Néprajzi tájegység a Kis-Dunától északra, a Kiskárpátok és a Vág közti területen fekszik. Északon nagyjából Trencsén környékig terjed. Lakói délen zömében magyarok, északon pedig szlovákok. Nevét trencséni Csák Mátéról, a 13. századi kiskirályról kapta, akinek birtokai nagyjából ezen a területen húzódtak. A térségben jelentős volt az állattenyésztés és az állatkereskedelem. Az utóbbinak egyik fontos központja volt Szenc városa, amelyről Fényes Elek 1851-ben a következőket írta: „legnagyobb nevezetessége híres marhavásárjában áll, melly az egész országban méltán az elsők közé tartozik; mert itt minden hétfőn több száz darab hizlalt ökrök állíttatnak fel eladás végett. Ezen ökrök többnyire Léva, Érsekújvár, s Vácz felől jőnek, s a kövéreket a bécsi, és posoni mészárosok vásárolják fel. Ezen nagy fontosságú marha kereskedésnek nem csekély része magoknak a szenczieknek kezökben van, kik közt azért sok vagyonos is találtatik.” Az állattenyésztés jelentőségének tudható be, hogy a térségben nagy népszerűségnek örvendett Szent Vendel kultusza. Szent Vendel a pásztorok, állattartó gazdák patrónusa, és szobrai ott találhatóak a mátyusföldi falvak legelőre vezető útjai mellett. A sajátos birtokviszonyokból és talajadottságokból következően zöldségtermesztésre specializálódott falucsoportok alakultak ki a Vág alsó folyása mentén és Szenc környékén. A vágfarkasdi hagymások, a negyedi káposztások, a Szenc környéki dinnyések terményeiket egyrészt házalás útján értékesítették, gyakorlatilag a második vh. végéig. Másrészt a Vág parti települések, elsősorban Negyed kertészei fahajókon (dereglyéken) szállították a termést Komáromba, Párkányba, Nagymarosra, Vácra, Budapestre. Ez a zöldségtermesztésre szakosodott gazdálkodás a térséget manapság is jellemzi. A negyediek ma is büszkék káposztájukra (étkezésükben napjainkban is dominánsak a különféle káposztás ételek), a vágfarkasdiak hagymájukra, s a Vágsellye–Szenc közötti útszakasz mentén elterülő földek megművelői jelenleg is helyben kínálják portékájukat (hagymát, burgonyát, dinnyét, káposztát) az arra autózóknak. – Ir. Liszka József: Populáris kultúra (2010); Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945–2000 (2002); Bukovszky László (szerk.) Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig (2005).