Ádám Zita (csa)

(* 1945. jan. 20. Balogfala) Pedagógus, pedagógiai szakíró. A füleki magyar gimnáziumban érettségizett (1962), a nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar nyelv és irodalom – szlovák nyelv és irodalom szakán szerzett oklevelet (1969, ugyanott végzett posztgraduális tanulmányokat (1977) és doktorált  (1986). Munkahelyei: Rimaszécs, Ajnácskő, Almágy alapiskolái, illetve Rimaszombatban a Járási Módszertani Központ, később Tanügyi Hivatal, Pozsonyban a Pedagógiai Kutatóintézet (1993–94). A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének alapító tagja (1990), elnöke (1999–2002), alelnöke (2002–2015), 1994-től a szervezetben dolgozik. Elsősorban a nyári egyetemekkel, közoktatási konferenciákkal, tanári emlékkonferenciákkal, tanulmányi versenyekkel, továbbképzési programokkal, hosszabb távú pedagógiai projektek tartalmi fejlesztésével, gyakorlati megvalósításával, a szakmai műhelyekben folyó fejlesztő munkával foglalkozik. Tankönyvíró, pedagógiai szakíró. Szakterülete  a pedagógia részterületei, a módszertan, kiemelten a helyi és regionális értékekre valló nevelés. – Díjak: Ľudovít Štúr Érdemrend második fokozata (2022); Németh László-díj (2020); Ex Libris-díj (2014); Magyar Köztársaság Lovagkeresztje (2011); Czabán Samu Pedagógiai Díj (1998). – Fm. A hely, ahol élünk (munkáltató értékkönyv, társszerző Ferencz Anna, 2010, 2013).

B. Kovacs Ildiko (családi archivum)

(* 1967. máj. 15. Rimaszombat) Színésznő. Gyermekkora Fülekhez köti; itt végezte alap- és közép-, ill. zeneiskolai tanulmányait is. Érettségi után, 1985-ben a komáromi Magyar Területi Színház tagja lett; a rákövetkező évben felvételt nyert a pozsonyi Színház-  és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1990-ben megkapta színművész diplomáját. Ezt követően a Komáromi Jókai Színház társulatához szerződött, ahol drámák, vígjátékok és zenés produkciók főszerepeit alakította. Az 1995/96-os évadban a Kassai Thália Színház színésznője lett. A Szlovák Rádió magyar adása hangjátékainak, irodalmi műsorainak rendszeres szereplője volt. Főbb szerepei: Aranka (Schwajda Gy.: Segítség); Kornél (Szép Ernő: Vőlegény); Ameana (Háy Gy.: CAliguLó); Anna (Márai S.: Kaland); Rica Vica (Zerkovitz B. – Szilágyi L.: Csókos asszony, operett); Bianca (T. Rózewicz: Fehér házasság); Mária királyné (Háy Gy.: Mohács); Colette (Eisemann – Zágon – Somogyi: Fekete Péter, operett); Ophélia (Ébert Tibor: Esterházy); Azalais (Illyés Gyula: Tiszták); Süni (Presser – Sztevanovity – Horvát: A padlás); Melinda (Katona J.: Bánk bán); Joanne Galloway (Aaron Shorkin: Semmi és végtelen).

B. Kovács István (ST)

(* 1953. júl. 4. Rimaszombat) Régész, néprajzkutató, gömörológus. Kassán érettségizett, majd a budapesti ELTE BTK-án néprajzból és régészetből szerzett diplomát (1977), később ugyanott bölcsészdoktori oklevelet (1985). A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum régész-muzeológusa (1977–1988), majd a rimaszécsi Honismereti Ház vezetője volt (1988–1990). 1990-től 1994-ig a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatója, ezután a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem tanára (1995–1999). Később (2000–2002) a Gömör-Kishonti Múzeum régésze. 2002-től a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház rimaszombati Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója. A Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület újraindítója és elnöke (1990–), a Gömörország folyóirat alapító főszerkesztője. Régészeti ásatásai közül kiemelkedik a Méhi határában levő rézkori temető feltárása. Népköltészeti vizsgálatai az egyéniségkutatás területén hoztak eredményeket. Főbb díjai – Tornalja Város Díja (2023); Illyés Gyula-díjat (MMA Irodalmi-díj, 2022); Magyar Örökség Díj (2013); Posonium Irodalmi Díj (2004); Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2003); budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Széchényi Ferenc-díja (2001). – Fm. Baracai népköltészet. Tóth Balázsné Csák Margit előadásában (1994); B. Kovács István: Szőlő-Szűlt-Kálmány. Öt gömöri hősmese (1998); Agyagkenyér. Fejezetek az agyagművesség történetéből Gömörben és Kishontban (2001); A méhi istentriász és népe (2002); Gömörológia. Írások a történelmi Gömör és Kishont vármegye múltjáról és jelenéről (2003); Gömörország. Egy tájhaza arcvonásai tényekben, képekben és gondolatokban (2004); Gemersko. Črty tváre regionálnej vlasti vo faktoch, obrazoch a myšlienkach (2005); Álomtitkárságom története avagy: „Pisti a vérzivatarban”. Adalékok egy értelmiségi közéleti szolgálatához (2009); Rimaszombat. Várostörténeti barangolások I–II. (2010–2012).

