A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Esterházy János, gróf (FI)

(* 1901. márc. 14. Nyitraújlak (Veľké Zálužie), † 1957. márc. 8. Mírov [Csehország]) Földbirtokos, politikus. Az Esterházy család galántai, grófi ágában született. A szlovákiai magyar politikai életbe az 1920-as évek közepén az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) tagjaként kapcsolódott be; 1931-ben a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga elnökévé, egy évvel később az OKP elnökévé választották meg. 1935-től a kassai kerület nemzetgyűlési képviselője volt. 1936-ban az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke lett. Az első bécsi döntést követően Szl.-ban maradt, ahol 1945 tavaszáig a Szlovenszkói Magyar Párt elnöki tisztét töltötte be. 1938 és 1945 között a szlovák parlamentben a szlovákiai magyar kisebbséget képviselte. Noha nyilatkozataiban ő is helyeselte a német háborús törekvéseket, s parlamenti képviselőként része volt a totalitárius állam kiépítésében, keresztény-konzervatív elveit megőrizve a nemzetiszocialista tanokat végig elutasította. 1942. máj. 15-én pedig lelkiismereti okokból nem szavazta meg a zsidók deportálását lehetővé tevő törvényt. 1943-tól – a szlovákiai és a magyarországi politika radikalizálódása miatt – fokozatosan visszavonult a politikai szerepléstől. 1944-ben zsidókat és más üldözötteket bújtatott, ill. segítette menekülésüket. 1944 dec.-ében a nyilasok Budapesten letartóztatták, s bár arra kényszerítették, hogy lemondjon Magyar Pártbeli elnöki tisztségéről, párttársai 1945 tavaszán megerősítették e tisztségében. Közben a Gestapo is elfogatóparancsot adott ki ellene, ezért bujkálni kényszerült. A kassai kormányprogram kihirdetésekor még bekapcsolódott a szlovákiai magyarok jogvédelmébe, de a szlovák belügyi szervek letartóztatták és átadták a szovjet hatóságoknak, melyek a Szovjetunióba hurcolták és tíz évi munkatáborra ítélték. 1947-ben, távollétében, a Szlovák Nemzeti Bíróság kötél általi halálra ítélte, mely ítéletet a köztársasági elnök életfogytiglanira változtatta. A szovjet hatóságok 1949-ben adták át Csehszl.-nak a már súlyos beteg ~t, aki a következő éveket különböző csehszlovákiai börtönökben és munkatáborokban töltötte. 1957 márc.-ában a morvaországi Mírovban érte a halál. Holtestét elégették. Hamvait 2007-ben a kommunizmus áldozatainak prágai tömegsírjában találták meg. – Fm. Cselekedjünk mindnyájan egyetértésben és szeretetben (publ., 1992); A kisebbségi kérdés (tan., publ., 2000). – Ir. Molnár Imre: Esterházy János (mon., 1997); Esterházy János Emlékkönyv (2001); Molnár Imre: „Sem gyűlölettel, sem erőszakkal…” (mon., 2008).