Frideczky János (csa)

(* 1941. máj. 7. Pozsony) Építészmérnök. Iskoláit Pozsonyban végezte. A pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskolán szerzett építészmérnöki oklevelet (1965). Részt vett a József Attila Ifjúsági Klub, az Ifjú Szivek és a Déryné Színkör munkájában. 1968 augusztus végén Németországba emigrált. Münchenben telepedett le. Együttműködött az Új Látóhatárral, a Nemzetőr havilappal és a Szabad Európa Rádióval. A rendszerváltás után hazatért. 1993-ban megalapította a VIDÉO Alapítványt, amely más egyebek mellett a szórványmagyar gyerekek iskolába járását könnyítendő iskolabuszokat működtet. Újraindította a Pozsonyi Casinót (1999), az általa létrehozott Pacis Posonium Társulás a Pozsonyt érintő kiadványokat támogatja. – Díjak: Esterházy-emlékérem (2004); Magyar Örökség Díj (2008); Vitéz Rend ezüst érdemkeresztje; Szlovák Kormány aranyplakettje;  a Szent György Lovagrend tiszteletbeli tagja.

G. Kovács László (csa)

(* 1961. aug. 23. Pozsony) Történész, műfordító. Pozsonyban érettségizett (1979), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történelem szakos tanári oklevelet (1984). 1984–1987-ben a Csemadok KB szakelőadója, 1987-től Mo.-on él; előbb az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, majd a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK szlovák tanszékének tanára volt; jelenleg szabadfoglalkozású. Történelmi, művelődéstörténeti cikkeket, szaktanulmányokat publikál; cseh és szlovák írók műveit fordítja magyar nyelvre. Patrik Ouředník Europeana c. regényének fordításáért 2003-ban elnyerte Az Év Könyve díjat. – Fm. Jozef Tiso (monográfia, Ivan Kameneccel, 1997); Rákos Péter 1925–2002 (monográfia, Filep Tamás Gusztávval, 2005).

Galán Géza (GJ)

(* 1942. máj. 4. Komárom, † 2012. dec. 17. Budapest [Mo.]) Színész, rendező, publicista, vállalkozó. Komáromban érettségizett 1959-ben, majd színészdiplomát szerzett a pozsonyi Szépművészeti Akadémián. József Attila Ifjúsági Klub-beli rendezéseivel hozzájárult a csehszlovákiai magyar irodalmi színpadi mozgalom elindításához. 1965–1968 között a komáromi Magyar Területi Színház színésze, ezután a pozsonyi filmgyár segédrendezője, majd a kassai Thália Színpad színésze, később a pozsonyi rádió magyar adásának rendezője volt. 1973-ban dramatizálta Petőfi A helység kalapácsát, és sikeres volt „egyszemélyes színházának” Petőfi-műsora is, melyből két tévéfilm is készült (Petőfi én vagyok, szlovák – 1973; Petőfi percei, magyar – 1979). Közben 1974-ben a prágai Szépművészeti Akadémián dramaturgi és rendezői oklevelet szerzett. Tucatnyi cseh, szlovák és magyar filmben, továbbá számos hangjátékban szerepelt. Szlovák és cseh színműveket fordított magyarra, szerkesztett műsorait budapesti társulatok mutatták be. Díszlet- és jelmezterveket is készített, megjelentek fotográfiái, videokazettára mondta Ady Endre és József Attila verseit. 1975–1985 között budapesti színházak színésze volt, majd videoműhelyt vezetett Pozsonyban. Felváltva élt Pozsonyban és Budapesten. 1988–1989-ben szabadtéri színházat szervezett Zselizen, s hosszabb körutat tett az Amerikai Egyesült Államokban. 1990-ben Lehetőség címmel magánlapot adott ki. – Főbb színházi szerepei: Liliomfi (Szigligeti Ede: Liliomfi); Rómeó (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Marat (Alexej Arbuzov: Én szegény Maratom); Franz von Gerlach (Jean-Paul Sartre: Altonai foglyok); Franz Moore (Friedrich Schiller: Haramiák); Hunyadi (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt); Alban (William Shakespeare: Lear király); Hanefeld (Gerhart Hauptmann: Naplemente előtt); Sebők Zoltán (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom); Szakhmáry Zoltán (Móricz Zsigmond: Úri muri); Éltes Dávid (Nyírő József: Jézusfaragó ember). – Rendezései: Ján Solovič: Kolduskaland; Móricz Zsigmond: Úri muri; Slawomir Mrožek: Sztriptíz. – Film: Amott az erdőn túl (1961), Oly közel az éghez (1963), Katakombák (1971), Keserű tél (1972), Lángok (1972), Veri az ördög a feleségét (1976). Összesen mintegy harminc filmben szerepelt. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); A Komáromi Jókai Színház jubileumi műsorfüzete, (1992); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Gály Iván (FI)

