Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1945. december 4.

A tárgyalások felvételének eredményeként a csehszlovák hatóságok leállítják a magyar férfiak csehországi deportálását. Az SZTH december 1-jéig 9247 magyart szállított Cseh- és Morvaországba, többségüket Délnyugat-Szlovákiából, a Somorjai, Dunaszerdahelyi, Komáromi, Galántai, Vágsellyei, Verebélyi, Lévai, Érsekújvári, Ógyallai és Zselizi járás területéről. A deportáltak túlnyomó részét nem a szudétanémet határvidékre, hanem Csehország központi területeire szállítják.

Vladimír Clementis a csehszlovák kormány ülésén a lakosságcsere-tárgyalások addigi menetéről beszámolva elmondja: tudtára adta Gyöngyösinek, hogy Csehszlovákiát nem érdekli a Szlovákiába való áttelepülést elutasító szlovákok sorsa, s elmagyarosításukhoz „sok szerencsét” kívánt.

Hibát talált?

Üzenőfal