(* 1900. jún. 16. Kismarton [Ausztria], † 1973. jan. 21. Martonvásár [Mo.]) Pedagógus, író, irodalomtörténész, szociálpszichológus. Középiskoláit Pozsonyban végezte, majd német–francia szakon tanult Budapesten, Berlinben és Prágában. Ezután Lőcsén, Aranyosmaróton, majd éveken át Érsekújvárott volt középiskolai tanár. Tanári munkája mellett támogatta a középiskolások önképzőköri mozgalmát, a Sarló és a Prohászka Ottokár Körök Szövetsége is hatósugarába tartozott. A szlovenszkói magyar serdülők lelki világa (1935) c. műve a korszak egyik legjelentősebb szakmai munkája. 1939-től Szegeden lett gyakorló gimnáziumi tanár. A második vh. után a budapesti Vallás- és Közoktatási Minisztérium munkatársaként a Szl.-ból Mo.-ra menekült, ill. áttelepített pedagógusokat segítette. Később a Tankönyvkiadóban dolgozott, majd az Idegen Nyelvek Főiskolája, később az ELTE tanszékvezető tanára volt. Tankönyveket, nyelvkönyveket, irodalomtörténeti tanulmányokat írt. – Fm. A szlovenszkói magyar serdülők lelki világa (tan., 1935); Az idegennyelvi beszédkészség fejlesztésének lélektani és módszertani problémái (tan., 1961); Ödön von Horváth (monográfia, 1971).

(* 1959. okt. 4. Aranyosmarót) Néprajzkutató, politikus, újságíró, köztisztviselő. Iskoláit Kolonban, Gímesen és a pozsonyi magyar gimnáziumban végezte. 1986-ban a Comenius Egyetem BTK-án néprajz szakon szerzett diplomát. 1990-ig muzeológus–etnográfusként dolgozott a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban, majd a Galántai járási Múzeumban. A rendszerváltás időszakában rövid ideig közéleti szerepet vállalt (1990–1992 között az Független Magyar Kezdeményezés jelöltjeként a prágai Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának képviselője), majd újságíróként dolgozott. 1999-től a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa irodájának munkatársa. Tanulmányai a szlovák–magyar államközi viszonyról, a szlovákiai nemzetiségi feszültségek kezelésének nemzetközi összefüggéseiről, a nemzetközi kisebbségi jogi dokumentumokról magyar, szlovák és angol nyelven jelennek meg. Somorján él.

(* 1887. nov. 22. Aranyosmarót, † 1967. máj. 14. Budapest [Mo.]) Publicista, lapszerkesztő, művelődésszervező. Középiskoláit Pozsonyban és Szegeden, a jogi egyetemet Budapesten és Berlinben végezte. 1913-tól 1918-ig a Magyar Királyi Igazságügyminisztérium munkatársa volt. Az államfordulat után csekeji (Čakajovce) birtokán gazdálkodott. Alapítója, majd elnöke volt a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetségnek, szerkesztője a Nemzeti Kultúrának. 1936-ban a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület titkárává választották. Az első bécsi döntés után 1945-ig az érsekújvári törvényszék elnöke volt. A második vh.-t követően Budapesten élt.