Balázs István (SZM)

(* 1958. febr. 6. Podbrezová) Festő, grafikus. 1979–1985 között elvégezte a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán a festészeti szakot. Rimaszombatban él. 1995 óta a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen tanít. 1995-ben elnyerte az V. akvarelltriennálé díját Losoncon.

Bándy György (FI)

(* 1950. szept. 6. Rimaszombat) Ev. lelkész, teológus, egyetemi oktató. Iskolai tanulmányait Somorján kezdte. A pozsonyi Evangélikus Teológiai Karon és a lipcsei egyetemen folytatott tanulmányai után 1974-ben szerzett teológusi oklevelet. Bakabányán (Pukanec) volt segédlelkész (1974– 76), Gútán volt (1976– 76) és Somorján (1977 – 2005) volt ev. lelkipásztor, jelenleg Somorján él. A pozsonyi Comenius Egyetem Ev. Teológiai Karán 1990-től oktat, 1991-ben docens és 2000-ben professzor lett. Az Ószövetségi Tanszéket 1996 óta vezeti, 2003-tól 2007-ig a dékáni tisztet töltötte be. A komáromi Selye János Egyetem Ref. Teológiai Karának is tanszékvezető tanára volt 2007–2015 között. Kutatási területe az ószövetségi teológia. Vezetése alatt készült el az Ószövetség ökumenikus szlovák fordítása. Tudományos dolgozatai szlovákiai, magyarországi és egyéb külföldi folyóiratokban jelennek meg. Több egyetemi tankönyv, jegyzet szerzője. 2008-ban a szímői önkormányzat Jedlik Ányos-díjával tüntették ki. 2010-ben Leonard Stöckel-díjat kapott.– Fm. Biblospytový úvod do Starej zmluvy (1993); Apoštolské vierovyznanie (1998); Dekalóg (1999); Úvod do exegézy Starej zmluvy (2002); Úvod do Starej zmluvy (2002); Teológia Starej zmluvy (2003); Exegéza Knihy proroka Jonáša (2004); Úvod do Starej zmluvy (2004); Dejiny Izraela (2006); Bevezetés az Újszövetségbe (2008);  Stará zmluva ako literárny fenomén (2009); Lukács különanyagának példázatai 2009); A Galatákhoz írt levél magyarázata (2010); Az Ószövetség teológiája (2010); Exegéza knihy proroka Micheáša (2011); Jelek János evangéliumában (2012); János levelei (2012); Kniha Rút (2012); Passio et resurrectio Christi (2013); Az újszövetségi krisztológia időszerű szempontjai és távlatai (2014); Lukács különanyagának narratív szövegei (2015); Slávnostné a kajúce žalmy (2015); Exegéza Knihy Józuovej (2016).

Bárczi Zsófia (LA)

(* 1973. júl. 13. Rimaszombat) Prózaíró, egyetemi oktató. A nyitrai Konstantin Egyetemen szerzett magyar–zene szakos tanári oklevelet (1994). A nyitrai egyetem oktatója. 1998-tól az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója (Legújabb kori magyar irodalom-program). 2006-ban védte meg Mécs László lírai beszédmódja című doktori értekezését.  Főbb díjak: Magyar Arany Érdemkereszt (2022);  A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem rektori díja (2011); Év Irodalmi Alkotása Pályázat (2006);  Posonium Irodalmi Díj (2005); Madách-nívódíj (2004). – Fm. A keselyű hava (elb., 2004); Szellemidézés. Mécs László-tanulmányok (2008); Mennynek és földnek (tan., 2009).

