írószervezetek/szerveződések 1918–1945.

Az írók szervezetbe tömörülésének gondolatát először Gömöri Jenő Tamás vetette fel a Tűz c. folyóirat első számában. Falu Tamás (uo.) olyan egyesülést javasolt, mely a könyvterjesztést és az irodalmi élet szervezését egyaránt vállalta. Kultsár Miklós egy ankét során azt javasolta, hogy hozzák létre „az utódállamok magyar íróinak akadémiáját, vagy – ha ez akadályokba ütközik – a szlovenszkói írók alakítsák meg a Madách Társaságot (Tűz 1921/1-2)”; az irodalmi élet központjának Kassát javasolta. Darvas János a Prágai Magyar Hírlap 1922 karácsonyi számában felhívást tett közzé, hogy az erdélyi írók Kaláka-mozgalma mintájára Madách Szövetség néven alakítsanak írószervezetet kassai székhellyel. 1925-ben Simándy Pál hasonló szándékkal javasolt írókonferenciát Losoncon. Az ő terve alapján jött létre Losoncon egy helyi jellegű írói csoportosulás Madách Kör néven. Az első országos írógyűlésre (a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusa szervezésében) 1926 pünkösdjén került sor Trencsénteplicen. 1927 máj.-ában a Kazinczy Társaság Sziklay Ferenc „szelektálótervezete” alapján Tátraszéplakon (Tatranská Polianka) alakított „írói szakosztályt”. E társaság már az 1924-es alapszabály-módosításakor arra törekedett, hogy országos irodalmi társasággá fejlődjék, a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium azonban nem hagyta jóvá az új alapszabályt. A társaság ezután az „összes kisebbségi magyar írót” tagjává választotta (a tagságot csak Földes Sándor és Telek A. Sándor utasította vissza). A Szentiváni Kúria néven ismert kísérlet szintén az irodalmi egység megteremtését célozta. 1935 jan.-jában Barta Lajos kezdeményezésére megalakult a Magyar Szellemi Társaság, 1937-ben Győry Dezső és Vozári Dezső létrehozta a Magyar Demokrata Írókört. Mindkét szerveződés hatástalan maradt. Páratlan lehetőséget kínált az írók összefogására az 1931. nov. 8-án megalakult Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság, melynek tagja lehetett minden csehszlovák állampolgár, aki a tudományos, irodalmi vagy művészeti életben elismerést szerzett; irodalmi osztályát, melynek 1935 ápr.-ában 26 rendes és 6 levelező tagja volt, Szalatnai Rezső, majd Darkó István (1937) vezette. Az osztály által néhány esetben odaítélt ösztöndíjak persze nem oldhatták meg az irodalom gondjait, a pártpolitikai szempontok pedig az írók, művészek, tudományos dolgozók összefogását célzó józan terveket is meghiúsították. 1936-ban a Kazinczy Társaság, a Toldy Kör és a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület eszmei egyesülése alapján megalakult a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség, melynek egyetlen értékelhető eredménye (a Nemzeti Kultúra egyetlen számának kiadásán kívül) az 1937-es irodalmi pályázat meghirdetése volt. – A Darkó István és Gömöry János kezdeményezte Magyar Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) 1938 júl.-ban érdekvédelmi szervezetként alakult a magyarországi írók Gazdasági Egyesületének mintájára. A nagyszabású terveik megvalósítását a politikai változások akadályozták meg.