(* 1928. máj. 20. Besztercebánya, † 2015. máj. 07.) Pozsony) Újságíró, kritikus, szerkesztő. A pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karán szerzett oklevelet (1953). 1951–1989 között az Új Szó munkatársa (1956–1960-ban a kulturális rovat vezetője, 1961–1962-ben és 1968–1970-ben főszerkesztő-helyettes). Riportokat, irodalmi és színházi kritikákat, interjúkat írt. – Ir. Fábry Zoltán: Harmadvirágzás. (1963); Fónod Zoltán: Körvonalak. (1982).

Gály Katalin (SZM)

(* 1953. szept. 1. Pozsony) Festő, grafikus. A pozsonyi Iparművészeti Középiskolában érettségizett (1974), 1974–1976-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Pozsonyban él, 1978 óta szabadfoglalkozású képzőművész. Munkásságára kezdetben az expresszionizmus volt jellemző; az 1980-as évek végétől különböző természeti anyagok – kisméretű természeti tárgyak – bukkannak fel képein. Későbbi installációi is ismertek.

Gáspár Péter (SZM)

(* 1951. okt. 10. Bátorkeszi) Szobrász. A pozsonyi Iparművészeti Középiskolában érettségizett (1971). 1971–1977-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. Pozsonyban él. 1977–1991 között a Képzőművészeti Egyetem tanársegéde, később adjunktusa, majd docense, 1996–1997-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Tanárképző Karának docense volt, 2000-től a besztercebányai Művészeti Akadémia Képzőművészeti Karának docense, ill. a figurális szobrászat tanszékének vezetője. D-Szl. magyarlakta településein számos köztéri szobra, emlékműve áll. Főbb díjai: Martin Benka-díj (1977); Pöstyéni parkkiállítás 1. díja (1987); Márai Sándor emlékműpályázat 1. díja (2003).

Ghillány István (GJ)

(* 1910. jan. 29. Eperjes, † 2012. júl. 14. Pozsony) Zeneszerző. Sátoraljaújhelyen érettségizett (1928), zeneszerzést Bécsben tanult. 1951. jan. 1-jén munkatáborba hurcolták, kiszabadulása után (1952) különböző városokban volt zenetanár, ill. zenész. 1973-ban Pozsonyban telepedett le. Több misét írt, amelyeket Szl.-szerte ismernek és játszanak. – Fm. Szivárvány Branyiszkó fölött (szimfonikus költemény, 1953); Vals Magiolato (zongoramű, 1955); Hajnalhasadás (zenekari intermezzo, 1966); Bölcsődal (1971); Püspöki kutyácskák (1995).

GRENDEL ÁGOTA (FI)

(* 1953. szept. 22. Pozsony) Eredeti neve: Sebők Ágota. Újságíró.  1971–1976 között a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt. 1977–1982 között a Nő szerkesztő-riportere, 1989–1991 között pedig főszerkesztője volt. 1982–1989 között a Barátnő szerkesztőjeként dolgozott. 1991–1993 között a miniszterelnök-helyettes sajtószóvívője volt. 1993-tól öt évig volt a Kalligram Kiadó Visegrád című sorozatának felelős szerkesztője. 1998–1999 között az Új Szó főszerkesztő-helyettese, 1999–2002 között főszerkesztője volt. 2002–2003 között az Új Nő szerkesztő-riportere volt. 2003—2006 között az Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes igazgatója volt. 2006-tól Új Szó munkatársa.

