Szlovákiai magyar politikai párt, az Egyesült Magyar Párt jogutódja. Az első bécsi döntést követően az Egyesült Magyar Párt csak rövid ideig tudta megőrizni szervezeti egységét, s a Szl.-ban maradt részeken fokozatosan külön párttá szerveződött. A párt kezdetben továbbra is az Egyesült Magyar Párt nevet viselte, mivel azonban a szlovák belügyminisztérium éveken keresztül elutasította hivatalos bejegyzését, a hatóságok által „megtűrt” pártként, csak korlátozott tevékenységet fejthetett ki. A totalitárius, egypártrendszerre berendezkedett Szlovák Köztársaság keretei között a ~ működését a szlovák alkotmányba beépített reciprocitás elve és az 1940-ben elfogadott nemzetiségi törvény szabályozta. A reciprocitási elv alkalmazása volt az oka, hogy a ~ hivatalos regisztrálására csak 1941 nov.-ében került sor. Ekkortól a párt hivatalosan a ~ nevet viselte, a mindennapi használatban azonban csak Magyar Pártnak nevezték. Szervezeti struktúrája hierarchikus, autoritatív felépítésű volt. Élén a széles jogkörökkel felruházott pártelnök állt, akit posztjától csak bírósági határozattal lehetett megfosztani. A pártelnöki tisztséget a párt működésének teljes ideje alatt Esterházy János töltötte be. Az elnök mellett a párt irányításában az országos pártvezetőség kapott szerepet, amelynek központja Pozsony volt. Országos szinten 12 kerületi szervezet és a helyi szervezetek alkották a ~ szervezeti hálózatát. A hivatalos bejegyzés ellenére a Magyar Párt korlátozva volt működésében, csupán szociális, kulturális és gazdasági téren fejthetett ki tevékenységet, amely így leginkább a Szl.-ban rekedt magyarság jogvédelmére, szociális biztonságának megteremtésére és kulturális életének megszervezésére irányult. Ennek a tevékenységnek fontos eleme volt a Magyar Ház kiépítése és a magyar nyelvű iskolahálózat védelme. A ~ hivatalos sajtóorgánumai a Magyar Hírlap és a Magyar Néplap voltak. Ideológiájának alapját a keresztény szellemiség, nemzeti elkötelezettség és a szociális érzékenység jellemezte. A párt hivatalos állásfoglalásait ugyan a bolsevizmussal és a Szovjetunióval szembeni ellenséges hangnem, valamint a német háborús célok helyeslése jellemezte, a nemzetiszocializmus elveit azonban mind a pártelnök, Esterházy, mind a párt legtöbb tagja elutasította. A ~on belül ugyan Csáky Mihály gróf vezetésével működött egy nemzetiszocialista érzelmű, németbarát szárny is, de a párt hivatalos irányvonalát végig Esterházy antifasizmusa jellemezte. A magyarországi nyilas hatalomátvételt követően bizonyos magyar és német körök a ~ot is a hungarizmus eszméi alapján működő párttá akarták alakítani, s Esterházyt formálisan a pártelnökségről való lemondásra kényszerítették, de sikertelenül. A ~ működésének utolsó napjai 1945 tavaszára estek. A párt 1945 ápr.-ában memorandumban tiltakozott a kassai kormányprogramban a szlovákiai magyarsággal szemben megfogalmazott vádak ellen, néhány nappal később azonban a szlovák és szovjet hatóságok a párt vezetőit letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, s ezzel a ~ megszűnt működni. A párt ingatlanjait és egyéb vagyonát a szlovák hatóságok a háború után lefoglalták és elkobozták. – Ir. Hetényi, Martin: (Zjednotená) Maďarská strana na Slovensku 1939–1945 (2011).