Monoszlóy Dezső; Macke; Monoszlóy M. Dezső
Monoszlóy Dezső (ST)
(* 1923. dec. 28. Budapest [Mo.], † 2012. máj. 1. Bécs [Ausztria]) Költő, prózaíró, hangjátékszerző, műfordító, szerkesztő. Iskoláit szülővárosában végezte, ugyanitt szerzett 1946-ban jogi oklevelet, majd Pozsonyban telepedett le. 1950-ben a Csehszlovák Rádió magyar adásának főszerkesztője, majd kényszermunkatáborba került. Volt tengerész, bányász, kőműves, tanár, rádiószerkesztő, és az 1960-as évek közepén az Irodalmi Szemle szerkesztője, egy ideig a Szlovák Írószövetség Magyar Tagozatának titkára is. 1968-ban – Jugoszlávián keresztül – nyugatra emigrált; 1969-ben Bécsben telepedett le. Német nyelvre fordított rádiójátékai osztrák, német és svájci rádióállomások keresett szerzőjévé tették. Az 1950–1960-as évek csehszlovákiai magyar irodalmának tevékeny alkotója. Versei, szépprózai munkái, könyv- és színikritikái mellett főleg szlovák és cseh költőket fordított magyarra. Szlovákul is, németül is fél-féltucatnyi könyve jelent meg. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1967); Theodor Körner-díj (Bécs, 1979); professzori cím és az osztrák köztársasági elnök Életműdíja (1986); A Tudományok és Művészetek I. fokú Érdemkeresztje (Bécs, 1993); Hviezdoslav-díj (Pozsony, 1994); A Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztje (1998); Arany János-díj (2001); Márai Sándor-díj (2004). – Fm. Égből üzenek (v., 1942); Gombostűk háborúja (v., 1944); Égetett szienna (r., 1944); Csak egyszer élünk (v., 1959); Virrasztó szerelem (v., 1964); A villamos alatt (elb., 1965); Töltésszimmetria (v., 1965); Csók (v., 1966); Sivatag (elb., 1968); A milliomos halála (r., 1969, 1991); Aranymecset (v., 1971); Menekülés Szodomából (regénytrilógia, 1975, 1994); Utolsó vadászat (elb., 1984); Caligula bár (v., 1990); A szerelem öt évszaka (elb., 1991, 2004); A gödölye dicsérete (kisr., 1994); A halálom utáni napon (kisr., 2000); Gutaütöttek balladája (v., 2002). – Ir. Vajda Barnabás: Monoszlóy Dezső (mon., 2006).
Monoszlóy Dezső (ST)
Hibát talált?
Üzenőfal