Grendel Lajos (GJ)

(* 1948. ápr. 6. Léva, † 2018. dec. 18. Pozsony) Író, szerkesztő, egyetemi oktató. Léván érettségizett (1966), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett angol–magyar szakos tanári oklevelet (1973). 1973–1990 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, 1990–1994-ben az Irodalmi Szemle, majd a Kalligram főszerkesztője, 1994–1997-ben a Kalligram Könyv- és Lapkiadó kiadóvezetője, 1997-től a pozsonyi Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének adjunktusa, s oktat a prágai Károly Egyetemen is. – Első elbeszélése 1970-ben jelent meg; csaknem valamennyi műve napvilágot látott szlovák nyelven, de könyvei megjelentek francia, német, lengyel és olasz nyelven is. A kortárs magyar próza kiemelkedő képviselője. Életműsorozatát a Kalligram Könyvkiadó jelenteti meg 1998-tól. – Főbb díjak: Szlovák Írószövetség Díja (1985); a Magyar Írók Szövetségének Artisjus Díja (1987); Déry Tibor-díj (1987); Érdemes művész (1989); József Attila-díj (1990); a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának Díja (1990); Madách Imre-díj (1990, 1997); Füst Milán-díj (1995); Ady Endre-díj (1997); Kossuth-díj (1999), Pribina-kereszt I. fokozat (2003); Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2003); Szépírók Társaságának Díja (2005); Magyar Művészetért Díj (2005); Talamon Alfonz-díj (2006); Kristal Vilenica-díj (szlovén); Giuseppe Acerbi irodalmi díj (olasz, 2006); Márai Sándor-díj (2007); Hazám Díj (2011); Alföld Díj (2011); Szüllő Géza-díj (2015); Magyar Érdemrend Tisztikeresztje  (2018); Anton Srholec-díj (2018). – Fm. Hűtlenek (elb., 1979); Éleslövészet (r., 1981); Galeri (r., 1982); Áttételek (r., 1985); Bőröndök tartalma (elb., 1987); Szakítások (r., 1989); Thészeusz és a fekete özvegy (r., 1991); Elszigeteltség vagy egyetemesség (tan., 1991); Einstein harangjai (r., 1992); Rosszkedvem naplója (publicisztika, 1992); Az onirizmus tréfái (elb., 1993); És eljön az ő országa (r., 1996); Hazám, Abszurdisztán (esszék, tanulm., publicisztika, 1998); Tömegsír (r., 1999); Nálunk New Hontban (r., 2001); A tények mágiája (tan., 2002); A szabadság szomorúsága (vál. és új elb., 2003); Mátyás király New Hontban (r., 2005), A kutya fája (tan., 2006); A modern magyar irodalom története (mon., 2010); Négy hét az élet (r., 2011); Távol a szerelem (r., 2012); Az utolsó reggelen (r., 2013). – Ir. Szirák Péter: Grendel Lajos (mon., 1995); Tőzsér Árpád: Az irodalom határai. Cselényi László és Grendel Lajos művei s a határon túli magyar irodalom kérdésköre (tan., 1998).

Gyönyör József (FI)

(* 1920. okt. 25. Szalatnya, † 2003. jan. 13. Ipolyság) Jogász, jogtörténész, politológus és közíró. Az ipolysági reálgimnáziumban érettségizett (1939), majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán jogászdoktori oklevelet szerzett (1943). A szovjet hadifogság után az államigazgatás különböző szintjein dolgozott. 1969-től nyugdíjba vonulásáig a szlovák kormányhivatal nemzetiségi főosztályának munkatársa volt, ahol az 1968-ban elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény érvényre juttatásán, végrehajtási utasításainak kidolgozásán munkálkodott. Publicisztikájában és a rendszerváltás után megjelent köteteiben elsősorban a szlovákiai magyarság jogtörténetével, jogi helyzetével és lélekszámának alakulásával foglalkozott. Munkásságáért a Madách Könyv- és Lapkiadó Nívódíjával, Fábry-díjjal (1990) és a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével (2000) tüntették ki. – Fm. Államalkotó nemzetiségek (1989), Határok születtek (1992), Közel a jog asztalához (1993), Terhes örökség (1994).

