budapesti Műszaki Egyetemen, majd a Pozsonyi Műszaki Főiskolán tanult (1949–1954). 1954–1956: a poprádi ércbányában építésvezető; 1956–1960: a párkányi járási építővállalat üzemvezetője; 1960–1977: a párkányi papírgyár beruházási osztályának vezetője; 1978–1981: a gömörhorkai papírgyár műszaki igazgatóhelyettese; 1981–1991: a párkányi papírgyár irányítástechnikai főosztályvezetője; 1991–1992: a párkányi Kerületi Hivatal régiófejlesztési osztályvezetője; 1992–2003: a Déli Régió Ipartestületének titkára. Számos tankönyvet fordított magyar nyelvre.
Bertók Imre
(* 1922. aug. 30. Kéménd, † 1994. jún. 17. Pozsony) Szerkesztő, nyelvész. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet 1956-ban. Hivatalnokként kezdett dolgozni Kéménden, majd uo. tanító volt 1953-ig. Ezután 1958-ig Vágsellyén járási tanfelügyelő, 1958–1965 között a komáromi magyar tanítási nyelvű gimnázium...megnyit →
(* 1922. aug. 30. Kéménd, † 1994. jún. 17. Pozsony) Szerkesztő, nyelvész. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet 1956-ban. Hivatalnokként kezdett dolgozni Kéménden, majd uo. tanító volt 1953-ig. Ezután 1958-ig Vágsellyén járási tanfelügyelő, 1958–1965 között a komáromi magyar tanítási nyelvű gimnázium...megnyit →
Részletek
Bertók Imre (FI)
(* 1922. aug. 30. Kéménd, † 1994. jún. 17. Pozsony) Szerkesztő, nyelvész. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet 1956-ban. Hivatalnokként kezdett dolgozni Kéménden, majd uo. tanító volt 1953-ig. Ezután 1958-ig Vágsellyén járási tanfelügyelő, 1958–1965 között a komáromi magyar tanítási nyelvű gimnázium igazgatója, 1965–1968-ban kerületi, 1968–1970-ben minisztériumi tanfelügyelő Pozsonyban. 1970–1971-ben ugyanitt a Kerületi Pedagógiai Intézet, 1972–1986 között, nyugdíjazásáig a Szlovák Pedagógiai Kiadó magyar részlegének vezetője volt. Szakpublikációi a csehszlovákiai magyar sajtóban láttak napvilágot, több középiskolai tankönyvet és tanári kézikönyvet írt. Főként az irodalomoktatás módszertanával, összehasonlító nyelvészettel és fordításelmélettel foglalkozott. – Fm. A szlovák és a magyar nyelv kontrasztív elemzése különös tekintettel az esetrendszerre (1977); A szlovák–magyar szak- és műfordítás kérdései (többekkel, 1981).
Dudich Sándor
(* 1906. máj. 28. Kéménd, † 1976. febr. 11. Zselíz) Néptanító, amatőr régész. 1926-ban a kassai Felső Gépipari Iskolában érettségizett. 1932-ben a pozsonyi Tanítóképzőben szerzett oklevelet. 1926–1930-ban Farnadon, 1930–1945-ben Kéménden, 1947–1950 Poľný Kesovban (Mezőkeszi), 1950–1976-ben Zselízen tanított. A Zselíz környéki táj régészeti emlékeinek népszerűsítője. 1958-ban a Példás...megnyit →
(* 1906. máj. 28. Kéménd, † 1976. febr. 11. Zselíz) Néptanító, amatőr régész. 1926-ban a kassai Felső Gépipari Iskolában érettségizett. 1932-ben a pozsonyi Tanítóképzőben szerzett oklevelet. 1926–1930-ban Farnadon, 1930–1945-ben Kéménden, 1947–1950 Poľný Kesovban (Mezőkeszi), 1950–1976-ben Zselízen tanított. A Zselíz környéki táj régészeti emlékeinek népszerűsítője. 1958-ban a Példás...megnyit →
Részletek
(* 1906. máj. 28. Kéménd, † 1976. febr. 11. Zselíz) Néptanító, amatőr régész. 1926-ban a kassai Felső Gépipari Iskolában érettségizett. 1932-ben a pozsonyi Tanítóképzőben szerzett oklevelet. 1926–1930-ban Farnadon, 1930–1945-ben Kéménden, 1947–1950 Poľný Kesovban (Mezőkeszi), 1950–1976-ben Zselízen tanított. A Zselíz környéki táj régészeti emlékeinek népszerűsítője. 1958-ban a Példás tanító kitüntetéssel jutalmazták.
