Esterházy Lujza, grófnő
(* 1899. máj. 7. Nyitraújlak (Veľké Zálužie), † 1966. márc. 30. Párizs [Franciaország]) Író, fordító, közéleti személyiség. A pozsonyi felsőlányiskola elvégzése után szociológiai, filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott. A trianoni békeszerződés aláírása után a revíziós mozgalomban tevékenykedett. Magyarországi kapcsolatai miatt 1923-ban letartóztatták, és egyévi börtönbüntetésre ítélték. Az 1930-as évek elejétől tevékenyen részt vállalt a szlovákiai magyar katolikus mozgalmakban (Actio Catholica; Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesület; Prohászka Ottokár Körök Szövetsége), elnöke volt a magyar nők keresztényszocialista egyesületének. Az első szlovák köztársaság idején öccse, Esterházy János gyermekeit nevelte. 1945 elején megpróbálta elérni, hogy testvérét a hatóságok szabadon engedjék. 1946 nyarán Párizsba menekült, ahol segítette a magyar békeküldöttség munkáját. Később a Rideau de Fer (1950–51) és a Réfugié Hongrois (1951–1959) szerkesztőségében dolgozott. – Fm. A huszadik esztendő (1942); Coeurs affronte`s (emlékirat, 1961; magyarul: Szívek az ár ellen, 1991).
Hibát talált?
Üzenőfal