Khín Antal
(* 1884. ápr. 18. Vajka, † 1973. nov. 26. Budapest [Mo.]) Tanár, népismereti író, muzeológus. 1908-ban Budapesten szerzett tanári oklevelével Znióváralján, Stubnyafürdőn, Pozsonyban, majd Somorján tanított. Ez utóbbi helyen többedmagával létrehozta a Csallóközi Múzeumot (1928), amelynek 1940-ig igazgatója volt. Később a lévai tanítóképző igazgatója...megnyit →
(* 1884. ápr. 18. Vajka, † 1973. nov. 26. Budapest [Mo.]) Tanár, népismereti író, muzeológus. 1908-ban Budapesten szerzett tanári oklevelével Znióváralján, Stubnyafürdőn, Pozsonyban, majd Somorján tanított. Ez utóbbi helyen többedmagával létrehozta a Csallóközi Múzeumot (1928), amelynek 1940-ig igazgatója volt. Később a lévai tanítóképző igazgatója...megnyit →
Részletek
(* 1884. ápr. 18. Vajka, † 1973. nov. 26. Budapest [Mo.]) Tanár, népismereti író, muzeológus. 1908-ban Budapesten szerzett tanári oklevelével Znióváralján, Stubnyafürdőn, Pozsonyban, majd Somorján tanított. Ez utóbbi helyen többedmagával létrehozta a Csallóközi Múzeumot (1928), amelynek 1940-ig igazgatója volt. Később a lévai tanítóképző igazgatója lett. 1945 után Budapesten élt, nyugdíjazásáig a Mezőgazdasági Múzeum tudományos főmunkatársa volt. Elsősorban a Csallóköz népéletét kutatta, főleg az ún. ősfoglalkozások (halászat, aranyászat stb.), valamint a néphit- és népszokások vizsgálata terén ért el jelentősebb eredményeket.
Koller Gyula
(* 1921. ápr. 1. Pozsonypüspöki, † 2015. nov. 26. Nádszeg) Egyházi szakíró, r. k. pap, szerkesztő. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban, Komáromban és Esztergomban végezte (1941). Ezután az esztergomi, majd a pozsonyi hittudományi főiskolán tanult. 1946-ban szentelték pappá. 1946–1950-ben segédlelkész, 1950–2000-ben egyebek közt Somorja, Vajka, Boldogfa, Pozsonypüspöki...megnyit →
(* 1921. ápr. 1. Pozsonypüspöki, † 2015. nov. 26. Nádszeg) Egyházi szakíró, r. k. pap, szerkesztő. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban, Komáromban és Esztergomban végezte (1941). Ezután az esztergomi, majd a pozsonyi hittudományi főiskolán tanult. 1946-ban szentelték pappá. 1946–1950-ben segédlelkész, 1950–2000-ben egyebek közt Somorja, Vajka, Boldogfa, Pozsonypüspöki...megnyit →
Részletek
Koller Gyula (RE)
(* 1921. ápr. 1. Pozsonypüspöki, † 2015. nov. 26. Nádszeg) Egyházi szakíró, r. k. pap, szerkesztő. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban, Komáromban és Esztergomban végezte (1941). Ezután az esztergomi, majd a pozsonyi hittudományi főiskolán tanult. 1946-ban szentelték pappá. 1946–1950-ben segédlelkész, 1950–2000-ben egyebek közt Somorja, Vajka, Boldogfa, Pozsonypüspöki stb. plébánosa. A Glória magyar egyházi könyvkiadó egyik alapítója, 1990–2000-ben a Remény c. katolikus hetilap főszerkesztője. Az 1948–1949-ben magyarságmentő ténykedése miatt több hónapot vizsgálati fogságban töltött. Vallásos tárgyú cikkeket, imakönyveket, hittankönyveket is publikált. 2001-ben a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjével, 2007-ben Fraknói Vilmos-díjjal tüntették ki. – Fm. Magvetők életútja (életrajzok, 2002); Napi üzenet I–II. (igemagyarázatok, Weibl Lipóttal, 2003, 2004).