Batta Gyorgy (FI)

(* 1943. jan. 10. Rimaszombat) Költő, színműíró, szerkesztő. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett (1961), Nyitrán magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1966). 1966–1976-ban az Új Ifjúság szerkesztője, 1976–1993 között a Kis Építő, ill. a Tücsök főszerkesztője, 1993–1994-ben a Hajrá c. sportlap főszerkesztője. 1995-től szabadfoglalkozású újságíró, 2006-tól az Itthon főszerkesztője. Bemutatták színműveit (Kakastánc, 1978; Töklámpás, 1980; A fürjtojás, 1987), hangjátékait. – Fm. Virágot nyit a puskacső (v., 1965); Testamentum (v., 1969); Tizenöt sportriport (1973); Huszadik világháború (v., 1974); Gólok és érmek (sportriportok, 1989); Színek Fábry Zoltán portréjához (tan.,1990); Kolbászfurulya (gyermekv., 1997); Tobozházikó (mesék, 1998).  – Ir. Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980. (1982); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945—1999) I. (2000);  Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004)

Bettes István (ST)

(* 1954. aug. 15. Rimaszombat) Költő. A pozsonyi vegyipari szakközépiskolában érettségizett, majd a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett levéltárosi oklevelet (1981). 1981–1984 között Rimaszombatban tanított, majd alkalmi munkákból élt. 1984–1989 között rádiós hírszerkesztő Pozsonyban. 1991 óta szabadfoglalkozású író. Díjak:  Madách-díj (1991); Forbáth Imre-díj (2005). – Fm. Bohócok áldozása (v., 1981); Két bukfenc között (v., 1985); Szétcincált ének idején (v., 1990); Hun bál (gyermekv., 1996); Lírai vészjel (v., 2000); Makulátlan Fehér Barna (v., 2005); Égtengerúsztató. Harminc év versei 1977–2007 (v., 2007); ibolya T-bolya (v., 2009); Legendárium (v., 2012);  Haikukorikú (v., 2015).

Bettes István (FI)

Csendes László (TSZA)

(* 1944. szept. 21. Rimaszombat) Színész, rendező. Szülővárosában érettségizett 1961-ben. 1962-től a komáromi Magyar Területi Színház, 1969–1983-ban a kassai Thália Színpad színésze. Ezután Mo.-ra költözött, ahol 1987-ig Kecskeméten, majd Debrecenben játszott; 1988-tól az egri Gárdonyi Géza Színház tagja. Számos hangjáték, ill. magyar és szlovák film szereplője. Ismertek önálló estjei, monodráma-színrevitelei is. Rendezéseket is vállal. 1990-től újból játszik, ill. rendez a Kassai Thália Színházban. 1996-tól Jászai Mari-díjas. – Főbb szerepei: Agárdi Péter (Heltai Jenő: A néma levente); Mercutio (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Gogo (Leopold Lahola: Napfoltok); Zsigmond (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt); Florindo (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Osvald Aving (Henrik Ibsen: Kísértetek); Michel (Jean Cocteau: Rettenetes szülők); Ripafratta (Carlo Goldoni: Mirandolína); Borisz (Alekszander Nyikoljevics Osztrovszkij: Vihar); Csongor (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Sebők Zoltán (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom); Kakuk Marci (Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci); Titta Nane (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Emberfi (Szakonyi Károly: Adáshiba); Jupiter (Peter Hacks: Amphitryon); Komoróczy (Barta Lajos: Szerelem); Trigorin (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Praed (Bernard Shaw: Warrenné mestersége); Bolyongó (Örkény István: Kulcskeresők); Bolyai János (Kocsis István: Bolyai János estéje); Torvald Helmer (Henrik Ibsen: Babaotthon); István király (Ratkó József: Segítsd a királyt); Báró Jankovits János (Lajtai Lajos–Békeffi István: A régi nyár). – Rendezései: Jevgenyij Svarc–Romhányi József: Hókirálnyő. Nicollo Machiavelli: Clizia. Gyüre Lajos: Becsületes molnárlegény. Gyüre Lajos: Rózsa és Ibolya. Csendes László irodalmi összeállítása: Kávéházi menü – sokfogásos kabaré. Lajtai Lajos–Békeffi István: A régi nyár. Noel Coward: Vidám kísértet. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Csótó László: Mutatványosok (KKK)

