Frankovics Boldizsár
(* 1927. ápr. 21. Jászó, † 2008. aug. 5.) Kibernetikus. A gimnáziumot 1939–1945-ben Kassán, majd Miskolcon végezte, ahol 1946-ban érettségizett. A pozsonyi Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet 1952-ben (1963-tól kandidátus, 1986-tól a műszaki tudomány doktora). 1952–1955-ben a Kelet-szlovákiai Energetikai Vállalat mérnöke, 1954–1959-ben a Kassai...megnyit →
(* 1927. ápr. 21. Jászó, † 2008. aug. 5.) Kibernetikus. A gimnáziumot 1939–1945-ben Kassán, majd Miskolcon végezte, ahol 1946-ban érettségizett. A pozsonyi Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet 1952-ben (1963-tól kandidátus, 1986-tól a műszaki tudomány doktora). 1952–1955-ben a Kelet-szlovákiai Energetikai Vállalat mérnöke, 1954–1959-ben a Kassai...megnyit →
Részletek
Frankovics Boldizsár (ST)
(* 1927. ápr. 21. Jászó, † 2008. aug. 5.) Kibernetikus. A gimnáziumot 1939–1945-ben Kassán, majd Miskolcon végezte, ahol 1946-ban érettségizett. A pozsonyi Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet 1952-ben (1963-tól kandidátus, 1986-tól a műszaki tudomány doktora). 1952–1955-ben a Kelet-szlovákiai Energetikai Vállalat mérnöke, 1954–1959-ben a Kassai Műszaki Főiskola adjunktusa, 1959-től a SZTA Kibernetikai Intézetének tudományos főmunkatársa, majd igazgatója (1990-től). Kutatási területe a számítógépes folyamatirányítás, modellezés és robottechnika. – Főbb kitüntetései, díjai: az SZTA Díja (1977), A. Stodola-díj (1987), A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2005), Jedlik-díj (2008). – Fm. Automatizácia a samočinné riadenie (1966); Adaptívne a učiace sa systémy (1982); Kybernetika, informatika (1988).
Jászó (Jasov)
Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység DK-i peremén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 1303, ebből 1199 (92,0%) magyar, 50 (3,8%) szlovák; [2011] – 3351, ebből 2404 (71,7%) szlovák, 237 (7,1%) magyar, 198 (5,9%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1567 (46,8%)...megnyit →
Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység DK-i peremén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 1303, ebből 1199 (92,0%) magyar, 50 (3,8%) szlovák; [2011] – 3351, ebből 2404 (71,7%) szlovák, 237 (7,1%) magyar, 198 (5,9%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1567 (46,8%)...megnyit →
Részletek
Jászó − Premontrei monostor (GJ)
Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység DK-i peremén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 1303, ebből 1199 (92,0%) magyar, 50 (3,8%) szlovák; [2011] – 3351, ebből 2404 (71,7%) szlovák, 237 (7,1%) magyar, 198 (5,9%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1567 (46,8%) szlovák, 879 (26,2%) roma, 378 (11,3%) magyar. V: [2011] – 2166 r. k., 48 gör. kat., 21 ref., 6 ev. – Egykori bányaváros, hegyeiben aranyat, ezüstöt és vasércet bányásztak. Premontrei prépostságát Könyves Kálmán király alapította a 12. sz. végén; a prépostság franciaparkkal övezett, rendházból és a Keresztelő Szt. János-templomból álló épületegyüttese jelenlegi barokk és rokokó formáját az 1750–66 közötti átépítése során kapta. Egykor itt őrizték a rend országos levéltárát, 1770-ben alapított több ezer kötetes rendi könyvtárában ma is számos kódexet, oklevelet, kéziratot és misekönyvet őriznek. A község r. k. temploma a 15. sz.-ban épült barokk stílusban. A ~ fölötti Szikla-hegyen a Károly Róbert király által 1317 körül építtetett, de a 15. sz. elején elpusztult Jászóvár romjai láthatók. A várhegy alatti Jászói-cseppkőbarlang, valamint a Jászói-tölgyesek természetvédelmi terület; a barlang, amelyben paleolit, neolit, réz-, bronz- és vaskori leleteket tártak fel, a mai Szl. legrégebben, 1846 óta látogatható barlangja. A falu környéke kedvelt üdülőhely, nyári művelődési táborok gyakori színhelye, a Csemadok 1998 óta itt rendezi meg a Jászói Nyári Egyetemet. 1950-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Jászóváralját.
Roják Dezső
(* 1903. okt. 16. Jászó, † 1980. aug. 22. Pozsony) Publicista, politikai dolgozó. Munkás volt szülőfalujában (1917), Kassán (1921), Párizsban (1926), Prágában (1928). 1930–1939-ben a Jednota élelmiszeripari munkások szövetkezetét vezette. A 40-es években internálták. 1945–1946-ban az SZLKP kassai városi bizottságának titkára, 1946–1953-ban a kerületi pártszervezet munkatársa, 1953-tól...megnyit →
(* 1903. okt. 16. Jászó, † 1980. aug. 22. Pozsony) Publicista, politikai dolgozó. Munkás volt szülőfalujában (1917), Kassán (1921), Párizsban (1926), Prágában (1928). 1930–1939-ben a Jednota élelmiszeripari munkások szövetkezetét vezette. A 40-es években internálták. 1945–1946-ban az SZLKP kassai városi bizottságának titkára, 1946–1953-ban a kerületi pártszervezet munkatársa, 1953-tól...megnyit →
Részletek
(* 1903. okt. 16. Jászó, † 1980. aug. 22. Pozsony) Publicista, politikai dolgozó. Munkás volt szülőfalujában (1917), Kassán (1921), Párizsban (1926), Prágában (1928). 1930–1939-ben a Jednota élelmiszeripari munkások szövetkezetét vezette. A 40-es években internálták. 1945–1946-ban az SZLKP kassai városi bizottságának titkára, 1946–1953-ban a kerületi pártszervezet munkatársa, 1953-tól nyugdíjazásáig (1963) az SZLKP Marxista-Leninista Intézetének igazgatóhelyettese. Az Új Szóban és a Pravdában publikált. Társszerzője volt a Magyarok Csehszlovákiában (1967) c. kiadványnak. – Fm. Padli za slobodu – Elestek a szabadságért (tan., 1954); Akik nem hajtottak fejet (tan., 1963); A magyar partizánok részvétele a Szlovák Nemzeti Felkelésben (tan., 1964); Bojový odkaz roku 1919 [1919 harci üzenete] (tan., 1964); Odkaz minulosti [A múlt üzenete] (tan., 1971). – Ir. Csanda Sándor: Akik nem hajtottak fejet (Hét, 1963/10); Tilkovszky Lóránt: Róják Dezső tanulmányairól (Századok, 1963/1).