Kis-Duna (Malý Dunaj)
A leghosszabb és legnagyobb Duna-ág, hossza 135 km. Vereknyénél ágazik ki a Dunából. Ártéri erdőkkel szegélyezett síksági folyó. Hossza 128 km. vízgyűjtő területe 3173 km², átlagos vízhozama Nádszegnél 27,8 m³/s. Baloldali mellékfolyói a Fekete-víz és a Dudvág. A Vággal Gútánál egyesül, onnan Komáromig Vág-Duna a...megnyit →
A leghosszabb és legnagyobb Duna-ág, hossza 135 km. Vereknyénél ágazik ki a Dunából. Ártéri erdőkkel szegélyezett síksági folyó. Hossza 128 km. vízgyűjtő területe 3173 km², átlagos vízhozama Nádszegnél 27,8 m³/s. Baloldali mellékfolyói a Fekete-víz és a Dudvág. A Vággal Gútánál egyesül, onnan Komáromig Vág-Duna a...megnyit →
Részletek
A leghosszabb és legnagyobb Duna-ág, hossza 135 km. Vereknyénél ágazik ki a Dunából. Ártéri erdőkkel szegélyezett síksági folyó. Hossza 128 km. vízgyűjtő területe 3173 km², átlagos vízhozama Nádszegnél 27,8 m³/s. Baloldali mellékfolyói a Fekete-víz és a Dudvág. A Vággal Gútánál egyesül, onnan Komáromig Vág-Duna a neve. A folyón régen számos vízimalom (cölöpös és hajómalom) működött. Három felújított cölöpös malom (Jókán, Tallóson, Pozsonyeperjesen) és a gútai hajómalom múzeumként látogatható. Szelíd folyása révén kiválóan alkalmas a víziturizmusra. A folyón három kisméretű vízerőmű található.
Németh István 1.
(* 1937. márc. 21. Vereknye, † 2005. jún. 5. Pozsony) Költő, újságíró. Prágában nyomdaipari szakközépiskolában (1957), majd a somorjai gimnáziumban (1958) érettségizett. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1966). 1963–1966-ban a Csemadok KB szakelőadója, 1966–1968-ban a dunaszerdahelyi gimnázium tanára, 1968–1969-ben...megnyit →
(* 1937. márc. 21. Vereknye, † 2005. jún. 5. Pozsony) Költő, újságíró. Prágában nyomdaipari szakközépiskolában (1957), majd a somorjai gimnáziumban (1958) érettségizett. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1966). 1963–1966-ban a Csemadok KB szakelőadója, 1966–1968-ban a dunaszerdahelyi gimnázium tanára, 1968–1969-ben...megnyit →
Részletek
nemeth istvan (SZM)
(* 1937. márc. 21. Vereknye, † 2005. jún. 5. Pozsony) Költő, újságíró. Prágában nyomdaipari szakközépiskolában (1957), majd a somorjai gimnáziumban (1958) érettségizett. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1966). 1963–1966-ban a Csemadok KB szakelőadója, 1966–1968-ban a dunaszerdahelyi gimnázium tanára, 1968–1969-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó munkatársa, 1969–1991-ben az Új Ifjúság szerkesztő-riportere. 1991-től vállalkozó volt. Glóbusz címmel rövid életű havilapot jelentetett meg. 1965-től publikált verseket, riportokat, interjúkat, színikritikákat, művészettörténeti írásokat. Szerepelt az Egyszemű éjszaka (1970) c. versantológiában. – Fm. Dőrejárás (v., 2005); Csontváry Kosztka Tivadar családtörténete (mon., 2005).
Quittner János
(* 1941. szept. 27. Vereknye) Koreográfus, rendező. A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes megalapítója, ill. 1973-ig koreográfusa, majd 1983-ig művészeti vezetője. A koreografáláson kívül ebben az időszakban gazdag gyűjtőmunkát is végzett. 1983-ban Ausztráliába emigrált, ahol koreográfus-rendezőként tevékenykedett. 1984-ben Melbourne-ben létrehozta az Új Szőttes Néptáncegyüttest. 1990-ben Mo.-on, Sérfenyőszigeten...megnyit →
(* 1941. szept. 27. Vereknye) Koreográfus, rendező. A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes megalapítója, ill. 1973-ig koreográfusa, majd 1983-ig művészeti vezetője. A koreografáláson kívül ebben az időszakban gazdag gyűjtőmunkát is végzett. 1983-ban Ausztráliába emigrált, ahol koreográfus-rendezőként tevékenykedett. 1984-ben Melbourne-ben létrehozta az Új Szőttes Néptáncegyüttest. 1990-ben Mo.-on, Sérfenyőszigeten...megnyit →
Részletek
Quittner János (FI)
(* 1941. szept. 27. Vereknye) Koreográfus, rendező. A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes megalapítója, ill. 1973-ig koreográfusa, majd 1983-ig művészeti vezetője. A koreografáláson kívül ebben az időszakban gazdag gyűjtőmunkát is végzett. 1983-ban Ausztráliába emigrált, ahol koreográfus-rendezőként tevékenykedett. 1984-ben Melbourne-ben létrehozta az Új Szőttes Néptáncegyüttest. 1990-ben Mo.-on, Sérfenyőszigeten telepedett le. Vendégkoreográfusként a pozsonyi Szlovák Állami Népi Együttesben (SĽUK) dolgozott. 1991–1993 között az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes igazgatója. Szerzője több táncszínházi mű forgatókönyvének, számos országban (Ausztráliában, Németországban és Mo.-on) rendezőként, koreográfusként tevékenykedett. Munkássága nagy hatással volt a szlovákiai magyar néptáncmozgalomra. 2006-ban A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével tüntették ki. – Fm. Eredeti magyar népi táncok VIII. Csallóköz táncai (1973), Dél-szlovákiai magyar lakta falvak hagyományos táncai. A szlovákiai magyar néptáncok típusai és dialektusai (1979, társszerző). Főbb rendezései a Szőttesnél: A tűznek nem szabad kialudnia (1970);Mezőkapuban (1972); ’74-ben szőttük (1974); Szerelmek és nászok (1976); Újra itt vagyunk (1978); Tavasztrilógia (1979); Tíz év dallal, tánccal (1980); Mese, mese mátka (1981); Ugorjunk a táncba (1982).