(* 1954. ápr. 23. Rimaszombat) Grafikus, tanár. A nyitrai Tanárképző Főiskolán rajz–matematika szakon végzett 1976-ban. A királyhelmeci Művészeti Népiskola alapító tanára, 1989-től Tiszacsernyőn, 1991-től Sátoraljaújhelyen indított be képzőművészeti tagozatot. 1979-ben megalakította és 1988-ig vezette a Bodrogközi és Ung-vidéki Képzőművészek TICCE Klubját. Grafikáin a stilizált alakok a meghatározók, lapjai a népművészetet idézik. Technikai újítása az ún. puzzle nyomódúc kifejlesztése. – Ir. Klein Melinda: Helyette bohóckodnak. Vasárnap, 1998. jún. 10.

Dósa Zsuzsa (TSZA)

(* 1967. máj. 11. Rimaszombat) Színésznő. 1987-től a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának a tagja, 1989–1993 között színművészeti főiskolás Pozsonyban. Ezt követően a Komáromi Jókai Színház, majd a győri színház tagja. Szlovák nyelvű színielődásokban is szerepel (Szarvason). Győrben színitanodát nyitott. – Főbb színházi szerepei: Mariska (Szigligeti Ede: Liliomfi); Juliska (Békés József–Madarász Iván: Sándor, József, Benedek); Sophie (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Lisaura (Carlo Goldoni–Hofmeister Rudolf Richard–Ježek Jaroslav: Kávéház Velencében); Zsuzsika (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: Figaro házassága avagy egy őrült nap); Kata (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Stella (Tennessee Williams: A vágy villamosa); Suzanne (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: Figaro házassága); Eszter (Déry Tibor–Presser Gábor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról); Beatrice (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Margarita (Michail Bulgakov: A Mester és Margarita); Madárka (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája); Colette (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Vaszilisza (Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely); Vladimír (Samuel Beckett: Godotra várva); Augustias (Federico García Lorca: Bernarda Alba háza). – Díjak, elismerések: Nemzetiségi Fesztivál, A legjobb női alakítás díja, Sepsiszentgyörgy, 1991; Hatán Túli Magyar Színházak IV. Fesztiválja, Különdíj, Kisvárda, 1992; Kisfaludy-díj (2002); Domján Edit-díj (2005) – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).

Erdélyi Géza (GJ)

(* 1937. ápr. 2. Abara) Ref. lelkész, tanár, építészettörténész. Teológiai tanulmányait Prágában végezte (1958), 1975-ben a prágai Cseh Műegyetemen művészettörténészi oklevelet is szerzett. A teológia doktora (1988). Ref. lelkészként Szalócon, Rozsnyón, Hanván, Rimaszombatban működött. 1996–2009 között a Szlovákiai Ref. Keresztyén Egyház püspöke, 2001-től a Magyar Ref. Egyházak Konzultatív Zsinatának elnöke. 1971–1985 között a betléri és a krasznahorkai történeti Andrássy-könyvtár köteteit rendezte. Művészettörténeti kutatásai is jelentősek. Esterházy János Emlékplakettet kapott (2003). – Fm. Gömör vármegye klasszicista építészete (1996, 2005).

Gaál Ildikó (csa)

(* 1954. ápr. 10. Rimaszombat) Karnagy, zenetanár. A füleki általános középiskolában érettségizett (1972). A Besztercebányai Pedagógiai Főiskolán matematika−zenei nevelés szakon végzett (1972−1976). A Losonci Pedagógiai Szakközépiskola (ma Pedagógiai és Szociális Akadémia) tanára lett. Munkája mellett ugyanazon a főiskolán képesítést szerzett a középiskolai oktatásra (1979−1982), ahol dr. Tibor Sedlickýtől tanult karvezetést. 1976-tól Eva Brocková-Lobotkovával, 1979-től Ladislav Bence mellett, 1983-tól önállóan vezette a Pedagógiai Szakközépiskola leánykarát. Kórusversenyeken, kamarakórusok versenyein, hangversenyeken vesz részt. 1981-ben megalapította az iskolai népdalcsoportot. A Tavaszi szél vizet áraszt… és a Bíborpiros szép rózsa országos döntőin többször 1. és 2. helyezést szereztek. A népdalcsoport fellépett Zselízen, Kassán, Dunaszerdahelyen, Pozsonyban, Budapesten, Gombaszögön… 2000-től a Csemadok losonci helyi szervezete mellett alakult női kamarakórus (Serly Kamarakórus) vezetője. – Fm. Hudobná výchova pre 1–2. ročník pedagogických akadémií a stredných pedagogických škôl [Zenei nevelés a pedagógiai akadémiák és pedagógiai középiskolák 1–2. évfolyama számára] tankönyveknek (társszerző, 1995, 2003). – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Gaál Lajos (csa)

