A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1969. július 10. : A Nemzetiségi Tanács második ülésén megvitatja a nemzetiségi törvénytervezetek alapelveinek az ideiglenes munkacsoport által előterjesztett téziseit. A nemzetiségi szervekről és képviseletről szóló törvény tézisei az SZNT keretében Magyar Nemzetiségi Bizottság, ill. Ukrán Nemzetiségi Bizottság, a szlovák kormányban Nemzetiségi Minisztérium, a járási és helyi nemzeti bizottságok mellett nemzetiségi bizottságok, az Oktatásügyi és a Kulturális Minisztériumban nemzetiségi főosztályok létrehozását feltételezik. A nemzetiségi oktatásügyi törvény tézisei szerint biztosítani kell a nemzetiségek anyanyelvi oktatásának feltételeit a bölcsődétől kezdve a főiskoláig; a nemzetiségi kultúráról szóló törvény tézisei a Szlovák Tudományos Akadémia melletti Nemzetiségkutató Intézet és a művészeti szövetségek melletti nemzetiségi tagozatok létrehozását, a Csehszlovák Televízió nemzetiségi adásának biztosítását, önálló kultúrház, könyvtár, levéltár, múzeum, galéria és nyomda, Kassán új magyar színház felállítását javasolják. A nyelvtörvény tézisei szerint biztosítani kell a nemzetiségek nyelvének hivatalos használatát az általuk lakott járásokban s minden olyan településen, ahol részarányuk eléri a 10%-ot, s ezeken a helyeken az utca- és községnevek is kétnyelvűek lennének.