A szl.-i magyarok több mint kilenc évtizedes története politikatörténeti szempontból öt nagyobb korszakra osztható. – Az 1918-tól 1938-ig terjedő első korszakban a csehszl. parlamentarizmus megfelelő kereteket biztosított a szl.-i magyar kisebbség valós politikai képviseletének kialakulásához. Az 1918 végén és 1919 elején lezajlott államfordulatot (Csehszlovákia megalakulása) követően a szlovákiai magyarok politikai élete csak lassan indult meg. Ennek okait elsősorban az államhatárok (államhatár) bizonytalan voltában és a Szl. területén érvényben lévő katonai diktatúrában kell keresni. Így a ~ csupán az első parlamenti választások előtt, 1920 elején kezdtek formálódni. Ebben a korszakban a szl.-i magyarok szavazatai három nagy irányzat: a sérelmi politika, az aktivizmus és a kommunista párt által képviselt baloldal között oszlottak meg. A korabeli szlovákiai magyar politika meghatározó irányvonalát a sérelmi ellenzéki magatartás jellemezte. Az Országos Keresztényszocialista Párt, a Magyar Nemzeti Párt, a Szlovenszkói Magyar Jogpárt stb., majd az ezek egyesüléséből létrejött Egyesült Magyar Párt (EMP) a szl.-i magyarság szempontjából csupán átmenetinek tekintették a Csehszl.-hoz való tartozást, s a magyar kisebbség problémáinak végleges megoldását egy békés határrevíziótól várták. A kormánypárti aktivizmus csekély támogatottsággal bírt, s leginkább az országos csehszl. pártok keretén belül realizálódott. Az aktivizmus szimpatizánsainál jóval nagyobb bázisa volt a szl.-i magyarok körében a baloldali pártoknak, különösen a CSKP-nek, amely országos viszonylatban épp a magyarok által lakott településeken szerezte a legtöbb szavazatot. – A második korszakot megnyitó első bécsi döntés után a mind az anyaországhoz visszakerült, mind pedig a Szl.-ban rekedt magyarság kevésbé demokratikus viszonyok közé került az első Csehszlovák Köztársasághoz képest. Az anyaországhoz visszacsatolt többségnek a háborús Mo. többpárti, ám erősen tekintélyelvű politikai keretei között csak behatároltak voltak a lehetőségei érdekeinek érvényesítésére. Az EMP egy ideig még működött, a visszacsatolt területek reintegrációja azonban feleslegessé tette külön politikai érdekképviselet fenntartását. A fasiszta diktatúrát építő Szl.-ban etnikai elvű egypártrendszer működött, amely alapján az állampárti jellegű Hlinka-féle Szlovák Néppárt mellett a német és a magyar kisebbség is rendelkezhetett saját politikai érdekképviselettel. Ezért 1939 és 1945 között a magyarság érdekeit a csupán korlátozott tevékenységet kifejthető Szlovenszkói Magyar Párt képviselte. Bár ebben az időszakban néhányan nemzetiszocialista jellegű magyar párt létrehozására is kísérletet tettek, ez a kezdeményezés a szl.-i magyarok körében elutasításra talált. A második vh. befejezése és a trianoni államhatárok felújítása a szl.-i magyarság számára hosszú évtizedekre felszámolta a valós politikai képviselet lehetőségét. – Az 1945 és 1948 közötti időszakban a szlovákiai magyarság jogfosztottá vált, nem vehetett részt a politikai életben, és nem hozhatott létre sem politikai, sem társadalmi szervezeteket. – Az 1948-as kommunista hatalomátvétel ismét új korszakot nyitott. Az egypárti diktatúra keretei között az ország többi lakosához hasonlón a szl.-i magyarok is csak a Nemzeti Front és annak meghatározó szervezete, a kommunista párt keretén belül politizálhattak. A szocialista rendszer – az 1968-as évet kivéve, amikor a Csemadok igyekezett politikai szerepet is vállalni – nem nyújtott lehetőséget valós politikai képviseletre és bármiféle autonóm politikai megnyilvánulásra. – Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás újból megteremtette a politikai többpártrendszer lehetőségét. A szl.-i magyar kisebbség érdekképviseletét több párt is felvállalta, amelyek közül a Magyar Polgári Párt, az Együttélés Politikai Mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Néppárt voltak a jelentősek. Ezek egyesüléséből jött létre 1998-ban a Magyar Koalíció Pártja. A rendszerváltás utáni években további magyar pártok is alakultak (Magyar Szocialista Párt, a Magyar Szocialisták Pártja, Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért, Magyar Föderalista Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség), ám ezek számottevő választói támogatás hiányában nem tudták átlépni a parlamentbe való bejutás küszöbét.