Szl.-i magyar politikai párt (1936). A párt teljes neve Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt volt, a mindennapokban azonban az Egyesült Magyar Párt (EMP) megnevezés volt használatos. Az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) és a Magyar Nemzeti Párt (MNP) egyesülése által jött létre 1936 jún.-ában. A két párt egyesítésére irányuló törekvések végigkísérték a szl.-i magyar politika két háború közötti történetét. Az egységes magyar párt felé az első lépések még a húszas évek elején történtek meg, amikor az ellenzékben politizáló szl.-i magyar és német pártok megalakították a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságát. Az 1925-ös parlamenti választások előtt a Kisgazdapárt (Magyar Nemzeti Párt) tett kísérletet egy egységes magyar ellenzéki politikai párt létrehozására, ám sikertelenül. A két meghatározó magyar párt együttműködése a Magyar Nemzeti Párt ún. aktivista korszakának lezárultával erősödött meg. Az 1929-es és 1935-ös parlamenti választásokon a két párt közös listával indult, majd közös parlamenti klubot alakított. Az egyesülés legfőbb akadályát a két párt vezetői között meglévő ideológiai, stratégiai és személyes ellentétek jelentették. A harmincas évek közepén a nemzetközi viszonyokban bekövetkezett változások, s ezeknek a csehszl. belpolitikai helyzetre gyakorolt hatása azonban új helyzetet teremtett. A budapesti kormányzat is egyre nagyobb nyomást gyakorolt az MNP és az OKP vezetőire az egységes magyar politizálás megteremtése érdekében. Erre elsőként az MNP reagált, amely a budapesti kormánykörökkel való egyeztetést követően 1936. jan. 10-én Csehszlovákia magyarságához címmel az egységes magyar párt megteremtését szorgalmazó felhívást tett közzé a Prágai Magyar Hírlap hasábjain. Az OKP tagságának és vezetésének nagy része ellenezte az egyesülést. Különösen a párton belüli papi szárny (Országos Keresztényszocialista Párt) elutasító véleménye volt markáns. Ők az egyesülés helyett az MNP-nek az OKP-be való beolvadását szerették volna elérni. A mo.-i politika nyomására azonban az OKP vezetése végül elfogadta az egységes párt tervét. A megegyezést 1936 márc.-ában Budapesten írták alá a két párt képviselői. Ezt követően szakértői tárgyalások kezdődtek a leendő párt szervezeti felépítéséről, programjáról és a vezetői posztok elosztásáról. Az ~ megalakulására végül 1936. jún. 21-én került sor Érsekújvárott. A pártegyesítő kongresszuson elnökké Jaross Andort, ügyvezető elnökké pedig Esterházy Jánost választották, az országos pártvezetés posztjait pedig paritásos alapon osztották el. Az Országos Pártvezetőség a pártmunka hatékonysága érdekében 10 szakosztályt hozott létre: az ipari és kereskedelmi, a mezőgazdasági, a munkás, az ifjúsági, a közalkalmazotti, az egyházi, a kulturális, a jogügyi, a szociális és a nemzetiségi szakosztályt. A ~ sajtóorgánuma a Prágai Magyar Hírlap, a Barázda és az Új Hírek c. lapok voltak. Az országos pártegyesítést követően kezdődött el a helyi pártszervezetek egyesítése, ami számos problémát vetett fel, és sok torzsalkodással járt együtt. A pártegyesítés kapcsán felmerülő gondok ellenére az ~ létrejötte hatékonyabbá tette a szl.-i magyarság politikai érdekképviseletét. A párt programja ötvözte a két elődpárt célkitűzéseit, hangsúlyos szerepet kaptak benne a keresztényszocialista és a nemzeti értékek. Az ~ rendkívül aktívan lépett fel az 1937–1938-ban kibontakozó belpolitikai küzdelmekben, és igyekezett állandóan napirenden tartani a kisebbségi kérdést. Az 1938-as községi választások előtt – a Szudétanémet Párt hasonló fellépésének sikerét látva – az ~ kampányt kezdett annak érdekében, hogy a többi politikai pártot kiszorítsa a magyar vidékekről. A sajtóban és más eszközökkel folytatott kampány és a nemzetközi politikában bekövetkezett változások hatására a magyar települések lakossága tömegesen lépett be, ill. jelentkezett át az ~ba. Ennek köszönhetően az 1938 máj.-ában megtartott választások az ~ jelentős sikerét hozta. 38 tavaszán majd szept.-ében kibontakozó belpolitikai válságban az ~ megfontolt politikájának köszönhetően D-Szl.-ban végig nyugalom honolt, s nem került sor nemzetiségi viszályokra. A napról napra változó kül- és belpolitikai helyzetben az ~ a kormány által javasolt nemzetiségi alapú kantonrendszer (nemzetiségi statútum) helyett először a teljes nemzeti önkormányzat megvalósítását követelte, szept. közepén azonban már a magyar kisebbség önrendelkezési jogának megadását és népszavazást sürgetett a magyar lakosságú területek ügyében. A müncheni egyezmény megvalósulását követően az ~ az etnikai elvű határkorrekció érvényesítését követelte, a magyar–szlovák államhatárról folytatott komáromi tárgyalásokon azonban nem sikerült képviselethez jutnia. Elsősorban az ~ tisztségviselői alakították meg a komáromi tárgyalások idején a Magyar Nemzeti Tanácsot. Mivel a várható „visszacsatolás” közeledtével egyre többen kérték felvételüket az ~ba, ezért a párt vezetősége okt. végén tagfelvételi tilalmat rendelt el. Az első bécsi döntés következtében a ~ tagságának nagy része az anyaországhoz került. A megváltozott körülményekhez hozzáigazított programját az 1939. jan. 19-én, Komáromban megtartott kongresszusán fogadta el, ahol felvette a Felvidéki Magyar Párt nevet. A párt elnöke továbbra is Jaross Andor maradt, aki egyre inkább a jobboldali radikalizmus irányába igyekezett vinni a pártot. A visszacsatolt területeknek az anyaországba való beolvasztása számos konfliktus forrása volt a központi kormányzat és a Felvidéki Magyar Párt között, ami oda vezetett, hogy Teleki Pál miniszterelnök döntése alapján a pártot 1940 tavaszán beolvasztották a kormányon lévő Magyar Élet Pártjába. Szl.-ban viszont Szlovenszkói Magyar Párt néven a második vh. végéig tovább működött.