Haraszti Mária (FI)

(* 1959. dec. 8. Alsószeli) Író, költő, műfordító, szerkesztő, előadóművész, könyvkiadó. Pozsonyban érettségizett (1979), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–orosz szakos tanári oklevelet szerzett (1984). 1984–1989-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó munkatársa, majd az Irodalmi Szemle szerkesztője. 1990–1994-ben a Szlovák Rádió Magyar Adásának szerkesztőriportere. 1994-ben létrehozta a Median kiadót és produceri irodát. 2007-ig művészeti vezetője az AB-ART Könyvkiadónak. 1996–2006 között a Szőrős Kő folyóirat főszerkesztője. Szerepelt irodalmi színpadokban, irodalmi színpadi és színjátszó csoportokat szervezett (Zsebszínpad, Túraszínpad) és vezetett (Pejkó, Kis Pejkó). Előadóművészként, amatőr színpadi rendezőként, irodalmi összeállítások szerkesztőjeként, színpadi dramatizációk szerzőjeként is ismert. 2002-ben megalakította az Anima Társaságot, 2006-ban megalapította a Mikola Anikó-díjat. – Fm. Buborék (mesék, 1993); Buborék a szigeten (mesék, 1995); Pimpimpáré (r., 2001); A Piros rét meséi (mesék, 2004); Vers- és prózamondók kézikönyve (többekkel, 2005); József Attila: Versek (előadói CD, Csanaky Eleonórával, 2005); Július Balco: Végállomás (ford., 2003); Csupa főszerep (gyermekszínművek, 2009); Maty Rógyina nagylábujja (ifj. r. 2010)Vers- és prózamondók kézikönyve (többekkel, 2005); József Attila: Versek (előadói CD, Csanaky Eleonórával, 2005); Július Balco: Végállomás (ford., 2003); Csupa főszerep (gyermekszínművek, 2009); Maty Rógyina nagylábujja (ifj. r. 2010).; Hogyan születik a mese? Kortárs hazai meseírók hanglemezen. I. rész (CD); A Piros rét meséi (CD, 2010). – Film: Dőrejárás, Tejfalu (dokumentumfilm, 2007); Podunajské Biskupice * Pozsonypüspöki * Bischdorf (ismeretterjesztő film, 2008); Zene és lélek. Emlékképek Szíjjártó Jenő zeneszerzőről (dokumentumfilm, 2009); Hangvarázslók (dukumentumfilm, 2015). – Ir. Ki kicsoda Kassától–Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).

H. Mészaros Erzsébet (FI)

(* 1939. máj. 31. Alsószeli) Újságíró. 1958–1961 között a Szabad Földműves riportere, 1961–1984 között a Dolgozó Nő (1970-től Nő, 1972-től Barátnő) szerkesztője, 1972-től főszerkesztője. A szlovákiai magyar iskolák védelmében írt riportok közlése miatt leváltották. 1985–1992 között ismét a Szabad Földműves az Új Szó, majd Szabad Földműves Újság szerkesztője, főszerkesztője, a Gazda Kft. létrehozója. Évkönyvek, kalendáriumok szerkesztője (pl. A Család Évkönyve négy évfolyama stb.), szakács- és életmódkönyvek szerzője, összeállítója. 1991-ben Széchenyi Emlékéremmel, 2005-ben A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjével tüntették ki. – Fm. Termeszthető gyógynövények (2001). – Ir. Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001).

Harna István (FI)

(* 1940. szept. 2. Ipolyság) Közgazdász, egyetemi docens, politikus. Az ipolysági tizenegyéves iskolában érettségizett (1959). A pozsonyi Közgazdasági Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet 1964-ben (1977-től kandidátus). 1978-tól a Közgazdaság-tudományi Egyetem oktatója (1981-től docense), 1985–1990-ben a Kereskedelmi Kar dékánhelyettese. 1990-től aktívan politizál, az Együttélés Politikai Mozgalom egyik alapítója és a párt színeiben 1990–1994, valamint 2002–2006 között parlamenti képviselő. 1998–2002-ben az MKP gazdaságpolitikai alelnöke, építés- és közmunkaügyi, ill. 1999-től építésügyi és régiófejlesztési miniszter. Jelenleg vállalkozó. 2012-ben a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntették ki.