P. Vonyik Erzsébet
(* 1950. júl. 29. Vajka) Újságíró. A somorjai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett 1968-ban. A pozsonyi Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomát 1973-ban. Már az egyetemi tanulmányok alatt az utolsó két évben segédszerkesztőként dolgoztott, majd egészen 2000-ig a munkatársa maradt az Új Szó szerkesztőségének. A külpolitikai rovat...megnyit →
(* 1950. júl. 29. Vajka) Újságíró. A somorjai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett 1968-ban. A pozsonyi Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomát 1973-ban. Már az egyetemi tanulmányok alatt az utolsó két évben segédszerkesztőként dolgoztott, majd egészen 2000-ig a munkatársa maradt az Új Szó szerkesztőségének. A külpolitikai rovat...megnyit →
Részletek
P. Vonyik Erzsebet (FI)
(* 1950. júl. 29. Vajka) Újságíró. A somorjai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett 1968-ban. A pozsonyi Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomát 1973-ban. Már az egyetemi tanulmányok alatt az utolsó két évben segédszerkesztőként dolgoztott, majd egészen 2000-ig a munkatársa maradt az Új Szó szerkesztőségének. A külpolitikai rovat szerkesztője, majd a Vasárnap munkatársa volt. 2000–től a Dunaszerdahelyi Hírnök című városi újság főszerkesztője.
Szőke József
(* 1928. szept. 16. Nyitranagykér, † 2010. okt. 24. Somorja.) Lapszerkesztő, író, bibliográfus. 1955- ben magyar szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. 1950–1952-ben a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség magyar osztályának előadója, 1952–1969-ben az Új Ifjúság főszerkesztője. 1969-ben rövid ideig a Csemadok KB főtitkára,...megnyit →
(* 1928. szept. 16. Nyitranagykér, † 2010. okt. 24. Somorja.) Lapszerkesztő, író, bibliográfus. 1955- ben magyar szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. 1950–1952-ben a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség magyar osztályának előadója, 1952–1969-ben az Új Ifjúság főszerkesztője. 1969-ben rövid ideig a Csemadok KB főtitkára,...megnyit →
Részletek
Szőke József (FI)
(* 1928. szept. 16. Nyitranagykér, † 2010. okt. 24. Somorja.) Lapszerkesztő, író, bibliográfus. 1955- ben magyar szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. 1950–1952-ben a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség magyar osztályának előadója, 1952–1969-ben az Új Ifjúság főszerkesztője. 1969-ben rövid ideig a Csemadok KB főtitkára, majd politikai okokból leváltották. 1970–1972-ben A Hét munkatársa, 1972–1990-ben a Csemadok központi levéltárosa. 1995–1997 között az Életünk c. hetilap főszerkesztője. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának (1978–1989). 1982–1992 között négy kötetben megjelentette a Csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiáját. Szerkesztője volt (Viczián Jánossal) a Ki kicsoda Kassától Prágáig c. lexikonnak (1993). Fábry Zoltán-díjas; 2006-ban megkapta a Posonium Irodalmi Díj Életműdíját. – Fm. Az asszony vár (elb., 1959); Katicabogár (r., 1964, 2003); A síró hóember (mesék, 1985); A napraforgóvá vált leány (mesék, 1989); Nagykér (mon., 1993); A hencegő nyúl (mesék, 1995); Csatangoló (történelmi séták, 2005).
Vajka (Vojka nad Dunajom)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Somorjától DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 747, ebből 658 (88,1%) magyar, 53 (7,1%) szlovák; [2011] – 460, ebből 327 (71,1%) magyar, 122 (26,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Somorjától DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 747, ebből 658 (88,1%) magyar, 53 (7,1%) szlovák; [2011] – 460, ebből 327 (71,1%) magyar, 122 (26,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Részletek
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Somorjától DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 747, ebből 658 (88,1%) magyar, 53 (7,1%) szlovák; [2011] – 460, ebből 327 (71,1%) magyar, 122 (26,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 346 (75,2%) magyar, 100 (21,7%) szlovák. V: [2011] – 387 r. k., 8 ev., 5 ref., 2 gör. kat. – A trianoni békeszerződést követően Mo.-nál maradt Duna jobb parti határrésze Cikolasziget néven önálló községgé alakult (1921). R. k. (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1772–93 között épült; a 19. sz. első felében emelt klasszicista kastélyát, amelyben egy időben a ~i érseki szék praedialistáinak levéltárát őrizték, az 1970-es években lebontották. – 1940–88 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Keszölcés. – Ir. Kocsis Aranka: A vajkai szék nemesei (1997); Presinszky Lajos–Varga József–Kertész Olga: Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Vajka történelméből (2005).