Lexicon

Kovács Aladár (csa)

(* 1939. dec. 10. Abara) Karnagy. Az alapiskola elvégzése után a Rozsnyói Magyar Tannyelvű Pedagógiai Iskolában tanítói képesítést szerzett (1958). 1960-tól a Nagykaposi Magyar Tannyelvű Alapiskolában tanított, ahol megalapította a gyermekkórust és gyermekzenekart. 1964-ben megalapította a Csemadok mellett működő vegyes kart, melynek karvezetője lett. Ének−zene szakból államvizsgát tett (1967) a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán. 1973−74-ben karvezetői tanfolyamon vett részt Kassán. 1974-től 1981-ig a Nagykaposi Művészeti Alapiskolában főként zeneelméletet tanított magyar nyelven. 1977-ben megkapta a Példás Pedagógus elismerést. 1981. november 1-től a Királyhelmeci Művészeti Alapiskola igazgatója lett. Az iskolában a pedagógusokból két éven át vezénylésével női kar is működött. Irányítása alatt az iskola kormánykitüntetésben részesült.

Kovács Attila (csa)

(* 1973. ápr. 8. Párkány) Vallástörténész, egyetemi oktató. Általános iskolai tanulmányait Ipolyszalkán végezte (1987), a pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1991), a brünni Masaryk Egyetemen szerzett történészoklevelet (1998), vallástörténetből 1999-ben magiszteri fokozatot. 1999–2001-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen óraadó tanár, 2001-től az Összehasonlító Vallástörténeti Tanszék adjunktusa, 2002-től az egyetem Vallástörténeti Kabinetjének munkatársa. A brünni Masaryk Egyetem Szociális Antropológiai Tanszékén is rendszeresen előad. Többször járt tanulmányúton Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Közleményei szlovákiai, csehországi, magyarországi és egyéb nemzetközi folyóiratokban jelennek meg, szlovákiai és nemzetközi tudományos konferenciák előadója. A Hieron (Pozsony) c. vallástörténeti szakfolyóirat szerkesztőségi tagja – 1999, az Axis Mundi (Pozsony) c. vallástörténeti szakfolyóirat szerkesztőségi tagja – 2007, a Nový Orient (Prága) c. orientalisztikai szaklap szerkesztőségi tagja – 2008, Szlovák Vallástörténeti Társaság elnökségi tagja – 2000. A Szlovák Orientalisztikai Társaság tagja – 2000, a Vámbéry Tudományos Társaság elnökségi tagja – 2008. – Fm. Alláhovi bojovníci: vizuálna kultúra islámskeho radikalizmu (tan., 2009); Cesty na druhý svet (társszerző, 2005); Politická moc versus náboženská autorita v Ázii (társszerző, 2006).

Kovács Endre (LA)

(* 1911. máj. 19. Paks [Mo.], † 1985. ápr. 18. Budapest [Mo.]) Irodalomtörténész, történész, műfordító. Három évesen került Pozsonyba; itt végezte tanulmányait is; 1935-ben a Comenius Egyetemen szerzett magyar–filozófia szakos tanári oklevelet. Közben különböző lapok, ill. a rádió munkatársa, majd 1937–1938-ban a helyi magyar gimnázium tanára volt. Az első bécsi döntés után Pozsonyból Érsekújvárra költözött, ahol az állami reálgimnázium tanára, valamint az Érsekújvár és Vidéke c. lap főszerkesztője lett. Pályájának első, 1945-ig tartó szakaszában elsősorban szépíróként és publicistaként, ill. irodalomkritkikusként tűnt ki. 1945-től Budapesten élt, s érdeklődése a történettudomány és az irodalomtörténet felé fordult. 1948-ig a Kelet-európai Tudományos Intézet, majd nyugalomba vonulásáig az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa volt. 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, Lengyelországban megkapta a Polonia Restituta kitüntetést. Tudományos érdeklődésének középpontjában elsősorban Közép-Európa újkori története, a magyar–szláv kapcsolatok és a csehszlovákiai magyarság története állt. – Fm. Világének (v., 1929); Panoptikum (elb., 1934); Felszabadultak (elb., 1939); Az alázat évei (r., 1940); Prága–Pozsony–Budapest (r., 1941); Magyar–cseh történelmi kapcsolatok (1952); A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon (1959); Magyar–lengyel kapcsolatok a két vh. között (1971); Magyarok és lengyelek a történelem sodrában (1973); Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon (1977); Korszakváltás (emlékiratok, 1981).

