néphit
Olyan vallási vagy vallásinak vélt képzetek (hiedelmek, babonák), s az azokhoz kapcsolódó mágikus cselekmények, praktikák rendszere, amely a tételes vallásokkal (esetünkben főleg a kereszténységgel) vagy nem hozható kapcsolatba, vagy egyszerűen nem hozták velük kapcsolatba, ill. azokkal szemben, azok „árnyékában” realizálódott. Az egyes ~elemeket kimondva-kimondatlanul kereszténység előtti, „pogány” maradványoknak tekintik, bár egy adott vallási képzet, képzetek rendszere egy másik tételes vallás oldaláról szemlélve szintén tekinthető ~nek. Olykor, inkább a szlovák szakirodalomban népi vallásosság értelemben is használják. A ~ a néprajzkutató számára egyrészt emlékezettöredékek, élményelbeszélések, ill. hiedelemmondák, másrészt különféle mágikus praktikák, ezoterikus cselekmények realizálása révén mutatkozik meg. A hiedelmek, miközben zömük kétségtelenül régies vonásokat mutat föl, ma is keletkeznek, s városi, nagyvárosi környezetben is virágoznak> diákélet hiedelmei, a gépkocsivezetők babonái stb. Térségünk egyik legkorábbi, a korabeli ~ kimeríthetetlen forrásának számító publikációja Bornemisza Péter Semptén 1578-ben megjelent, Ördögi kísírtetek avagy röttenetes utálatosságáról ez megfertéztetett világnak c. munkája. Ipolyi Arnold Magyar Mythologiája (1854) szintén kincsesbányája többek között a mai Dél-Szl. területének akkori ~éhez (csallóközi munkatársa, Csaplár Benedek Dunaszerdahely-környéki népszokás- és ~-adatokkal gazdagította gyűjteményét). A szlovákiai magyar néprajzi kutatás a népszokás- és a mondakutatás kapcsán produkált viszonylag jelentős ~ forrásanyagot (Csáky Károly , Juhász Ilona, L. , Marczell Béla ).
Hibát talált?
Üzenőfal