A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Cs.LiszkaGyörgyi (SZM)

(* 1963. okt. 2. Párkány) Szerkesztő, újságíró. Érsekújvárott érettségizett (1981). A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet (1989). 1988–1994-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó, 1997-ben az Új Nő, 2000–2005-ben az Új Szó szerkesztője, 2006-tól a Vasárnap főszerkesztője. – Fm. Ezüstszálon (interjúk, 2003); Lilla naplója I–II. (r., 2005). – Ir. A cseh/szlovákiai magyar irodalmom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalmom lexikona 1918–2004. (2004).

Liszka József (FI)

(* 1956. ápr. 6. Köbölkút) Néprajzkutató, egyetemi oktató. Az érsekújvári gimnáziumban érettségizett (1975), a budapesti ELTE-n néprajz–régészet szakot végzett (1980), majd ugyanott bölcsészdoktorátust (1987), ill. PhD-fokozatot (2003) szerzett. Előbb az érsekújvári múzeum régésze volt (1980–1991), közben néprajzkutatással és kutatásszervezéssel foglalkozott. 1991-től 1995-ig a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztályának néprajzos-muzeológus vezetője, majd Humboldt-ösztöndíjas a müncheni, ill. a marburgi egyetemen (1996–1997). 1997-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja igazgatója, etnológusa. 2000–2003 között a Passaui Egyetem Humboldt-ösztöndíjas vendégkutatója és tanára, továbbá a budapesti, debreceni és kolozsvári egyetem vendégtanára. 2004–2005-ben a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem óraadó tanára, 2006-tól a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának oktatója, 2009-től docense, 2009–2011 között dékánhelyettese. 1976-tól publikál (szlovák, osztrák és német lapokban is). 1989-ben a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság egyik alapítója, 1997-ig elnöke; a Társaság Népismereti Könyvtár sorozatának és Hírharang c. negyedéves tájékoztatójának, valamint az Acta Ethnologica Danubiana szerkesztője. Tudományos érdeklődése elsősorban a néprajz elméleti problémáira, tudománytörténeti kérdésekre, az interetnikus kapcsolatok vizsgálatára, továbbá a szakrális néprajzra összpontosul. – Főbb díjak: Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díj (2026); Turczel Lajos-díj (2018); Györffy István Emlékérem (2018); az MTA Arany János-díja (2005); a Szlovák Néprajzi Társasága Díja a tudományszervezésért (2003); Posonium Irodalmi Díj Különdíj (2003); Jedlik Ányos-díj (2002); Nyitott Európáért Díj (1999); a Szlovák Néprajzi Társaság nívódíja (1988); Jankó János-díj (1988). – Fm. Ágas-bogas fa. Néprajzi ismeretek alapfokon (1986 és további 3 kiadás); A szlovákiai magyar nemzetiség etnográfiai és folklorisztikai bibliográfiája (1988); Magyar néprajzi kutatások Szlovákiában 1918–1938 (tan., 1990); Őrei a múltnak. Vidéki múzeumok, tájházak, néprajzi gyűjtemények D-Szl.-ban (tan., 1994); „Tudománynak kezdetiről”. Magyar néprajzkutatóként Szlovákiában 1979–1998 (tan., 1998); A szlovákiai magyarok néprajza (mon., 2002; 2003-ban szlovákul is); Zwischen den Karpaten und der Ungarischen Tiefebene. Volkskunde der Ungarn in der Slowakei (2003); Két Duna keríti… Tanulmányok a Csallóköz néprajzához (tan., 2005); Termékeny homályban (naplójegyzetek, 2006); Bevezetés a néprajzba (tan., 2006); Úton lenni (naplójegyzetek, 2007); Populáris kultúra (2010); Bevezetés a folklorisztikába (2011).

Stampay János (csa)

(* 1864. dec. 7. Léva, † 1960. jan. 27. Köbölkút) Kántortanító. A gimnáziumot és az állami tanítóképzőt Léván végezte. Zeneoktató és nevelő, majd Verebélyen és Ürményben tanította magyarra a szlovák gyermekeket, az utóbbiban szerzett kántori gyakorlatot (1886−1888). Osztálytanító volt Sókszelőcén, ahol énekkart és zenekart szervezett (1887−89), 1891-ben Köbölkúton kántortanítóvá választották. A Párkány és Vidéke r. k. tanítók egyletének jegyzője volt. Imakönyvéért XIII. Leó pápa Croce di Benemerenza érdemkereszttel (1902), XII. Pius pápa Pro ecclesia et Pontifice díszkereszttel jutalmazta (1942). 1934-ben nyugdíjba ment. 1948-ban családjának el kellett hagynia a községet, egyedül maradt. A község cserkészcsapatát, főutcáját, a magyar tannyelvű alapiskolát (1999) róla nevezték el. A szülőházán emléktáblát helyeztek el.  – Fm: Katolikus Egyházi Énekek, Imák és Temetési szertartások (1895), (2002-ig 43 kiadás).  – Ir. Magyar Katolikus Lexikon XII. kötet. 325. old. (2007); Bertalan Vincze: Katholikus kántor (1915); Kovács Ferenc: Szülőföldünk Köbölkút (1998).