B. Kovacs Ildiko (családi archivum)

(* 1967. máj. 15. Rimaszombat) Színésznő. Gyermekkora Fülekhez köti; itt végezte alap- és közép-, ill. zeneiskolai tanulmányait is. Érettségi után, 1985-ben a komáromi Magyar Területi Színház tagja lett; a rákövetkező évben felvételt nyert a pozsonyi Színház-  és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1990-ben megkapta színművész diplomáját. Ezt követően a Komáromi Jókai Színház társulatához szerződött, ahol drámák, vígjátékok és zenés produkciók főszerepeit alakította. Az 1995/96-os évadban a Kassai Thália Színház színésznője lett. A Szlovák Rádió magyar adása hangjátékainak, irodalmi műsorainak rendszeres szereplője volt. Főbb szerepei: Aranka (Schwajda Gy.: Segítség); Kornél (Szép Ernő: Vőlegény); Ameana (Háy Gy.: CAliguLó); Anna (Márai S.: Kaland); Rica Vica (Zerkovitz B. – Szilágyi L.: Csókos asszony, operett); Bianca (T. Rózewicz: Fehér házasság); Mária királyné (Háy Gy.: Mohács); Colette (Eisemann – Zágon – Somogyi: Fekete Péter, operett); Ophélia (Ébert Tibor: Esterházy); Azalais (Illyés Gyula: Tiszták); Süni (Presser – Sztevanovity – Horvát: A padlás); Melinda (Katona J.: Bánk bán); Joanne Galloway (Aaron Shorkin: Semmi és végtelen).

Kovács János (HG)

(* 1926. jún. 8. Alsócsöpöny, † 2014. okt. ? Kisújfalu) Karnagy, pedagógus, népművelő. Tanulmányait a galántai polgári iskolában kezdte 1932 és 1942 között. A lévai Állami Tanítóképzőt kétéves különbözeti vizsga megtételével 1942−1944 között végezte el. 1946−49-ben Kiskunfélegyházán tanult tovább a tanítóképzőben. Pedagógiai pályafutását Nádszegen kezdte 1950−1952-ben iskolaigazgatóként. Innen az 1952/53-as tanévben a Galántai Járási Nemzeti Bizottság tanügyi osztályára került tanfelügyelőnek, majd újabb állomása 1953−1956 között Felsőszeli volt, ahol az alapiskola igazgatója lett. 1956−1970-ben Kisújfalun tanított, ezt követően az 1988-as nyugdíjba vonulásáig a kürti alapiskola pedagógusa volt. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának (1963−1990). Gyermekkórusokat alapított és vezetett. A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolája 2002-ben díszoklevéllel, 2009-ben aranyoklevéllel ismerte el pedagógusi munkásságát.

Kovács József (TSZA)

(* 1923. okt. 20. Path, † 1994. ? Kassa) Színész, író. A második vh. idején katona, később hadifogoly. 1955-től a komáromi Magyar Területi Színház, majd 1969-től nyugdíjba vonulásáig a kassai Thália Színpad színésze (ez utóbbinak öt évig szervezőtitkára is). Novellái, karcolatai, humoreszkjei, gyermekversei és -meséi (cseh)szlovákiai magyar lapokban jelentek meg. – Főbb színházi szerepei: Octavio (Lope deVega: A kertész kutyája); Wurm (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Hősváry (Kisfaludy Károly: A kérők); Maurer (Erich Maria Remarque: Az utolsó felvonás); Lapcsenko (Alekszej Arbuzov: Egy szerelem története); Slim (John Steinbeck: Egerek és emberek); Mr. Lipari (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Mics (Osvald Záhradník: Kinek üt a toronyóra?); Zoltejev (Alekszandr Vampilov: Búcsúzás júniusban); Kalocsai (Lovicsek Béla: Tűzvirág); Bojnyik (Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci); Tót (Örkény István: Tóték); Jajicsnyica (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Lázás ács (Tamási Áron: Vitéz lélek); Toni bátyó (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Apa (Lovicsek Béla: Alattunk a város, felettünk az ég); Gracsev (Kmeczkó Mihály: Mint fű fölé az árnyék); Nagy (Bródy Sándor: Tanítónő). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).

Kovács Kálmán (csa)

(* 1947. okt. 25. Vágkirályfa) Karnagy. Alapfokú zenei tanulmányait Vágsellyén végezte (zongora), magántanulmányokat folytatott Tóth József vágkirályfai kántortanítónál (akordeon). A pozsonyi konzervatóriumban érettségizett (1969), majd a Zeneművészeti Főiskolán végzett karnagyként (1974). 1974/75-ben a francia állam ösztöndíjasa a Conservatoir de Paris-n. 1971–1999 között az Ifjú Szivek, 1975-től a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának karnagya. Zenei tankönyvet is írt. 1975−1980-ig a Zene- és Drámaművészeti Főiskola operastúdiójának tanársegédje, a pozsonyi Népművelési Intézet magyar tanfolyamainak és rendezvényeinek munkatársa. 1975-től 2013-ig a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának második karnagya, 1980/81-ben a Pozsonyi Konzervatórium óraadó tanára, 1986/87-ben az Isztambuli Állami Operaház karnagya. A Liszt Ferenc Társaság tagja. 2006-ban a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével tüntették ki.