(* 1953. aug. 10. Rimaszombat) Geológus, barlangász. Rimaszombatban érettségizett (1973), a pozsonyi Comenius Egyetem TTK-n geológusi oklevelet szerzett (1978). 1978–1982-ben a pozsonyi Štúr Földtani Intézetben dolgozott, 1990-től a Füleki-hegység Tájvédelmi Körzet rimaszombati hivatalának munkatársa. Több kiállítást szervezett a rimaszombati múzeumban, rendszeresen publikál a Gömörország folyóiratban. Kutatási területe a barlangtan és a természetvédelem.

Gecse Annabella (csa)

(* 1972. júl. 22. Rimaszombat) Néprajzkutató, muzeológus. A tornaljai gimnáziumban érettségizett (1990). A nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar nyelv és irodalom – ének-zene szakos tanári (1995), majd a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén etnográfus–muzeológusi diplomát szerzett (2000), majd ugyanitt doktorált (2006). A szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzkutatója (2001), a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központjának külső munkatársa (2006). Kutatásai középpontjában a társadalmi változások hétköznapi következményei állnak: a gazdálkodás, az etnikai viszonyok, a (népi) vallásosság lokális, változatokban élő formái. Díj: Magyar Ezüst Érdemkereszt (2024). – Fm. Cigányok, parasztok Baracán (In: Ethnographia 2001); Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében (2007); „Áldassál, Szentháromság” (társszerző, In: A Jász–Nagykun–Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve, 2007); A baracai temető sírjeleiről (In: Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére, 2007); A földbirtok mint otthonteremtő. A földhöz való viszony változatai Baracán a 19–20. században (In: Föld és társadalom. Konferencia a Kiskun Múzeumban, 2007).

Győry Dezső (FI)

(* 1900. márc. 19. Rimaszombat, † 1974. febr. 1. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista. Iskoláit Rimaszombatban végezte, Németországban, Hamburgban szerzett kereskedelmi diplomát (1923). Hazatérése után újságíró lett. 1924-től a Kassai Napló, 1925-től a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak a felelős szerkesztője, 1933–1938 között a Magyar Újság szerkesztője. Csehszl. széthullása után Beregszászon élt, 1949-ben Budapesten telepedett le, és itt élt haláláig. Írói pályáját versekkel kezdte. Nagy hatással volt rá a prágai magyar diákok Szent György Körének szellemisége. Lírájában egyre inkább a kisebbségi küldetéstudat, a kisebbségi magyar társadalom sorskérdései kerülnek előtérbe. Mo.-n letelepedve műfajt váltott, és elsősorban regényeket írt. Háromszor kapott József Attila-díjat (1956, 1958, 1970), 1960-ban Munka Érdemrenddel tüntették ki. Beregszászban és Rimaszombatban emléktáblát avattak tiszteletére. – Fm. Hangulatok és gondolatok dalban és prózában (lírai útinapló, 1921); Százados adósság (v., 1923, 1924); A láthatatlan gárda (v., 1927); Új arcú magyarok (v., 1927); Hol a költő? (v., 1931); A hegyek árnyékában (v., 1936); Zengő Dunatáj (v., 1938); Emberi hang (v., 1940; Magyar hegyibeszéd címen is 1940); A veszedelmes ember(r., 1950); Viharvirág (r., 1954); Sorsvirág (v., 1959); Gömöri rengeteg(r., 1960); Az élő válaszol (vál. és új v., 1963); Tűzvirág (r., 1966); Férfiének (vál. v., 1974); Kiáltó szó(vál. v., 1983). – Ir. Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968, 1982);  Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája (1972); Fónod Zoltán: Üzenetek (mon., 1993, 2002); Szalatnai Rezső: Magyar magatartás és irodalom Csehszlovákiában (tan., 1994); Turczel Lajos: Arcképek és emlékezések. (tan., 1997). A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).