Hégli Dusan (ISZ)

(* 1971. okt. 3. Párkány) Muharay díjas koreográfus, rendező. A néptánc iránti elkötelezettségét szüleinek köszönheti, gyermekkorától táncolt a Kisbojtár Gyermek Néptáncegyüttesben. Tanulmányait a pozsonyi Művészeti Egyetem (VŠMU) koreográfus szakán, majd a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakán folytatta. 1989-ben kezdett koreografálni, mára több mint 100 alkotás és 20 egész estés koreográfia fűződik a nevéhez. Számos televízióműsor és gálaműsor, valamint zenei kiadvány rendezője. 1992-től 1997-ig a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes művészeti vezetője, koreográfusa. 1999-ben az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes igazgatója lett. 2000-ben létrehozta az Ifjú Szivek Táncszínházat, mely azóta is hivatásos társulatként működik. Nemzetközileg is elismert alkotó, koreográfus. Műsorait a hagyományos tánckultúra hiteles interpretálása és a dramaturgiai szerkezet átgondolt találkozása teszi művészivé. A zene, a színpadkép, a világítás és viselet éppoly meghatározó részei műveinek, mint az autentikus néptánc-formanyelv. 1989-től a szlovákiai magyar néptáncmozgalom aktív szereplője szervezőként, oktatóként, zsűritagként, gyűjtőként. A Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Fórumának alapító elnöke. Tevékenysége nagyban hozzájárult Szl. magyarlakta tájegységeinek külföldi megismertetéséhez. Főként Szl.-ban koreografál, de gyakran fordul meg neves magyarországi hivatásos együtteseknél is. Számos nyugat-európai országban, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is megfordult oktatóként, koreográfusként. 2010 és 2012 között a Radičová-kormány nemzeti kisebbségek kultúrájáért felelős tanácsadója volt. 2022-ben Imre Zoltán-díjat kapott. – Főbb koreográfiái: Bál (1993); Régi szokás szerint (1995); „Szép öregemberek” (2001); „Muzsikáltam én…” (2001); Honti igricek (2002); Magyar tánciskola (2004); Felföldi levelek (2005); Tánciskola 2. (2006); Kincses Felvidék (2006); Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára (2009); Ördög tánca (2010); a koppenhágai zenei világkiállítás nyitógálája – Womex 2012, Koppenhága; Hontalanítás (2013).

Hizsnyai Tóth Ildikó (HA)

(* 1966. márc. 30. Vágsellye) Műfordító, egyetemi oktató. Galántán érettségizett (1984), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakot végzett (1989), ugyanitt 2006-ban PhD fokozatot szerzett. 1989–1990-ben az Irodalmi Szemle, majd a Nap szerkesztője. 1994–2005 a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet nyelvtanára, módszertani vezetője. 1997-től a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének kutatója, majd oktatója. Fő kutatási területe: fordításelmélet és magyar mint idegen nyelv. Tanulmányai és fordításai többek között a Nova Posoniensia, Fórum Társadalomtudományi Szemle, Irodalmi Szemle, valamint a Somorjai Disputa és más kiadványokban jelentek meg. – Díjak: műfordítói Madách-díj (2000, 2003, 2012) – Fm. Maďarčina pre samoukov (Marianna Sitárová Husárikovával). Fordításkötetei: Peter Pišťanek: Különcök (Mladý Dônč a iné, 1999); Dušan Kováč: Szlovákia története (másokkal, Dejiny Slovenska, 2001); Pavel Vilikovský: Az utolsó pompeji ló (Posledný kôň Pompejí, 2002); Pavel Vilikovský: A gonosz önéletrajza (Vlastný životopis zla, 2011).

Hizsnyai Zoltán (ST)

(* 1959. febr. 13. Rimaszombat) Költő, esszéíró, szerkesztő. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett (1978), majd a kassai Thália Színpad színésze (1978–1983) volt. Ezt követően különböző munkahelyeken dolgozott. 1990–1992-ben az Irodalmi Szemle, 1992 tavaszától pedig az akkor induló Kalligram folyóirat szerkesztője, majd 1994 jún.-ától 2003 végéig főszerkesztője. 2004–2006-ban az Új Szó kulturális rovatának vezetője. 2006–2007-ben az Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) titkára volt (ezt a tisztséget korábban már 1994–1996-ban, ill. 2000–2001-ben is betöltötte). Versei az 1980-as évektől kezdve jelennek meg, az Iródia hangadó tagja volt, szerepelt a Próbaút (1986) c. antológiában. Nemzedékének jelentős képviselője. Főbb díjai: Kilencek Díja (1988); Madách-díj (1995); Szabad Sajtó Díj (1996); Sziveri János-díj (1997); József Attila-díj (2002); Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2002). – Fm. Rondó (v., 1987); Tolatás (v., 1989); A stigma krátere (v., 1994); Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok (esszék, pamfletek, 1996); Bárka és ladik (v., 2001); Mintakéve (szonettkoszorú, 2004); Hizsnyai Zoltán legszebb versei (v., 2006); Fordítva múlik – előre farol (v., 2008); Ének (v., 2010).

