Lexicon

Nagy Csilla (SZM)

(* 1983. okt. 5. Vágsellye) Szobrászművész. Tanulmányait a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán végezte, Jovánovics György tanítványaként 2009-ben. 2008-tól a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja. 2010-től a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola doktorandusza a szobrász tanszéken. Installációkat, objekteket készít, gyakran meglepő, rendhagyó, efemer anyagokból. – Jelentősebb csoportos kiállítások: 2011: Fade In (Pozsony); 2010: Short term – Large scale (Tartu, Észtország); Elements Cuisine (Galánta); Színek nélkül (Somorja); 2009: Kde Váh víri (Vágsellye); Herzleid II. (Prága); Recruit (Budapest).

nagy ildiko (FI)

(* 1952. nov. 25. Komárom) Újságíró. A kassai magyar gimnáziumban érettségizett (1970), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án angol–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1975). A prágai Károly Egyetemen újságírói posztgraduális képzésben vett részt (1981–1983). 1975–1992-ben a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének szerkesztője, 1992–2002-ben a Magyar Rádió pozsonyi tudósítója, 2003–2006-ban a Szlovák Televízió központi igazgatójának nemzetiségi tanácsadója. 2006. aug. 1-jétől 2008. jan. 31-ig a Szlovák Rádió ötödik adójának (Pátria Rádió) az igazgatója. 1995-ben Szabad Sajtó-díjjal, 1997-ben Péchy Blanka-díjjal tüntették ki. – Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001).

Nagy János (NL)

(* 1935. jún. 17. Rákosszentmihály [Mo.] – † 2021. márc. 18. Tata [Mo.]) Szobrász. 1954–1961-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1961–1966 között a besztercebányai, 1968–1970-ben a nyitrai Tanárképző Főiskolán tanított. Komáromban (1965–1972), Helembán (1972–1981), Almáson (1981–1984), majd 1984-től Hetényben élt, újabban ismét Helembán alkot. 1990-ben alapító tagja és 1995-ig elnöke volt a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságnak, ill. a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. Több szakmai szervezet és művészcsoport tagja. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta. A figuratív szobrászat híve. Műveinek főbb ihletői: a bibliai fogantatású emberi lény, a nő mint az élet központi szereplője, a magyar etnogenezis, a felvidéki magyarság történelmének sorsfordulói és történelmi eseményei. Köztéri munkái számos dél-szlovákiai magyarlakta településen megtalálhatóak. Alkotói munkásságának kiemelkedő része plakett- és éremművészete. 1971-től rendszeresen részt vesz a FIDEM nemzetközi éremkiállításokon. Főbb díjai, kitüntetései: Esterházy János-emlékérem (1994); A Magyar Köztársaság elnökének aranyérme (2000). Helembán és Komáromban él. – Fm. Főbb köztéri munkái: 1959: Elsős (Komárom); 1967: Árvízi emlékmű (Gúta); 1969: Mártíremlékmű (Dunaszerdahely); 1974: Szökőkút (Komárom); 1975: Anyaság (Párkány); 1982: Kodály Zoltán (Galánta); 1987: Gitáros nő (Fülek); 1991: Esterházy János-emléktábla (Budapest); 1991: II. világháborús emlékmű (Ipolyszakállas); 1992: Sírbatétel (Ipolybalog); 1993: Csontváry-emléktábla (Kisszeben); 1995: Szenczi Molnár Albert szobra (Szenc); 1997: Bulcsu vezér lovasszobra (Búcs); 2004: Balassa Bálint-emléktábla (Esztergom); 2004: Kitelepítés (Komárom [Mo.]); 2006: 1956-os emlékmű (Dunaszerdahely). – Ir. Kerékgyártó István: Nagy János (mon., 1997).

Nagy Jeno (FI)

(* 1914. márc. 16. Pozsony, † 1992. szept. 8. Pozsony) Újságíró, szerkesztő, rádióriporter. Komáromban érettségizett (1932), Pozsonyban és Prágában jogot hallgatott. 1934–1938, ill. 1949–1969 között a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztője, majd főszerkesztője. 1968-ban ő vezette a szovjet megszállás ellen agitáló Gabonaváros rádiót, emiatt 1969-ben elbocsátották, és csak 1989-ben rehabilitálták. Hangjátékokat írt, dokumentumfilmeket készített, megteremtette a szlovákiai magyar rádiószínházat, műsoraiban a kulturális és irodalmi élet jeles képviselőit mutatta be. Műsorait a pozsonyi, prágai és budapesti rádió sugározta. – Fm. Emberek és élmények (emlékirat, 1992). – Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (Szekszárd, Babits Kiadó, 1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (Pozsony, Madách-Posonium, 1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (Pozsony, Madách-Posonium, 2004);

Nagy József (GJ)

(* 1926. ápr. 2. Pozsonypüspöki, † 2013. jan. 4, Pozsony) Grafikus, illusztrátor, képzőművész. 1953–1959-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. Pozsonypüspökin élt. Illusztrációit szlovákiai magyar lapok és könyvek, tankönyvek őrzik; szlovák kiadóknak is illusztrált. Alkalmazott grafikáival rendszeresen segítette a Csemadok munkáját. Számos művéhez adta az ihletet a Csallóköz világa, ill. az egyetemes magyar irodalom, képzőművészet és történelem. Jelentős gobelinterveket, valamint saját szövésű gobelineket is alkotott. Murális és grafikai kompozícióit több templom is őrzi (Vajkán, Boldogfán, Újfalun, Ipolybalogon, Szinyéren, Szentmárián stb.). 2004-ben elnyerte a Madách Posonium Művészeti Díj Életműdíját. Elméleti munkái: A színek világa (1981); Foltok, vonalak, formák (1988). Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon szerepeltek a művei.  – Jelentősebb egyéni kiállításai: 1964: Cyprián Majerník kiállítóterem (Pozsony); 1996: Kortárs Magyar Galéria (Dunaszerdahely); 2006: Limes Galéria (Komárom); A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma (Pozsony); 2011: Magyar Kultúra Alapítvány (Budapest). – Jelentősebb csoportos kiállításai: 1961: Fiatal magyar művészek vándorkiállítása (Ekecs; Gombaszög); 1975: Csehszlovák grafika (Budapest); 1996: Tisztelgés a Honfoglalás 1100. évfordulója elött (Budapest); 1998: Kortárs grafika (Budapest); 2011: Duna-menti Színjáték (Brüsszel). A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága tagsági, valamint a Pozsonyi Műtermek kiállításainak rendszeres résztvevője. – Ir. Haltenberger Kinga: Nagy József (Irodalmi Szemle, 1962/2); Duba Gyula: Nagy József (Irodalmi Szemle, 1970/9); Kubička Kucsera Klára: Nagy József. In: Kisgaléria (1977); Koncsol László: Nagy József (Irodalmi Szemle, 1984/8); Kubička Kucsera Klára: Nagy József 80 – Égi és földi (katalógus, 2006);  Kalita Gábor: A hetvenkét angyal szentélyében (Kupola, 1995/0).

Nagy József (FI)