Hegyéte (Kútniky)
1940-ben Hegybeneéte és Töböréte egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől K–DK-re. L: [2011] – 1259, ebből 994 (79,0%) magyar, 235 (18,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1041 (82,7%) magyar, 193 (15,3%) szlovák. V: [2011] – 955 r....megnyit →
1940-ben Hegybeneéte és Töböréte egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől K–DK-re. L: [2011] – 1259, ebből 994 (79,0%) magyar, 235 (18,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1041 (82,7%) magyar, 193 (15,3%) szlovák. V: [2011] – 955 r....megnyit →
Részletek
1940-ben Hegybeneéte és Töböréte egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől K–DK-re. L: [2011] – 1259, ebből 994 (79,0%) magyar, 235 (18,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1041 (82,7%) magyar, 193 (15,3%) szlovák. V: [2011] – 955 r. k., 83 ref., 31 ev., 5 gör. kat. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1960-ban hozzácsatolták Balázsfa községet, 1960–90 között hozzá tartozott Pódatejed.
Lipcsey Gyula

(* 1920. okt. 27. Bánkeszi [Mo.] † 2005. ápr. 8. Hegyéte) Pedagógus. A pozsonyi Állami Magyar Gimnáziumban érettségizett (1944), majd Pozsonyban a Szlovák Egyetemen szerzett történelem – magyar szakon tanári oklevelet (1948). 1945–1948 között tagja a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetségnek, egyike volt azoknak, akik Memorandumban tiltakoztak a...megnyit →

(* 1920. okt. 27. Bánkeszi [Mo.] † 2005. ápr. 8. Hegyéte) Pedagógus. A pozsonyi Állami Magyar Gimnáziumban érettségizett (1944), majd Pozsonyban a Szlovák Egyetemen szerzett történelem – magyar szakon tanári oklevelet (1948). 1945–1948 között tagja a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetségnek, egyike volt azoknak, akik Memorandumban tiltakoztak a...megnyit →
Részletek

Lipcsey Gyula (FI)
(* 1920. okt. 27. Bánkeszi [Mo.] † 2005. ápr. 8. Hegyéte) Pedagógus. A pozsonyi Állami Magyar Gimnáziumban érettségizett (1944), majd Pozsonyban a Szlovák Egyetemen szerzett történelem – magyar szakon tanári oklevelet (1948). 1945–1948 között tagja a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetségnek, egyike volt azoknak, akik Memorandumban tiltakoztak a kitelepítések és deportálások ellen. A Gyepű Hangja és az Észak Szava szerkesztője és terjesztője. 1949. februárjában letartóztatták és a Mindszenty József hercegprímással tartott kapcsolat vádjával 1955. febr. 20-ig bebörtönözték, ill. a jáchymovi uránbányába kényszermunkára ítélték. 1955 után teljesen kivonult a közéletből, pedagógusi munkája mellett amatőr néprajzi gyűjtéssel és naiv festéssel foglalkozott. 1990. szept. 12-én több társával együtt rehabilitálták (Kassai Területi Bíróság). Gondosan megőrizte Arany A. Lászlónak a negyvenes évek első felében Zoboralja falvaiban készült több száz fényképét. – Díjak: Esterházy János emlékplakett (1992); A Helytállásért – Pro Probitate Díj (1997) – Fm. Észak Szava — Losonctól Ágcsernyőig (szerk., 1946); Gyepű Hangja (szerk., 1946). – Ir. Tóth Károly–Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (2007).
Gyepű Hangja, Mindszenty
