A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

(* 1899. Gyerk, † 1973. márc. 5. Óvár) R. k. pap. Tanulmányait Nagyszombatban és Esztergomban végezte, majd a bécsi Pázmáneumban fejezte be. 1922-ben szentelték pappá. Komáromban a Marianum kisszeminárium prefektusa, majd igazgatója. 1937-től komáromi plébános, 1939-ben a Boldogságos Szűzről elnevezett ipolysági prépostság címzetes prépostja. Fiatal papok sorát nevelte a szlovákiai magyar katolikusok szolgálatára. Kétévi kényszermunka után 1953-ban Óvárra helyezték, haláláig itt volt plébános.

(* 1912. júl. 19. Gyerk, † 1990. nov. 1. Budapest) Író, szerkesztő, műfordító. A gimnáziumot Ipolyságon, jogi tanulmányait Prágában végezte. Egyetemistaként a Magyar Akadémikusok Keresztény Körében és a Prohászka Körökben tevékenykedett. 1933-tól segédszerkesztője, 1935 és 1939 között főszerkesztője volt az Új Életnek. A bécsi döntés után már Bp.-en élt, s a Felvidéki Magyar Hírlap, majd a Magyarország szerkesztőségében dolgozott. 1947-től 1973-ig az Új Ember c. hetilap belső munkatársa volt. Gimnazista korától publikált, első írásai A Mi Lapunkban és a Tábortűzben jelentek meg. Később az Új Életbe s a Prágai Magyar Hírlapba írt. Katolikus szellemű szépprózájának témáit a leggyakrabban az Ipoly menti parasztság életéből merítette. Műfordítói tevékenysége is számottevő. – Fm. A főiskolások. In: Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 (1938); Öreg malom árnya (r., 1944); Erős nép (tan., 1946); Boldogasszony legénye (színművek, 1947); Fekete madár (elb., 1973); A felvidéki ifjúsági mozgalmak kezdetei Trianon után (Regio, 1990/2); Esterházy Lujza két világháború közötti közéleti szerepléséről (Regio, 1990/4).

(* 1912. júl. 19. Gyerk, † 1990. nov. 1. Budapest [Mo.]) Író, szerkesztő, műfordító. Jogi tanulmányait Prágában végezte, ahol bekapcsolódott a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre és a Prohászka-körök (Prohászka Ottokár Körök Szövetsége) munkájába. 1933-tól az Új Élet c. lap segédszerkesztője, 1935 és 1939 között főszerkesztője, de más lapokban is publikált (A Mi Lapunk, Tábortűz, Prágai Magyar Hírlap). Az első bécsi döntés után Budapesten a Felvidéki Magyar Hírlap, majd a Magyarország c. lap, a háborút követően nyugdíjazásáig az Új Ember munkatársa volt. Tanulmányokat, ill. szépprózát írt, vallásos szellemiségű könyveket állított össze, és cseh írók műveit fordította magyarra. Szülőfalujában, Gyerken emléktáblát avattak tiszteletére. Mo.-n a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége Sinkó Ferenc-díjat alapított a pályakezdő újságírók jutalmazására. – Fm. Öreg malom árnyai (r., 1944.); Boldogasszony legénye (dráma, 1947); Fekete madár (elb., 1975).