Dudich Sándor László
(* 1942. okt. 15. Kéménd) Biológus, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetemen 1964-ben biológusi oklevelet szerzett, 1975-ben doktorált állatökológiából (kőbányák madártársulásai), 1993-tól kandidátus, 1996-től egyetemi docens, 2002-től egyetemi tanár). 1964–1973 között a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán állattant adott elő, közben ugyanott 1969–1972-ben a Pedagógiai Főiskolán...megnyit →
(* 1942. okt. 15. Kéménd) Biológus, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetemen 1964-ben biológusi oklevelet szerzett, 1975-ben doktorált állatökológiából (kőbányák madártársulásai), 1993-tól kandidátus, 1996-től egyetemi docens, 2002-től egyetemi tanár). 1964–1973 között a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán állattant adott elő, közben ugyanott 1969–1972-ben a Pedagógiai Főiskolán...megnyit →
Részletek
(* 1942. okt. 15. Kéménd) Biológus, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetemen 1964-ben biológusi oklevelet szerzett, 1975-ben doktorált állatökológiából (kőbányák madártársulásai), 1993-tól kandidátus, 1996-től egyetemi docens, 2002-től egyetemi tanár). 1964–1973 között a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán állattant adott elő, közben ugyanott 1969–1972-ben a Pedagógiai Főiskolán az általános biológia oktatója volt. 1973–1985-ben az SZTA Kísérleti Biológiai Intézetének, 1985–1992-ben a SZTA zólyomi Erdőökológiai Intézetének a munkatársa. 1993-tól a Zólyomi Műszaki Egyetem Selmecbányai Ökológiai Karának oktatója. Tudományos munkássága során antropogén biotópok madárközösségeivel, az Északi-Kárpátok és a Pannon-medence kisemlős–ektoparazita társulások vizsgálatával, apró emlősök külső élősködőinek chorológiai, ill. bionómiai kutatásával foglalkozott. Öt szakmonográfia szerzője, ill. társszerzője. Eddig 256 szakdolgozatot publikált az állattan és az ökológia tárgyköréből (ebből többet Stollmann Andrással közösen).
Gyöngyösbokréta
1931–1944 között Mo.-n minden év aug. 20-a táján e néven rendezték meg a parasztcsoportok hagyományos tánc-, ének-, zene-, játék- és viseleti bemutatóit. A budapesti bemutatókon részt vevő csoportokból 1935-ben Bokréta Szövetség, később Magyar Bokréta Szövetség néven társadalmi egyesület alakult. A bemutató ötletgazdája és főrendezője...megnyit →
1931–1944 között Mo.-n minden év aug. 20-a táján e néven rendezték meg a parasztcsoportok hagyományos tánc-, ének-, zene-, játék- és viseleti bemutatóit. A budapesti bemutatókon részt vevő csoportokból 1935-ben Bokréta Szövetség, később Magyar Bokréta Szövetség néven társadalmi egyesület alakult. A bemutató ötletgazdája és főrendezője...megnyit →
Részletek