Hizsnyai Zoltán (ST)

(* 1959. febr. 13. Rimaszombat) Költő, esszéíró, szerkesztő. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett (1978), majd a kassai Thália Színpad színésze (1978–1983) volt. Ezt követően különböző munkahelyeken dolgozott. 1990–1992-ben az Irodalmi Szemle, 1992 tavaszától pedig az akkor induló Kalligram folyóirat szerkesztője, majd 1994 jún.-ától 2003 végéig főszerkesztője. 2004–2006-ban az Új Szó kulturális rovatának vezetője. 2006–2007-ben az Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) titkára volt (ezt a tisztséget korábban már 1994–1996-ban, ill. 2000–2001-ben is betöltötte). Versei az 1980-as évektől kezdve jelennek meg, az Iródia hangadó tagja volt, szerepelt a Próbaút (1986) c. antológiában. Nemzedékének jelentős képviselője. Főbb díjai: Kilencek Díja (1988); Madách-díj (1995); Szabad Sajtó Díj (1996); Sziveri János-díj (1997); József Attila-díj (2002); Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2002). – Fm. Rondó (v., 1987); Tolatás (v., 1989); A stigma krátere (v., 1994); Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok (esszék, pamfletek, 1996); Bárka és ladik (v., 2001); Mintakéve (szonettkoszorú, 2004); Hizsnyai Zoltán legszebb versei (v., 2006); Fordítva múlik – előre farol (v., 2008); Ének (v., 2010).

Juhász Dósa János (CSA)

(* 1969. Rimaszombat) Színházi szakember, újságíró. A Szabad Újság regionális munkatársa volt. A balogfalai és várgedei alapiskola után a füleki magyar gimnáziumban érettségizett (1987), 1991 és 1997 között a Nemzetközi Előkészítő Intézet munkatársa Budapesten, közben elvégezte az ELTE magyar–színháztörténet szakát (1997). A Tiszavirág Baráti Társaság alapító titkáraként részt vett a Tiszavirág és a NEI-LOM című lapok kiadásában. 1998-tól a rimaszombati Magyar Tannyelvű Speciális Alapiskolában tanít, majd a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny főszervezője, két évig a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának titkára. 2004 és 2006 között a Vasárnap felelős szerkesztője, egyik alapítója a Gömörország című folyóiratnak és a Szőrös Kő című irodalmi lapnak, 2007 és 2012 között a Gömöri Hírlap, majd a GömöriLap regionális hírportál főszerkesztője. 1999 óta szakmai munkatársként részt vesz az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál munkájában, ill. a Nyújts a kezed! országos roma szavalóverseny szervezésében.

Juhász Kataliln (GJ)

(* 1969. nov. 25. Rimaszombat) Költő, újságíró. Szülővárosában tett közgazdasági szakérettségit 1988-ban, majd a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–angol szakos tanári diplomát szerzett (1994). 1996-tól a Szőrös Kő irodalmi folyóirat egyik alapítója, majd főszerkesztője volt. Több kötet szerkesztője, valamint hét éven keresztül az IFI című ifjúsági magazin irodalmi rovatának vezetője. Két és fél éven át szerkesztette és vezette a Pátria rádió irodalmi magazinját.  Az 1997/98-as tanévben a kassai Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia angol szakos tanáraként dolgozott. 1998 szeptemberétől 2007 december végéig az Új Szó kassai és Kassa környéki regionális tudósítója volt, ahol közéleti, gazdasági és kulturális témákkal is foglalkozott.  2008 januárjától három éven át az MKKI sajtó- és közönségkapcsolatokért felelős munkatársa volt. 2010-től három éven át az Új Szó rovatvezetője volt, majd a lap kulturális rovatának szerkesztője. 1992-től publikál.  1998 óta tagja a Szlovákiai Újságírószövetségnek, 1994 óta tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társasásának. A 2000-es években több dokumentumfilm forgatókönyvírója volt, öt éve tagja az Ekotopfilm nevű nemzetközi természetfilm-fesztivál zsűrijének. Főbb díjak: Forbáth-díj (2019); Szlovák Irodalmi Alap Madách Nívódíja (2001).  – Fm. Gerezdek (v., 1995); Le Big Mac (v., 1999); Mentés másként (v., 2001); Makacs foltok (v., 2006); Látod, duzzad (v., 2009). – Ir. A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004);

