szakrális kisemlékek
Vallási célzattal állított, szabadtéri objektumok, kisépítmények. A Kárpát-medencében az ellenreformáció időszakától, tömegesen a 18–19. sz. terjedtek el. Tipológiailag ide tartoznak a képes fák (fák törzsére erősített olajnyomatok, keresztek, képszekrények), képoszlopok, szentek szabadban álló szobrai (nálunk elsősorban Jézus és Mária, továbbá a Szentháromság, Nepomuki Szent János, Szent Vendel, Szent Flórián, valamint Szent Anna, Szent Erzsébet és Szent István különféle ábrázolásai), út menti keresztek, kápolnák, kálvária-együttesek stb. Egy-egy település viszonylatában az ott lakók megkülönböztetett tisztelettel viseltettek irányukban, sokszor sajátos kultuszuk is kialakult (esőkérő körmenetek, közös imák stb.). Vizsgálatukkal mind a folklorisztika (szűkebben: vallási néprajz), mind a művészettörténet, ill. műemlékvédelem, a maga sajátos érdeklődési és megközelítési módszereivel foglalkozik. Részben a ~ kategóriájába sorolhatóak az út menti haláljelek is. Dél-Szlovákia szakrális kisemlékeinek, elsősorban néprajzi szempontú dokumentációját 1997 óta a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központ-ja Szakrális Kisemlék Archívum-a végzi. Ir.: L. Juhász Ilona – Liszka József: Jelek a térben 1. Szakrális kisemlékeink (2006); Liszka József: Állíttatott keresztínyi buzgóságbul. Tanulmányok a szlovákiai Kisalföld szakrális kisemlékeiről (2000).
Hibát talált?
Üzenőfal