1931–1944 között Mo.-n minden év aug. 20-a táján e néven rendezték meg a parasztcsoportok hagyományos tánc-, ének-, zene-, játék- és viseleti bemutatóit. A budapesti bemutatókon részt vevő csoportokból 1935-ben Bokréta Szövetség, később Magyar Bokréta Szövetség néven társadalmi egyesület alakult. A bemutató ötletgazdája és főrendezője Paulini Béla volt. Ezeken 1938 előtt a trianoni Mo. területéről, majd később a visszacsatolt területekről is néptáncot, népzenét, viseletet és ünnepi szokásokat színpadon bemutató csoportok léptek fel. A mozgalommá vált rendezvénysorozat 1938 után eljutott a visszacsatolt területekre, így a Felvidékre is. Biztosan tudjuk, hogy az 1939-es Gyöngyösbokréta-bemutatóra Kéméndről, Martosról, Bartról, Komáromszentpéterről, Izsáról és Nagyhindről is érkeztek csoportok Budapestre. 1939-ben Kassán is rendeztek „bokrétás bemutatót”, 1941-ben pedig Kéménden „Bokréta-napot”. A köztudatban a bemutatók és a mozgalom emléke máig él. A bemutatók népművészeti anyaga többségében értékes, hiteles hagyományanyagot képviselt, s ezek jó része a ~ nélkül feledésbe merült volna. 1948 után ezek a hagyományőrző községek voltak az elsők, amelyek a feldolgozott lakodalmi, fonó, aratóünnepi, karácsonyi stb. játékokkal színpadi előadást valósítottak meg. A mozgalom küldetését Szl.-ban a Tavaszi Szél Vizet Áraszt és az Országos Népművészeti Fesztivál Virágba szőtt álmok c. műsora vette át. – Ir. Pálfi Csaba: A Gyöngyösbokréta története. In Tánctudományi Tanulmányok 1969–1970. Dienes Gedeon–Maácz László szerk. Budapest: A Magyar Táncművészek Szövetsége Tudományos Tagozata 1970, 115–161. p.; Takács András: Néptáncosok évkönyve (1985).
Hégliné Bertók Marianna
(* 1949. febr. 4. Kéménd) Óvónő, tánccsoportvezető, koreográfus. A losonci óvónőképző Pedagógiai Szakközépiskolában éretségizett (1968). Óvodaigazgató Kiskeszin, Barton, Párkányban. 1982-től a párkányi Kisbojtár Gyermek Néptáncegyüttes alapítója, művészeti vezetője, koreográfusa, amellyel többször nyert első díjat a különböző szlovákiai, ill. magyarországi, valamint nemzetközi fesztiválokon. Jelentősebb koreográfiáit...megnyit →
(* 1949. febr. 4. Kéménd) Óvónő, tánccsoportvezető, koreográfus. A losonci óvónőképző Pedagógiai Szakközépiskolában éretségizett (1968). Óvodaigazgató Kiskeszin, Barton, Párkányban. 1982-től a párkányi Kisbojtár Gyermek Néptáncegyüttes alapítója, művészeti vezetője, koreográfusa, amellyel többször nyert első díjat a különböző szlovákiai, ill. magyarországi, valamint nemzetközi fesztiválokon. Jelentősebb koreográfiáit...megnyit →
Részletek
(* 1949. febr. 4. Kéménd) Óvónő, tánccsoportvezető, koreográfus. A losonci óvónőképző Pedagógiai Szakközépiskolában éretségizett (1968). Óvodaigazgató Kiskeszin, Barton, Párkányban. 1982-től a párkányi Kisbojtár Gyermek Néptáncegyüttes alapítója, művészeti vezetője, koreográfusa, amellyel többször nyert első díjat a különböző szlovákiai, ill. magyarországi, valamint nemzetközi fesztiválokon. Jelentősebb koreográfiáit Kéménd gyerekjáték-, tánc- és népszokáshagyományaiból készítette.