Komlósy Zsolt (FI)

(* 1955. júl. 11. Rimaszombat, † 2005. júl. 8. Virt) Számítástechnikus, politikus. Rimaszombatban érettségizett (1974); a kassai P. J. Šafárik Egyetem TTK matematika–elméleti kibernetika szakán szerzett oklevelet (1979). 1982–1984-ben a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán posztgraduális tanulmányokat folytatott termelési mezőgazdaságtanból. 1990-től politizált: az Együttélés Politikai Mozgalom országos tanácsának, majd elnökségének tagja, 1992–1998 között az Szlovák Nemzeti Tanács képviselője volt. 1998–2002-ben polgármester-helyettes Rimaszombatban, 2002–2005-ben újból a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, az MKP országos tanácsának elnöke.

Lévay Tibor (csa)

(* 1939. dec. 29. Rimaszombat) Fúvószenekari karmester, karnagy, zeneszerző, zenetanár, kántor, orgonista. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte. A Rozsnyói Pedagógia Középiskolában érettségizett (1959), majd Pozsonyban a Központi Népművelődési Intézetben tanult karmesterképzést (1964) és a Besztercebányai Pedagógiai Karon szerzett zenetanári lektori képzést (1980). Tizenhárom hangszeren játszik. Középiskolai tanulmányait befejezve a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola tanítója lett (1959−2000). 1975-től volt a Sobotienka Fúvószenekar karmestere és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának helyettes karmestere. Karvezetőként általános- és középiskolákban három énekkart vezetett. 1987-ben a fúvószenekarok nemzetközi találkozóján Kolínban besorolták a Monster Concert karmesterének, melyen 1260 zenész, valamint énekkar és mazsorettek összjátékát vezényelte. 1995-től a rimaszombati vokális kvartett vezetője, valamint a guszonai, bátkai férfi kar, a rimaszécsi női kar, 2002-től pedig a nagybalogi „Szivárvány” női kar karvezetője. Tanári állást vállalt a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnáziumban (2004−2009). Tevékenységét számos kitüntetéssel és díjjal ismerték el: 78 díszoklevél; 21 plakett; Rimaszombat városának első díszpolgári díja (1998); a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának Emlékérme (2005); Életműdíj, Galánta (2010). – Fm. több mint száz zeneművet írt, fúvószenekarok számára 86-ot és énekkarok részére 42-t; Tiszolci Himnusz. – Ir. Szőke József és Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától–Prágáig? (1993); Mgr. Štefan Hatina–PhDr. Zuzana Janečková–Ing. Ján Malík–Ing. Dušan Martinkovič (szerk.): Who is Who v Slovenskej republike (2011); Miklósi Péter (szerk.): Örökhagyók. Hivéssel szülemlett felföldi vallomásfüzér (2006); A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központ Énekkara, Loreto-Basilika della S Casa (1993); Jöjj, mondjunk hálaszót… VIII. Gömöri Egyházmegyei Kórustalálkozó Rimaszombat (CD, 2009); Nagybalogi Szivárvány Népdalkör (CD, 2010); Ha megszólít az ének… A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának [CSMTKÉ] története [1964–2004]) (2004).

Mihályi Molnár László (GJ)

(* 1953. ápr. 24. Rimaszombat) Tanár, költő, publicista, művelődésszervező, politikus. Rimaszombatban érettségizett (1971), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án pszichológia–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1978). A honismereti kerékpártúrák egyik szervezője volt. 1978–1986 a Tőketerebesi járási Művelődési Központ szakelőadója, 1986–1987-ben a Királyhelmeci Művelődési Központ vezetője volt. 1988-tól a szepsi gimnázium tanára, 1990–1995 és 2000–2002 között igazgatója (az alapiskolával együtt). 1990–1992-ben a csehszlovák szövetségi parlament képviselője (Együttélés), 1992-ben az Együttélés Politikai Mozgalom országos alelnöke volt. 2002-től a kassai magyar tanítási nyelvű ipariskola tanára. Verseivel, írásaival az 1970-es évek közepén jelentkezett, szerepelt a Megközelítés (1980) c. antológiában. – Fm. Fohászok virradatért (v., 2000).