Garamkövesd (Kamenica nad Hronom)
Község az Érsekújvári járásban, az Ipolymenti-hátság D-i részén, a Helembai-hegység (Burda-hegy) Ny-i lábánál, a Garam folyó torkolatánál, Párkánytól É–ÉK-re, a szlovák–magyar határ mentén. L: [1921] – 1394, ebből 1235 (88,6%) magyar, 108 (7,7%) szlovák; [2011] – 1365, ebből 877 (64,2%) magyar, 398 (29,2%) szlovák...megnyit →
Község az Érsekújvári járásban, az Ipolymenti-hátság D-i részén, a Helembai-hegység (Burda-hegy) Ny-i lábánál, a Garam folyó torkolatánál, Párkánytól É–ÉK-re, a szlovák–magyar határ mentén. L: [1921] – 1394, ebből 1235 (88,6%) magyar, 108 (7,7%) szlovák; [2011] – 1365, ebből 877 (64,2%) magyar, 398 (29,2%) szlovák...megnyit →
Részletek
Község az Érsekújvári járásban, az Ipolymenti-hátság D-i részén, a Helembai-hegység (Burda-hegy) Ny-i lábánál, a Garam folyó torkolatánál, Párkánytól É–ÉK-re, a szlovák–magyar határ mentén. L: [1921] – 1394, ebből 1235 (88,6%) magyar, 108 (7,7%) szlovák; [2011] – 1365, ebből 877 (64,2%) magyar, 398 (29,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1034 (75,8%) magyar, 149 (10,9%) szlovák. V: [2011] – 990 r. k., 33 ref., 7 gör. kat., 6 ev. – R. k. (Szt. Mihály-) temploma 1734-ben épült barokk stílusban, 1840–42 között klasszicista stílusban alakították át. 1994-ben avatták fel a ~i születésű Gyurcsó István költő szobrát, akinek emlékére a faluban 1995 óta évente megrendezik a Gyurcsó István Emléknapot, a szlovákiai magyar költészet napját. 2002 óta jelenik meg a Kövesdi Szó c. lap. ~től DK-re a Duna partján fekvő Kovácspatak kedvelt kiránduló- és üdülőhely; a Helembai-hegységhez tartozó Kovácspataki-dombokat egyedülálló növény- és állatvilága miatt 1966-ban 364 ha-on természetvédelmi területté nyilvánították.
Gyurcsó István

(* 1915. jan. 27. Garamkövesd, † 1984. márc. 16. Dunaszerdahely) Költő, publicista. 1952–1980 között a Csemadok KB alkalmazottja volt. 1968 után politikai okok miatt évekre eltiltották a publikálástól. Szülőfalujában 1995 óta tiszteletére emléknapot tartanak, s felavatták mellszobrát is. A Csemadok dunaszerdahelyi területi választmánya alapítványt...megnyit →

(* 1915. jan. 27. Garamkövesd, † 1984. márc. 16. Dunaszerdahely) Költő, publicista. 1952–1980 között a Csemadok KB alkalmazottja volt. 1968 után politikai okok miatt évekre eltiltották a publikálástól. Szülőfalujában 1995 óta tiszteletére emléknapot tartanak, s felavatták mellszobrát is. A Csemadok dunaszerdahelyi területi választmánya alapítványt...megnyit →
Részletek

Gyurcsó István (FI)
(* 1915. jan. 27. Garamkövesd, † 1984. márc. 16. Dunaszerdahely) Költő, publicista. 1952–1980 között a Csemadok KB alkalmazottja volt. 1968 után politikai okok miatt évekre eltiltották a publikálástól. Szülőfalujában 1995 óta tiszteletére emléknapot tartanak, s felavatták mellszobrát is. A Csemadok dunaszerdahelyi területi választmánya alapítványt nevezett el róla és Gyurcsó István-díjat is alapított. – Fm. Anyám mosolyog (v., 1955); Termő időben (v., 1960); Hegyeken-völgyeken (riportok, 1961); Nyugtalan ének (v., 1964); Percmutatók (v., 1968); Tükördarabok (v., 1983); Nem voltunk rosszak (vál. v., 1995).
Hubik István
(* 1916. nov. 9. Garamkövesd, † 1994. júl. 7. Pozsony) Műfordító, szerkesztő. 1944-ben végezte el a pécsi egyetem jogi karát. 1950-től Pozsonyban élt; 1954–1979 között különböző könyvkiadókban dolgozott; 1969-től a Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője, 1972-től főszerkesztő-helyettese. Műfordításaiért négyszer kapott Madách-díjat (1973, 1978, 1988,...megnyit →
(* 1916. nov. 9. Garamkövesd, † 1994. júl. 7. Pozsony) Műfordító, szerkesztő. 1944-ben végezte el a pécsi egyetem jogi karát. 1950-től Pozsonyban élt; 1954–1979 között különböző könyvkiadókban dolgozott; 1969-től a Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője, 1972-től főszerkesztő-helyettese. Műfordításaiért négyszer kapott Madách-díjat (1973, 1978, 1988,...megnyit →
Részletek
(* 1916. nov. 9. Garamkövesd, † 1994. júl. 7. Pozsony) Műfordító, szerkesztő. 1944-ben végezte el a pécsi egyetem jogi karát. 1950-től Pozsonyban élt; 1954–1979 között különböző könyvkiadókban dolgozott; 1969-től a Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője, 1972-től főszerkesztő-helyettese. Műfordításaiért négyszer kapott Madách-díjat (1973, 1978, 1988, 1990), s többször nívódíjban részesítették. Cseh és szlovák írók műveit fordította magyarra. Szülőfalujában emléktáblát kapott.