Kéménd (Kamenín)
Részletek
Kéménd − világháborús emlékmű (UZs)
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb parti teraszán, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 1927, ebből 1878 (97,5%) magyar, 18 (0,9%) szlovák; [2011] – 1523, ebből 1179 (77,4%) magyar, 250 (16,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1309 (85,9%) magyar, 115 (7,6%) szlovák. V: [2011] – 1232 r. k., 22 ref., 1 ev. – R. k. (Urunk mennybemenetele) temploma a 18. sz. közepén késő barokk stílusban épült. A Kiskukoricás dűlőben rézkori, népvándorlás kori és 10–11. sz.-i település maradványait, a Várhegy nevű dűlőben bronzkori és Korai Árpád-kori föld-fa vár maradványait és sáncait tárták fel. Határának D-i részén 1953-ban 22 ha-on természetvédelmi területet hoztak létre (Kéméndi sósok). Az Alsó-Garam menti ún. kurtaszoknyás hatfalu egyike, a csehszlovákiai magyar ifjúsági klubok 1969-ben itt rendezték meg az V. Nyári Ifjúsági Találkozót. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Petőfi Sándor Alapiskola) rendelkezett. – Ir. Liszka József (összeállította): „Kurtaszoknyás hatfalu.” Dolgozatok Kéménd község néprajzából (1988); Sztyahula László: Kéméndi képes krónika (2006); Resko Sándor: Kéménd (I. Ősi örökségünk) (2006).
Kéménd – az 1848-as emlékmű (GJ)
Kurtaszoknyás népviselet (KK)
Zsákovics László
(* 1952. ápr. 12. Kéménd) Zenetanár, hangstúdióvezető, zenész, zeneszerző, előadóművész. A kassai magyar Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskolában érettségizett (1971), a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1975-ben végzett magyar−zene szakon. Főiskolás éveiben népdalgyűjtő körutakon vett részt Vikár László, Olsvai Imre, Ág Tibor vezetésével. Irodalom−zene szakos tanár volt...megnyit →
(* 1952. ápr. 12. Kéménd) Zenetanár, hangstúdióvezető, zenész, zeneszerző, előadóművész. A kassai magyar Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskolában érettségizett (1971), a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1975-ben végzett magyar−zene szakon. Főiskolás éveiben népdalgyűjtő körutakon vett részt Vikár László, Olsvai Imre, Ág Tibor vezetésével. Irodalom−zene szakos tanár volt...megnyit →
Részletek
Zsákovics László (csa)
(* 1952. ápr. 12. Kéménd) Zenetanár, hangstúdióvezető, zenész, zeneszerző, előadóművész. A kassai magyar Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskolában érettségizett (1971), a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1975-ben végzett magyar−zene szakon. Főiskolás éveiben népdalgyűjtő körutakon vett részt Vikár László, Olsvai Imre, Ág Tibor vezetésével. Irodalom−zene szakos tanár volt a köbölkúti alapiskolában (1975−76), módszertani előadó a Komáromi Járási Úttörő Központban (1977−1978). 1978-tól a Komáromi Művészeti Alapiskola zenetanára (zeneelmélet−gitár), igazgatóhelyettese (1994−1996). 1980-tól Komáromi Jókai Színház korrepetítora, házi zeneszerzője, aktív zenésze, zenei rendezője (1994−1996). A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának tagja (1975−1984). A Sziget-Csoport zenésztársulat alapítója (1982). 1999-ben megalapította a ZstudyR didaktikus hangstúdiót (producer, zenei vezető, hangmérnök, zeneszerző, aktív zenész). 2009 februárjában elindított egy 8 részes, zenés talkshow sorozatot Nyelv/Csapások címmel. − Fm. Lusta királyság (Sziget-Csoport, 1985); Bűntény a kecskeszigeten (Sziget-Csoport, 1986); Kossuth Rádió Bp.Rádiószínház); Négy kalap (Sziget-Csoport1986); Többgyermekes agglegény (Sziget-Csoport, 1987); CaliguLó (1990); Mohács (1991); Tiszták (1992); Két úr szolgája (1994); Dundo Maroje, avagy mentsük ami még menthető (1997); Indul a bakterház (2000). − Ir. Szőke József−Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától Prágáig? (1993); Balázs F. Attila szerk.: Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).