Hritz Júlia (csa)

(Pozsony, 1946. nov. 4.) Szerkesztő. Pozsonyban érettségizett (1963), 1967-ben tanári oklevelet szerzett a nyitrai Pedagógiai Főiskola zene szakán. Öt évig tanított Komáromban és Pozsonypüspökin. 1972-től a pozsonyi Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának szakelőadója. Feladatai közé tartozott a szlovákiai magyar énekkari mozgalom szakmai irányítása, módszertani szaktanácsadás, karvezetők központi szakmai továbbképzése, országos énekkari versenyek, fesztiválok – Kodály Napok, Csengő Énekszó – szervezése, énekkari gyűjtemények, módszertani szakkönyvek kiadása, új magyar kórusművek pályázatának meghirdetése, kiadása, szemináriumok szervezése. A témával kapcsolatban publikált napi- és hetilapokban (Új Szó, Hét, Nő, Szabad Földműves). A Szlovák Rádió magyar nyelvű adásának zenei szerkesztője (1985–1992), 1992-től más műsorokat is szerkesztett. Nyugdíjba vonulása után (2002) a Pátria Rádió külső munkatársa lett.

Hulkó Márta (csa)

(* 1953. okt. 27. Komárom) Zenetörténész, egyetemi oktató. A pozsonyi konzervatóriumban érettségizett 1973-ban, ezt követően a Comenius Egyetem BTK-án zenetudomány szakot végzett (1978). 1979-ben doktorált, 1981-től az egyetem oktatója (1996-tól docense), 1999-től az SZTA Zenetudományi Intézetének is tudományos munkatársa. Kutatási területe a XVI.–XVII. századi zenekultúra a mai Szlovákia területén. – Fm: Tabulatura Vietoris saeculi 17. (1986); Hudobné pramene 17. storočia na území Slovenska (Ferenczi Ilonával, 1986); Ľubický spevník (1988); Hudobné pramene na území Slovenska (1996); Musikalische Kontakte zwischen Zips und Schlezien in 16. und 17. Jahrhundert (2003).

Hushegyi Gábor (ST)

(* 1959. nov. 14. Pozsony) Esztéta, művészetkritikus, egyetemi oktató, kutató, kurátor. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett, 1985-ben a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án filozófia–esztétika szakon szerzett diplomát. 1987–1990 között a pozsonyi Népművelési Intézet szakelőadója, 1990-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola, majd a Comenius Egyetem BTK-a Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszékének adjunktusa, 1998–1999-ben a Műcsarnok/Kunsthalle kurátora, 2004–2005-ben a nyitrai Konstatin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Kara Nemzeti és Nemzetiségi Kultúrák Intézetének tudományos munkatársa, 2005-től a pozsonyi A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának kurátora, gyűjteménykezelője, 2007-től a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem óraadó oktatója. 2013-tól a budapesti Szlovák Intézet igazgatója. Főleg 20. századi, ill. kortárs képzőművészettel foglalkozik; közéleti publicisztikát is ír. Szakmai testületek tagja, tisztségviselője, művészeti lexikonok, gyűjteményes kötetek társszerzője (Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III., 1999–2001; Slovník svetového a slovenského výtvarného umenia druhej polovice 20. storočia, 1999; Magyarok a világban – Kárpát-medence, 2000; Külön világban és külön időben., 2001).  – Fm. Németh Ilona (mon., 2001); Bartusz (mon., 2004); Németh (mon., angol–magyar–szlovák, 2008); Transart Communication (angol–magyar–szlovák, Sőrés Zsolttal, 2008); Magyarok a sztálinista Csehszlovákiában 1948–1965 (szerk., 2012).