Tölgyessy György
(* 1931. jan. 27. Dunaszerdahely - † 2014. dec. 25., Vereknye) Radiokémikus, egyetemi oktató. 1949-ben Komáromban érettségizett. 1949–1953-ban a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészmérnöki Karának hallgatója volt. 1952-től itt tanított az analitikai kémiai tanszéken. 1962-ben docenssé habilitálták. A kémiai tudomány doktora címet 1968-ban a...megnyit →
(* 1931. jan. 27. Dunaszerdahely - † 2014. dec. 25., Vereknye) Radiokémikus, egyetemi oktató. 1949-ben Komáromban érettségizett. 1949–1953-ban a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészmérnöki Karának hallgatója volt. 1952-től itt tanított az analitikai kémiai tanszéken. 1962-ben docenssé habilitálták. A kémiai tudomány doktora címet 1968-ban a...megnyit →
Részletek
(* 1931. jan. 27. Dunaszerdahely – † 2014. dec. 25., Vereknye) Radiokémikus, egyetemi oktató. 1949-ben Komáromban érettségizett. 1949–1953-ban a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészmérnöki Karának hallgatója volt. 1952-től itt tanított az analitikai kémiai tanszéken. 1962-ben docenssé habilitálták. A kémiai tudomány doktora címet 1968-ban a moszkvai Lomonoszov Egyetemen szerezte meg. 1959– 1978 között a Vegyészmérnöki Kar radiokémiai tanszékének oktatója volt. 1978-ban megalapította és 1996-ig vezette a Szlovák Műszaki Főiskola (később Szlovák Műszaki Egyetem) Környezetkémiai és technológiai tanszékét. 1996–2005 között a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Természettudományi Karán a kémiai tanszéken oktatott, közben 1997–2002-ben a mosonmagyaróvári Pannon Egyetem kémiai tanszékén is előadott. A világ számos országában volt vendégtanár (Albániától kezdve Franciaországon és Németországon át egészen Thaiföldig és az USA-ig). 2006-ban vonult végleg nyugdíjba. Szakterülete a radiokémia és a radiokémiai analízis. Szlovákiában iskolát teremtett, számos jó nevű tanítványt nevelt fel. Prágában megvédett kandidátusi munkáját a radiometriás titrálásokról írta. Nagydoktori értekezésében a térfogatos analízis ekvivalencia pontjának meghatározásánál alkalmazott radiometriás indikációs módszerrel foglalkozott. 1973-ben a magkémia professzorává nevezték ki. 1968-ban egyik alapítója és éveken át vezető szerkesztője volt a Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry nemzetközi tudományos folyóiratnak. Tudományos munkája mellett tankönyvek írásával és ismeretterjesztéssel is foglalkozik. Több tudománynépszerűsítő könyvet írt a radioaktivitásról, a radiokémiáról, ezek szlovákul, magyarul és más nyelveken is olvashatók. – Fm. Nukleárna farmácia (Nukleáris gyógyszertan); Otázky a odpovede z jadrovej chémie a technológie (Kérdések és feleletek a magkémiából és magtechnológiából); Radioanalytical Chemistry I-II.; Handbook of Radioanalytical Chemistry I-II; Rádiometrické titrácie (Bujdosó Ernővel); Sub-superekvivalentová izotópová zrieďovacia analýza (Ján Klas-szal és Juraj Lesnývel); Az atomkorszak detektívjei (1977); Nuclear Environmental Chemical Analysis; Rádionuklidová röntgenoflurescenčná analýza zložiek životného prostredia; Radionuclide X-Ray Fluorescence Analysis; Emanation Thermal Analysis and other Radiometric Emanation Methods (társszerző); Környezetünk és mi (Miklós Lászlóval, 2002).
Vereknye (Vrakuňa)
Részletek
1972-ben Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros egyik városrésze a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i peremén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsony óvárosától K-re. L: [1921] – 787, ebből 692 (87,9%) magyar, 60 (7,6%) szlovák; [2011] – 19 177, ebből 17 308 (90,3%) szlovák, 919 (4,8%) magyar, 232 (1,2%) cseh és morva nemzetiségű. A: [2011] – 17 274 (90,1%) szlovák, 941 (4,9%) magyar, 222 (1,2%) cseh. V: [2011] – 10 353 r. k., 821 ev., 190 gör. kat., 105 gör. kel., 81 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A régi ~ mellett az 1970–80-as években új lakótelep épült, ami etnikai összetételének gyökeres átalakulásához vezetett. Neoromán stílusú r. k. (Szűz Mária neve) kápolnája 1879-ben, r. k. (Szűz Mária neve) temploma 1995-ben épült.